Chapter Thirty-One

*Bom POV*

Azt hittem álmodom, mikor olyan érzésem támadt mintha ráznának, de rá kellett jönnöm, hogy ez apa… Az elején próbáltam csodásan leignorálni tettét és azt, hogy hozzám beszél, de meguntam. Mégis mi a fenéért zargat ez engem? Máskor mindig hagyja, hogy aludjak. Főleg nyári szünetben, most pedig az van. Szóval kérdem én; miért nem hagyják, hogy aludjam az igazak álmát?

- Mackó! – rázogatott tovább.

- Hm… Ööö… - nyögdécseltem.

- Kelj fel – mondta. – Hallod?

- Mennyi az idő? – nyögtem továbbra is.

- Hajnali 5.

- Miért?

- Hát… Mert annyit mutat az óra – mondta apa furcsa hangnemben.

- Nem az. Miért keltesz fel ilyenkor?! – lettem ingerültebb miközben lecsaptam magamról a takarót és felültem.

- Hó-hó! – hőkölt hátra pár lépést apa. – Menned kell a nagyihoz a farmra.

- Nem! – vágtam rá egyből csodálatos kis válaszom. Egy párszor az évben el kell mennem a nagyihoz segíteni neki. Tavaly is voltunk Jiyeonnal, de most semmi kedvem menni. Plusz eddig mindig volt időm rá készülni most pedig csak így közli velem, hogy ma mennem kell?! Kösz apa…

- Nem azt kérdeztem, hogy mész-e vagy nem… Azt mondtam menned kell! Egy óra múlva megy a buszod vagy szerezz fuvart. Nekem mindegy kivel meg mivel mész. Csak juss el oda és menj valakivel. Egyedül semmiképp nem mehetsz. Ha nem szervezel be valakit, akkor majd én fogok – Mi vagyok én gyerek? Oké, hogy bármikor bajom lehet, de akkor is… - Ott van Jiyeon, Zelo, Yongguk, Daehyun, Himchan – számolta ujjain a lehetőségeket.

- Oké apa. Megértettem jó?

- Rendben.

- Egyébként mi ez a hirtelen jött menés? Eddig mindig szóltál legalább egy héttel előtte.

- A nagyi elfelejtett szólni, hogy ma a barátnőivel fürdőbe megy és nincs ki vigyázzon a farmra, mert az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy megy. Így nem tudott felbérelni senkit. Muszáj, leszel te menni, mert én dolgozom. Na, öltözz.

- Csodálatos. Komolyan mondom – pufogtam majd bevonultam a fürdőbe. A tükörben most egy nagyon fáradt Bom köszönt vissza rám. Útálok korán kelni… Már épp vettem volna le a pizsimet amikor eszembe jutott, hogy talán előbb szólni kéne a többieknek, hogy ők is nyugodtan eltudjanak készülni. Már csak egy kérdés. Kit hívjak? Zelot kéne. De mostanában mindig vele vagyok és elhanyagolom Yongguk Oppát… Oké sajnálom Junhong, de ez nem a te napod.

- Bocsánat – motyogtam magamnak, de Zelo felé címezve. Visszamentem a szobámba és felkaptam a telefonom. Következő lépésként pedig tárcsáztam Oppa számát. Kicsit várnom kellett, de nem volt olyan vészes. A lényeg az, hogy felvette.

- Oppa! – köszöntöttem. - Sajnálom, hogy felkeltettelek és, hogy ilyenkor zavarlak…

- Nincs semmi baaaaj - húzta el az a betűt. - Most keltem nem rég úgyis... Fogalmam sincs, hogy miért volt kedve ilyenkor Himchannak befeküdnie mellém, de mindegy - sóhajtott. - Mit szeretnél?

- Tudod meséltem már, hogy a nagyimnak van egy farmja és minden évben elmegyek oda egyszer Jiyeonnal... - hümmögött ebből kifolyólag gondoltam folytathatom. - Szóval ma kéne menni...

- Ja, hogy nekem is mennem kellene?

- Jó lenne ha jönnél. Tudod mostanában alig vagyunk együtt - mondtam szomorúan. - Tudom, hogy általában egy házban vagy helyen vagyunk, de az nem olyan. Hiányzol és szeretnék veled tölteni egy kis időt - mosolyogtam.

- Mást is akarsz hívni a csapatból?

- Hát Daehyun, de csak Jiyeon miatt. Tudod hívni szeretném Jiyeont is, habár lehet ez nem jó ötlet mert Dongwoo is tuti jönni fog viszont lehet Daehyun nem örülne neki, hogy Dongwoo ennyit van Jiyeonnal.

- Én akarok spanolni Dongwooval! Majdnem egy idősek vagyunk, és szerintem tökre jó kapcsolatunk lehetne! Hííííívd már őt is és megyek! Nem érdekel Daehyun most! Kell nekem az a fiú! De ezt ne értsd félre, csak... kizárólag havernak! – mondta el óriási lelkesedéssel.

- Ez furcsa volt - néztem össze-vissza zavartan. - Mindegy elhívom Jiyeont ő meg majd eldönti, kiket húz magával. Ami most érdekel, hogy elvisztek kocsival vagy mind a tömegközlekedést választjuk?

- Vonatozni akarok - mondta - nagyon rég ültem már olyanon. Én és te azzal megyünk a többiek meg azzal, amivel akarnak - lett vidám a hangja.

- Rendben. Akkor egy óra múlva találkozunk előttünk. Ugye eljössz elém?

- Tudtommal csak ma... Nagyi hirtelen gyógyfürdőbe ment a barátnőivel. Lehet, hirtelen gondol egyet és már is ott marad éjszakára vagy ilyesmi.... A nagyim egy nagyon szeszélyes asszony!

- Miért egy óra múlva? Addig el sem fogok készülni! Ráadásul mennyi időre megyünk?

- Azért egy óra múlva, mert Nagyi indulása előtt oda kell érni Tudtommal csak ma... Nagyi hirtelen gyógyfürdőbe ment a barátnőivel. Lehet hirtelen gondol egyet és már is ott marad éjszakára vagy ilyesmi.... A nagyim egy nagyon szeszélyes asszony!

- Annyi időre nincs is értelme lemenni...

- Felőlem maradhatunk tovább is... Ez ne rajtam múljon!

- Maradjunk! Úgyis most nincs fellépésünk egy ideig... Mondta a menedzserünk is, hogy elmehetünk a családunkhoz, meg ilyesmi... Szóval most inkább töltsük az időt egy olyan helyen ahol nem tudják, hogy kik vagyunk!

- Rendben akkor több dolgot pakolok. Na, de most leteszem, mert gyorsan el kell készülnünk. Majd gyere be! - mondtam és letettem a telefont.

Ez után rögtön hívtam Jiyeont, hogy ma menni kéne a nagyihoz. Ő ennek egyáltalán nem örült. Biztosan, azért mert felkeltettem. Mindegy. Azt mondta, hogy hozni fogja Dongwoot és Daehyunt is… Csak ne öljék meg egymást a múltkori reptéri eset után. Mivel Jiyeon is vonatozni akar ezért mindenki vonatozni fog. Volt még háromnegyed órám szóval gyorsan beálltam a zuhany alá és lecsutakoltam magam. Gyorsan megmostam az arcom és a fogam majd magamra kaptam valami egyszerű és kényelmes ruhát. Elővettem egy kisebb bőröndöt és belepakoltam egy pár ruhát. Kitudja, hogy Yongguk meddig akar maradni. Azért remélem azzal tisztában van, hogy Nagyi is haza fog jönni… Miután mindennel megvoltam kimentem a konyhába ahol apa elém is rakta a csodás reggelim.

- Na, kivel mész?

- Yongguk Oppa, JiHyun, Dongwoo.

- Visszajött? – csodálkozott apu.

- Vissza – bólintottam. – Jól össze is kaptak a reptéren… Daehyun és Dongwoo is ott hagyták Jiyeont, de aztán Dae visszament érte.

- O… Ez érdekes. Zeloval mi lesz?

- Mi lenne? Otthon marad. Mostanában mindig vele vagyok, kell egy kis idő magamra és Yonggukra is nem? Legalább így ő is egyedül lehet egy kicsit, meg a többiekkel – mosolyogtam.

- Van benne valami. Kicsim, figyelj egy kicsit – váltott komolyra mire én megálltam az evésben. – Mit szólnál hozzá ha elkezdenék ismerkedni?

- Van elég barátod nem? – vontam fel a szemöldököm.

- Mármint úgy értem nőkkel… - lett bizonytalan. Mi? Apa randizni akar? De hát… mi lesz anyával? Tudom, hogy meg halt, de akkor is. Mi ez a nagy randizni akarás? Eddig is teljesen jól megvoltunk. Nincs szükségünk másra. Nincs szükségem pótanyára.

- Óóó – húztam el e kis betűt – Vagy úgy… Hát… Nekem nincs ellenemre – hazudtam majd magamra erőltettem egy halvány mosolyt.

- Akkor jó – Láthatólag nagyon megkönnyebbült… - Már féltem, hogy ellenezni fogod.

- Már miért tenném? Ezzel minden rendben van nem? – nyeltem egy nagyot miközben visszavittem az üres tányérom a mosogatóba.

- Hát persze – mosolygott miközben kicsit megsimította az arcom. - Tudod, hogy nagyon szeretlek ugye?

- Én is szeretlek apa – öleltem meg. Ezt a gyönyörű családi pillanatunkat gondolom Yongguk szakította meg ugyanis kopogtattak majd beléptek az ajtón. Tényleg Yongguk volt az így hát apa karjaiból az övébe száguldottam. Miután megtörtént az ölelés meg minden ilyesmi elindultunk a vonatállomásra. Az út alatt egy csomót beszéltünk. Még mindig olyan csodálatos, mint eddig. Minden hülyeségről el tudtunk beszélni és nem volt olyan, hogy csendbe lettünk volna. Már alig vártam, hogy eltölthessek egy kis időt Oppával. Tényleg hiányzott még annak ellenére is, hogy Zelo tökéletesen elszórakoztatott. Mind a kettőt nagyon szeretem. Igaz Zelot máshogy, mint Yonggukot, de egyik nélkül se tudnám elképzelni az életemet. Apropó élet. Kipróbáltunk még tavaly egy új módszert, ami az elején sokat is segített. Tényleg azt hittük nem lesz semmi gond és ha nem is teljesen, de elég nagy arányban meggyógyulok. Viszont az elmúlt 1 hónapban egyre rosszabbul vagyok és kezdek félni. Meg persze azt se szeretném, hogy a többiek előtt essek össze… Igen még mindig nem tudnak semmit. Apu és Jiyeon mindig rágja a fülem, hogy igazán elmondhatnám, de eddig még nem volt hozzá elég erőm. Egyszer… Talán… De ne gondoljunk most a rossz dolgokra. Mikor odaértünk a vonatállomásra morcosan konstatáltam, hogy rajtunk kívül több mint 3 ismerős áll a felszállóhelyünkön. Magyarán nem csak JiHyun és Dongwoo bácsika állt ott, hanem plusz 4 fölösleges személy. Ezt ne úgy tessék érteni, hogy az életben fölöslegesek, dehogyis csak a nyaraláshoz.

- Ti meg mit kerestek itt? – néztem összeszűkített szemekkel a 4 jómadárra.

- Daehyun hyung elhívott minket... Azért, hogy ne legyen csak ő Dongwooval összezárva - mondta Zelo.

- De hát ezt én nem engedélyeztem! - néztem gyilkos tekintettel Daehyunra.

- Most miért baj ha ők is jönnek? Legalább Zeloval lehetsz - vont vállat.

- De hát mindig vele vagyok! - csattantam fel. - Yongguk Oppával is szeretnék tölteni egy kis időt, de úgy látszik ez nekem nincs megengedve - pufogtam.

- Kilőjük innen Zelot aztán lehetünk kettesben - mosolygott Gukkie.

- Héé! - mondta mérgesen Zelo. - Inkább téged kéne!

- Mindenkit ki kéne, aki fiú a B.A.P-ben van és nem Daehyun és Yongguk... Már bocsi Zelo bébi - mentem oda majd egy kis puszit nyomtam az arcára, ami elég nehéznek bizonyult... Miért ilyen magas? - Mindegy... Most már akkor menjünk - sóhajtottam.

- Meg sem ölelsz? - jött oda mellém Jiyeon

- Ja, de persze - öleltem át jó szorosan. - Hiányoztál kis husi - nyomkodtam meg. Tudom, hogy nem vagyok valami rendes, de én végig Yonggukkal voltam. Volt is eléggé lelkiismeret furdalásom, hogy Zeloval nem nagyon foglalkoztam. Viszont mióta összejöttünk tényleg eléggé össze vagyunk nőve. Még mindig emlékszem minden egyes pillanatára…

Óriás pandámat szorongatva szenvedtem az ágyamon miközben azon törtem a fejem, hogy mégis hogyan mondjam el Zelonak, hogy én szeretem őt. Igen elérkeztünk arra a pontra mikor én nyíltan ki merem állítani, hogy szerelmes vagyon Choi Junhongba. Erre körülbelül három napja jöttem rá és azóta is azon rágódom, hogy mégis miként mondjam el neki. Kérdeztem apát is, de ő csupa hülyeséget mondott… Jiyeon pedig elintézte azzal, hogy ezt nekem kell tudnom… Yongguk pedig azt mondta idézem „Miért még nem jártok?”. Oké az alapján, hogy Zelo vitt mindenfelé annak érdekében, hogy meghódítsa szívemet még ha úgy is tűnhetett, hogy mi együtt vagyunk ez nem volt igaz… Talán ott kéne elmondanom ahol minden kezdődött? Igen! Az csodás lenne ha ott mondanám el neki ahol legelőszőr találkoztunk.

- De mégis, hogy mondjam el neki? – kérdeztem a még mindig Anonymus pandámat. Ahogy vártam nem válaszolt, de most nem ez a lényeg. Talán csak elé kéne állnom és megmondani neki, hogy: Zelo én is szeretlek téged és megcsókolni. Oh csak a gondolatára is elpirulok pedig nem ez lenne az első… Mindegy mire odaérek kitalálom. Felhívom az én kis husikám és elhívom a szökőkúthoz. Miközben kicsörgött azért imádkoztam, hogy ne legyen próbájuk vagy ilyesmi. Tudtommal ma nincs nekik és remélhetőleg nem is jött közbe semmi. A telefont pár csörgés után fel is vették és félve szóltam bele.

- Sz-szia Zelo - dadogtam.

- Hello - válaszolt kedvesen.

- Figyelj... Ráérsz most? - kérdeztem remegő hanggal. Remélem igen. Ha nemet mond nem biztos, hogy még egyszer össze tudom magam szedni.

- Természetesen ráérek! - mondta. - Egyébként van valami baj?

- Nem! Dehogyis. Semmi baj, sőt pont az ellenkezője - mosolyodtam el. - Öm... izé... tudnánk találkozni?

- Hát miért ne tudnánk? Mond meg az időt és a helyet és megyek is.

- Egy óra múlva a szökőkútnál. Az jó neked? Addig te is meg én is el tudok készülni meg ilyesmi... – magyaráztam.

- Persze, hogy az! Ott leszek.

- Akkor ott találkozunk! Alig várom - motyogtam a végét.

- Én is. Na megyek készülődni. Jó legyél, szia! - mondta majd várt gondolom arra, hogy én rakjam le a telefont.

- Szia - köszöntem el majd letettem a telefont és a fürdőbe rohantam készülődni. Mivel most fogom elmondani neki, hogy mégis hogyan érzek iránta a legjobb formámat kell hoznom. Gyorsan levettem az eddig rajtam lévő pandás pizsim és a zuhany alá álltam. Megmostam a hajam, hogy friss, puha és szép legyen majd magamat is jó alaposan átmostam. Kilépve gyorsan megtörölköztem majd a köntösömben a szekrényem elé álltam. Már vagy 10 perce koptattam a lábaim és a körmöm is rágtam, mert fogalmam sem volt, hogy mit vehetnék fel. Most így belegondolva minden találkozásunk előtt ennyire kész voltam attól, hogy mit vegyek fel, de most egy fokkal jobban idegeskedtem. Vajon még mindig szerelmes belém? Mi van ha már nem? Istenem Bom! Ilyenekre még csak ne is gondolj. Ha nem szeretne nem vinne ide meg oda. Hirtelen a kezembe akadt egy barna szoknya, aminek széthajtogatás után a belsejében egy fehér toppot találtam a hozzávaló fehér hálós felsővel. Oké ez talán megteszi. Letettem az ágyra majd elmentem megszárítani a hajam és feltenni egy kevés sminket. Mikor ezekkel készen voltam visszasiettem a szobába és magamra kaptam a nemrég kiválasztott ruhadarabokat. Kerestem hozzá egy megfelelő nyakláncot, a szekrényem aljában pedig rábukkantam a megfelelő sarura. Felkaptam a telefonom és el is indultam a megbeszélt cél felé. Már csak 13 percem volt szóval eléggé sietnem kellett. Gyalog már tuti nem érek oda…

- Ya! Ya! – kiabált apu. – Hova megyünk ilyen sietősen?

- Megyek bevallani Zelonak az érzéseim! – kiabáltam majd el is hagytam a házat. Nagy szerencsém volt mivel épp, hogy el tudtam kapni egy taxit. Még így is késni fogok életem nagy jelenéséről, de legalább nem annyira… Kettő, két perce kések és még csak most állt meg az autó a park közelében… Gyorsan fizettem majd kipattantam az autóból és rohantam a cél felé. Az utolsó lépéseket már lépésbe tettem meg, hogy Zelo ne lássa mennyire kifulladtam és ki tudjam magam fújni kicsit. Mikor odaértem Zelo maszkban és sapiban ült a szökőkút szélén.

- Sajnálom, hogy késtem – léptem elé bűnbánó fejjel.

- Igazából én is csak öt perce értem ide - mosolyodott el.

 - Akkor jó - mosolyogtam zavartan majd helyet foglaltam jó közel hozzá. Fogalmam sem volt, hogy hogyan kezdjek bele kis mondandómba.

- És mi az oka annak, hogy ezen a csodálatos napon idehívtál? - fordult felém.

- Áh, nem olyan nagydolog - legyintettem. Na jó, de az. Eléggé nagydolog, legalábbis szerintem, de majd mindjárt te is eldöntheted... - Emlékszel mikor először találkoztunk?

- Igen... - sóhajtott. - Ezt ne úgy vedd, hogy bánom, a találkozásunkat, mert természetesen nem teszem! Tudod eléggé kellemetlen volt csurom vizes gatyával végig sétálni az utcán. Nehéz lenne ezt elfelejteni - nevetett.

- De vicces volt - nevettem én is. - Tudod az volt életem legeslegjobb véletlen cselekedete. Tényleg nem akartalak belelökni - néztem rá bűnbánóan.

- Ne bánd! Ez az oka annak, hogy most szerethetlek téged - fordult el, ahogy láttam egy kicsit elpirult.

- Olyan aranyos vagy - mondtam majd visszafordítottam magam felé, hogy a szemébe tudjak nézni. - Tudod a dolog, amiért idehívtalak... - motyogtam.

- Amiért idehívtál? - ismételte a szavaimat.

- Ne siettess már kérlek! Tudod ez nem könnyű... Még sose csináltam ilyet te vagy az első és itt siettetsz. Azt hittem, hogy idefelé jövet majd áttudom gondolni, hogy mégis mit mondjak, de nem mert teljes ideg voltam, amiért késni fogok most pedig itt vagyok mondanám amit akarok, de siettetsz! - fakadtam ki a kelleténél kicsit jobban ő pedig csak megszeppenve figyelt. - Bocsi - szabadkoztam.

- Mond már... Nem foglak megenni - mosolygott. - Kettőnk között marad, amit most itt beszélünk, vagyis hát remélem... - nézett körül.

- Nem is attól félek, hogy megeszel, habár amitől félek azt épp az előbb bizonyítottad be, hogy nem kell tőle félnem... Viszont ez olyan nehéz. De mindenkinek megy nem? Végül is ott volt apa anya, a te szüleid mindenki szülője aztán Jiyeon és Daehyun ha nekik ment nekem is menni fog meg aztán neked is ment. Csak össze kell szednem magam! Adj egy kis időt! - fordultam el majd mély levegőket vettem és szépen lassan fújtam ki azokat.

- Adok én neked ne aggódj. Itt leszek veled ameddig el nem mondod - mosolygott.

- Szóval - fordultam vissza. - Mikor először találkoztunk azt hittem csak egy felfuvalkodott hólyag vagy, aki rám akarja kenni, hogy belelöktem a szökőkútba és még a cuccaiért se képes eljönni hanem a haverját küldi. De aztán egyre többet beszéltünk és egye jobban megismertelek és megismertem az aranyos, törődő és kedves Zelot is. Sőt az összes Zelot megismertem… Aztán az esküvő előtt elindult bennem valami… valami jó. Viszont mikor az esküvőn megcsókoltál teljesen kétségbeestem és megijedtem. Utána pedig teljesen összezavarodtam. Nem tudtam, hogy most tetszel-e vagy szeretlek… Egyszerűen jól éreztem magam veled és kész. Aztán mostanában, oké csak 3-4 napja… nem is ez a lényeg – legyintettem. -, hanem, hogy rájöttem valamire. Valami nagy dologra… És most azért vagyunk itt, hogy én ezt elmondjam neked csak nem egészen tudom, hogy mégis, hogy kéne. De szerintem már arra várat ez az egész, hogy kimondjam azt a szót. Szóval megköszönném ha levennéd a maszkot.

- Re-rendben - mondta lepődötten, majd lassan lehúzta a száját eltakaró darabot. Hogy még véletlenül se szúrja ki semmilyen rajongó gyorsan kellett cselekednem szóval nagy levegőt vettem majd kimondtam.

- Szeretlek Choi Junhong - mondtam majd ajkaim az ajkaira tapasztottam.

- Erre vártam már mióta! - mondta miután elváltunk egymástól. - Szóval van arra esélyünk, hogy együtt legyünk?!

- Ahogy Yongguk mondaná rám átköltve: Miért még nem járunk? - mosolyogtam.

- Mivel még nem kérdeztem meg ezért nem! - mondta, majd megfogta a két kezemet, és a szívéhez tette a kezét. - Miattad dobog ilyen gyorsan, érzed?! Megőrjíted! Mivel most már tudom, hogy a szívem párja nálad van, ezért megkérdezem. Kim Bom, leszel a barátnőm?

- Ez még kérdés? Hát persze hogy leszek – ért fülig a szám sarka.

- Szeretlek! - ölelt meg jó szorosan.

- Én is szeretlek Zelo - öleltem vissza.
Elmélkedésemből Youngjae robbantott ki.

- Hahó! – lóbálta előttem a kezét. – Hozzád beszélek. Kérsz rágcsit? – nyújtotta felém a mogyorós tasakot mire bólintottam majd vettem egy maroknyit. – Egyébként min kalandoztál el ennyire? – érdeklődött.
- Azon, hogy hogyan vallottam be ennek a kis hülyének, hogy szeretem – hajoltam Zelohoz majd egy gyors puszit nyomtam az ajkaira mire ő elmosolyodott majd folytatta eszmecseréjét Jonguppal.

Minirigó & Adrienn xX

Chapter Thirty

*1 év elteltével*

*Daehyun POV*

Az embernek olyan furcsa belegondolnia, hogy milyen gyorsan eltelik egy év... Már csak magától a ténytől is megborzongok, hogy több mint egy éve vagyok együtt Jiyeonnal. Igaz voltak kisebb nagyobb összeröffenéseink, de átvészeltük őket. Nem rég a napokban is volt egy ilyesfajta összeszólalkozásunk Dongwoo miatt… habár ki más miatt most úgy őszintén? Azaz ember kész isten csapása, én mondom! Épp, hogy csak eltávozott köreinkből már jön is vissza… Miért nem hagyja, hogy kiélvezzük a csodálatos hiányát? Miért?! Szóval most mehetünk ki érte a reptérre. Most így egy év után belegondolva majdnem, hogy neki köszönhetjük, hogy együtt vagyunk Jiyeonnal mert ha ő nincs akkor a lányok nem mennek ki a reptérre, Bom nem húzza le Hyung nadrágját és nem lett volna lehetőségem elmenni mágnessel Dongwoo elé. De ez már csak részletkérdés. Akkor se csípjük egymást. De, hogy ő miért nem kedvel engem ez örök rejtély marad, mert én igen is egy édes és szerethető ember vagyok!

- Yongguk szerinted engem lehet nem szeretni? - fordultam felé a tükör elől, ugyanis nagy készülődésekbe vagyok a reptér felé.

- Mindenkinek van egy olyan oldala, amit nem igazán szeretnek az emberek szerintem. De én szeretlek, ha ez megnyugtat - mosolygott.

- Oh, hát köszönöm. Egyébként nekem biztosan túláradóban van a szerethető tulajdonságaim száma. Egyáltalán nem értem, hogy Dongwoo miért akar annyira kiiktatni a képből. Azaz ember gonosz... - mondtam összeszűkített szemekkel.

- Szerintem nem gonosz... Én személy szerint bírom!

- Mert téged nem akar elválasztani senkitől! - akadtam ki kicsit. - Nem értem miért kell nekem ki mennem elé... Ott van Bom! Vagyis most itt van... - javítottam ki magam ugyanis a kis panda mániás új mániája az, hogy nálunk tanyázik bármikor is van Zelonak szabad ideje... - De lehetne ott is.

- Talán azért, mert te vagy a barátja. De ha ennyire zavar téged Dongwoo, akkor miért vagy még Jiyeonnal? Mármint nem igazán hiszem,  hogy vérfertőzést akarnak csinálni... - sóhajtott.

- Mert tiszta szívből szeretem!

- Akkor meg ne hisztizz a 'bácsika' miatt!

- De olyan idegesítő. El se ment, de már itt is van... Mindegy megyek, mert el fogok késni, azt meg nem szeretem.

- Viszlát.

- Kívánj sok sikert...

- Nem.

- Köszönöm! – rivalltam rá majd becsaptam magam mögött az ajtót. Miközben mentem az előszoba felé akaratlanul is megakadt a szemem a Zelo ölében csücsülő Bomon aki épp fagyit evett egy pandás kanálból(?) Jó mégis megmaradt a panda mániája. - Sziasztok! - morogtam majd magamra kaptam a cipőm - Viszlát! - mondtam majd elhagytam a házat. Kissé idegesen bepattantam a kocsiba majd elindultam Jiyeonék felé. Egyáltalán nem siettem sőt, hirtelen nem is érdekelt, hogy kések-e vagy nem, csak ne kelljen találkoznom azzal az emberrel. Egy bő 5 perces késéssel oda is értem a barátnőmék házához. Beírtam az idő közben birtokomba jutott kódot és már mentem is fel az emeletre… Vagyis nem mert rájöttem, hogy van lift is ebben a lépcsőházban ezért gyorsan visszafordultam és megnyomtam a csodálatos kis gombot. Aztán pedig vártam, hogy aranyosan megérkezzen. Mikor felértem a hatodikra kiszálltam és az ajtójuk elé léptem, amin be is kopogtam egy kis hezitálás után. Mikor kinyílt az ajtó és megláttam Jiyeont az első szavam nem más volt mint a:

- Miért?! – a hozzá tartozó tipikus kis kézmozgatással.

- Mert anyáék így akarták - mosolygott.

- De ne akarják így - biggyesztettem le ajkam.

- Menjek akkor egyedül? - kérdezte elkeseredetten. - Ha nem akarsz velem jönni, akkor jó... - lépett ki az ajtón, majd becsukta azt és elindult a folyosón.

- Felhívhatom Bomot! Úgyse csináltak semmi fontosat.

- Nem zavarhatod Bomékat! - mondta egy kicsit mérgesen, majd a lifthez lépett, és megnyomta a gombot.

- Dehogyisnem. Legalább Zelo elkezd egy kis időt saját magával tölteni! Egyébként meg ne hagyj itt - léptem mellé.

- Te nem akarsz velem jönni, akkor miért ne hagyhatnálak itt? - döntötte oldalra a fejét.

- Mert a kocsimig el akarok jutni. És nem veled nem akarok menni. Veled a világ végére is elmennék. Én csak Dongwoo elé nem akarok menni - néztem oldalra.

- Mondom, hogyha nem akarsz jönni akkor ne gyere! Elmegyek majd egyedül, aztán egésznap Dongwooval leszek, és boldogan elmegyünk mindenfelé!

- Ya! Ne fenyegess - mondtam miközben beléptünk a liftbe ugyanis megérkezett.

- Apropó! Szívesebben vagy vele, mint velem? - kérdeztem csalódottan.

- Veled az elmúlt egy évben folyamatosan jártam randira, meg elkísérgettelek titeket a koncertekre is! De őt már nem láttam 1 éve... - mondta szomorúan. - Most miért vagy ilyen?

- Bocsánat - mentem hozzá közelebb és kezeim a derekára helyeztem. - Csak tudod most, hogy visszajön egy csomószor bele fogja ütni az orrát a mi magánéletünkbe és megint közénk furakodik.

- Talán megkomolyodott... - mondta.

- Erre nem látok sok esélyt - ráztam a fejem.

- Én így is szeretem... Nem baj, hogyha olyan maradt.

- Engem nem szeretsz? - mentem kicsit közelebb.

- Ki mondta, hogy nem?

- Senki. De ma még azt se mondtad, hogy igen - húztam félmosolyra a számat.

- Hát elég ha éreztetem nem? Tisztára kedves vagyok, amiért esélyt adtam neked arra, hogy találkozhassunk ezen a szép napon - kuncogott.

- Jujj, de kis trükkös - löktem el magam tőle majd kiszálltam ugyanis megérkeztünk a földszintre.

- De tudod, hogy szeretlek, ugye? - fogta meg a kezemet. xd

- Hát persze, hogy szeretsz - pusziltam szájon majd összekulcsoltam ujjaink és kimentünk a kocsihoz.

- Most meg te nem mondod - mondta szomorúan.

- Legalább megtudod milyen érzés - nyújtottam ki a nyelvem.

- Akkor majd megkérdem Dongwoot, hogy mondja – kacsintott.
- Látod, őt kérni kell. Én magamtól is mondom - mosolyogtam miközben kinyitottam neki az ajtót ő pedig beszállt. Gyorsan megkerültem a kocsit majd én is behuppantam a kényelmes ülésbe.

- Őt sem kell kérni majd meglátod!

- Szinte érzem, hogy meglát karjaiba kap és elmondja mennyire szeret és hiányoztál neki. Csak, hogy én ezt nem fogom hagyni!

- Mivel te nem tetted meg, ő megteheti.

- Nem teheti meg, mert te az én barátnőm vagy és punktum!

- De neki meg az unokahúga vagyok - mondta.

- Épp ezért nem kell félreérthető szituációba kerülnötök!

- Ez miért az?

- Mert csak a szerelmespárok teszik ezt!

- Hagyjuk ezt a témát inkább, jó? Beszéljünk valami aranyosabb dologról.

- Mi miért nem tudunk olyan aranyosan együtt lenni és fagyit enni aranyos pandás kanálból, mint ZeBom?

- Mert én nem vagyok olyan, mint Bom. Ő teljesen máshogy látja a kapcsolatokat, mint én.

- Miért te, hogy látod? - fordultam egy pillanatra felé majd az útra ugyanis egy ideje már vezettem.

- Én nem szeretem ezeket a cuki dolgokat, mint ezek a 'Daehyun oppa' - az utolsó két szónál mutogatta a kezével az idézőjelet - én csak simán 'Daehyunt' mondok ha meglátlak. Érted?

- Értem. Pedig nagyon aranyos lennél, ahogy azt mondod "Szeretlek Daehyun Oppa!" és megcsókolsz - ábrándoztam.

- Az oppa nélkül megtörténhet - mosolygott.

- Pedig olyan boldog lennék ha egyszer is hallhatnám a szádból, hogy Daehyun oppa.

- Az előbb mondtam.

- Ya! Az nem ér! - háborodtam fel.

- Sajnálom, de egy hamar nem fogod - mondta majd kinézett az ablakon. Az út további részében néha-néha elejtettünk egy-egy szavacskát, de ezeken kívül nem igen beszélgettünk. Én próbáltam felkészülni a Jiyeon bácsikájával való találkozásra Jiyeon meg nem tudom mit csinált fejben. Mikor a reptérre értünk kerestem egy parkolót majd sikeresen be is álltam. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk oda ahova az Amerikából érkezett utasok megérkeznek. Miután odaértünk Jiyeon leült én pedig helyet foglaltam jó szorosan mellette.

- Na gyere! – mondtam majd megpaskoltam a lábam. Ó régi szép idők.

- Egy kis nosztalgiaaa - mosolygott, majd felpattant mellőlem, és beleült az ölembe.

- Furcsa belegondolni, hogy már több mint egy év eltelt azóta, hogy először ültél az ölembe nem?

- Drága egyetlen Daehyun, te miért gondolkodsz ilyeneken?

- Mert olyan hihetetlen, hogy mennyi dolog, JÓ dolog történt ez alatt a kis idő alatt.
- Egy év azért nem kis idő. És velem is sok jó dolog történt - mondta, majd megölelt.
- Annyira jó, hogy itt vagy nekem - öleltem kicsit szorosabban.

- Tudom... De egyébként remélem nem találnak meg minket a fotósok itt is...

- Nyugi - mondtam majd egy rövid csókot leheltem volna telt ajkaira ha valaki nem szól közbe. Mint mindig most is remek időzítés.

- Na helló fiatalok!

- Dongwoo! - rántottam felé a fejem majd egy "csodás mosolyt küldtem felé.

- Dongwooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo - ugrott ki az ölemből Jiyeon, majd Dongwoo karjaiba ugrott. - Hiányoztááál!

- Úgy-úgy, mintha én itt se lennék – tettem védekezően magam elé kezeim.

- Bocsáss meg nekünk, hogy kiélvezzük a pillanatot - nézett rám Jiyeon, majd utána megölelte megint, utána pedig ellépett tőle. - Milyen volt az utad?

- Elég jó. Csak kissé unalmas volt egyedül utazni - húzta el a száját.

- Megvan! - pattantam fel és mintha csak megjelent volna felettem a világító villanykörte. Karon ragadtam Jiyeont majd elhúztam egy kicsit odébb, hogy kettesben legyünk. Persze Dongwoo követett minket ezért arrébb mentünk, de akkor megint... ezt játszottuk vagy két percig, aztán végre lekopott.

- Mi az? - kérdezte meglepetten

- Szereznünk kell Dongwoonak egy nőt, akivel leélheti silány kis életét - vigyorogtam és dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy egy ilyen jó ötletem támadt.

- Nem kell.

- De kell!

- Ő az enyém! Nem kell neki barátnő!

- De kell! Neki is jobb lenne. Volt egyáltalán valaha is barátnője? Meg nem jobb lenne neki is ha lenne egy nő akivel romantikus pillanatokat élhet meg? Megismerheti a várost, elmehet moziba és vacsorázni.

- Volt, csak nem igazán volt happy end... Mindegy! Hagyd ezt az ötletet inkább...

- Még ha nem is segítesz én, akkor is megszerzem neki élete nőjét! Én leszek kupidó! És fenéken találom egy csinos kis nyíllal.

- Ha megteszed, akkor én és te nem leszünk többé!

- Te és én már most se vagyunk. Kérlek szépen itt már csak MI van.

- Akkor a MI nem lesz!

- Oké akkor ezt még eldöntöm - mondtam és visszasétáltam Dongwoohoz.

- Menjünk mondtam majd elvettem Dongwootól a bőröndöt és magam után húztam.

- Tudom vinni én is! - mondta mérgesen.

- Így legyen kedves az ember! - mondtam majd elengedtem a húzóját így a bőrönd a földön csattant.

- Nem tudom, hogy neked mi bajod van velem, de igazán befejezhetnéd már... Attól, hogy Jiyeon szeret téged, attól nem kellene úgy viselkedned, mintha csak a tiéd lenne... - mondta, majd leguggolt és felemelte a földről, aztán elindult.

- Neked van velem bajod - pufogtam.

- Nekem az égvilágon nincs veled semmi bajom.

- Aha, ezt meséld be annak, aki elhiszi! Mindig megpróbálsz tenni valamit amivel úgymond közénk állsz...

- Nekem nincs kedvem veled beszélgetni. Köszönöm, hogy kijöttetek elém, de inkább eltévedek, minthogy mindig veled kelljen összetűzésbe kerülnöm... Mond meg Jiyeonnak, hogy majd otthon találkozunk - mondta, majd szépen lassan eltűnt.
- Nem hagyhatsz itt! Én hagylak itt titeket - mondtam majd én is elviharoztam. Idegesen beszálltam a kocsiba majd haza vezettem. Minél hamarabb haza akartam érni így kissé átléptem a sebesség határt. Otthon idegesen és hangosan csaptam be magam mögött a bejárati ajtót. Lerúgtam a cipőm és arra érkeztem, ahogy Zelo és Bom átköltöztek a kanapéra és ott enyelegnek. A hangos ajtó csapódásra ők összerezzentek és felém kapták tekintetük.

- Császtok… - morogtam ismét.

- Mi a bajod hyung? - kérdezte Zelo.

- Az, hogy én akármit csinálok az szar! Most is csak segíteni akartam azzal, hogy viszem azt a retkes bőröndöt, de nem! Még akkor is én vagyok a szemét! - keltem ki kicsit magamból.

- Úgy érzem ebből még baj lesz... - mondta Zelo, majd Bom is erősen rám kezdett koncentrálni.

- Jiyeon hol van? - kérdezte az egyetlen női egyén köztünk.

- Legutóbb a reptéren láttam - vontam vállat, afféle jelzésként, hogy már fogalmam sincs róla.

- Ennyire azért ne érdekeljen, hogy a szerelmed, aki iránt állításaid szerint akármit megtennél, talán éppen más fiúk kezei között van... - mászott be Yongguk a képbe.

- Az a másik fiú egész véletlenül Dongwoo akit biztosan gőzerővel keres a reptéren...

- Hát nem igazán hiszem ezt... Tudod Jiyeon széplány. Most pedig már egy kicsit ismert is... Kitudja, hogy ki akar rámozdulni időközben - mondta ismét.

- Jiyeon nem szép hanem gyönyörű! - javítottam ki. – Ö... izé... Azt hiszem, most visszamegyek a reptérre... - vettem fel egy kínos mosoly kíséretében a cipőm majd kiszaladtam és bepattantam a kocsiba. Ez is Yongguk hyung miatt van...

*Jiyeon POV*

Miután Daehyun elment mellőlem, rájöttem, hogy én bizony mindjárt idepisilek, ezért szépen elmentem a közeli illemhelyre. Mondjuk az a 'közel' a repülőtér stadionjának másik felében volt. Istenem, ha már valahova raknak egy wc-t akkor az legyen már ténylegesen elérhető helyen minden irányból. Szóval megindultam gondoltam úgyis leülnek mindketten és megvárnak. Körülbelül tízpercembe került, mire bekerültem, mert volt ott egy pár ember előttem. Aztán mire beértem a helyiségbe és elvégeztem a dolgomat újabb 5 percemet vette el. Hál istennek kijutottam élve, mondjuk egy kicsit összenyomtak, meg ilyesmi, de KIKERÜLTEM!

Amikor visszaértem furcsállva láttam, hogy Daehyun és Dongwoo eltűnt... Össze-vissza nézegettem, sőt mentem körbe-körbe, mint egy őrült, és nem láttam őket. Aztán éppen menni akartam fogni magamnak egy taxit, amikor hirtelen egy kéz hátrarántott. Megkönnyebbültem, hogy talán mégsem veszítettem el őket, de amikor hátranéztem, akkor észrevételeztem, hogy ez pár velem egykorú, vagy nálam fiatalabb lány.

- Mit szeretnétek? - döntöttem oldalra a fejemet.

- Ha békén hagynád Daehyun Oppát.

- Tudod mi tényleg azt hittük, hogy Oppa előbb-utóbb rájön, hogy te csak a hírnevére és a pénzre hajtasz...

- De mivel Oppa még mindig veled van úgy látszik nekünk kell közbeavatkoznunk és mivel most egyedül vagy ez egy tökéletes pillanat.

Annyian beszéltek itt nekem egyszerre olyan sokat, és olyan hülyeségeket, hogy csak néztem rájuk, mint aki most látta meztelenül a nyolcvan éves nagyiját...

 Miért akartok 'beleavatkozni' más kapcsolatába? Miért baj nektek az, hogy mi boldogok vagyunk?!- Most még talán. De ha Daehyun rájön, hogy te csak kihasználod már koránt sem lesz annyira boldog.

- Jobb most szembesíteni az igazsággal, mint később.

Ők elvileg rajongók nem? Egy rajongónak el kell fogadnia, hogyha annak a személynek, akit tiszta szívből szeretnek, van barátnője... Nem? Mondjuk, lehet, hogy én sem tudnám...

- Istenem... Egyáltalán nem használom ki Daehyunt! Tudjátok, hogy ő volt azaz ember, aki rám akaszkodott a kezdetektől, és nem pedig fordítva. De igen, én csak a 'pénze és a hírneve miatt' szeretem - csóváltam a fejemet idegesen. El akartam innen menni, egyáltalán nem volt erre időm. Miért is álltam le itt? Miért nem pattantam még be eddig a leghamarabbi taxiba? Siralmas egy helyzet.

- Biztos az volt a terved, hogy először közömbösnek mutatod magad, hogy cseppet se sejtse a hátsó szándékaid!

- Biztosan... Miért pocsékolnám az időmet egy olyan ember mellett, akit nem is szeretek? Most el kellene mondanom, hogy miket szoktunk mi kettesben csinálni? Ha nem szeretném, akkor nem csókolnám meg, nem ölelném meg... és nem öntene el a melegség, amikor vele vagyok...

- A pénze miatt... Plusz rengeteg ember van együtt csak a testiség miatt. Szerelem nélkül is lehet élvezni a csókokat vagy épp a szexet...

- Akkor szexelj egy csövessel, meg csókold azt is... Élveznéd? Ne idegesítsetek fel ennél jobban...

- Azért van különbség. Daehyun Oppa egy szex isten, de egy csöves... az egy csöves, na. Gondolom te is inkább fekszel össze Oppával vagy más tagokkal a bandából, mint egy csövessel...

- Ki tudja, lehet magatok közt Bommal cserélgetitek éjszakánként a tagokat! - kiabált az egyik.

- Ya! - hallottam meg egy felettébb ismerős hangot majd arra kaptam a fejem és Daehyunt pillantottam meg.

- Hát te mit keresel itt? - kérdeztem. -  Nem ez a legfontosabb most... Ami a fontos az, hogy te ITTHAGYTÁL?!

- Igen. De mentségemre szóljon, hogy Dongwoo is! Egyébként meg az fontosabb, hogy ők - nézett szigorúan a lány csapatra. - Hogy beszélnek veled - rántott magához a karomnál fogva.

- Soha sem találkoztam még ilyen fajta 'fan'-jaitokkal. Kicsit csalódás... De nekem is ugyan úgy szeretnem kell a őket azt hiszem...

- Tudod édesem az ilyeneket nem lehet fanoknak nevezni szóval nyugodtan érezhetsz ellenük ellenszenvet

- Tudtad, hogy én csak a pénzed és a hírneved miatt szeretlek? De ez természetesen nincs így! Hiszen tudod, hogy mennyire szeretlek téged... Ugye tisztában vagy vele, Daehyun Oppa?! - amikor kimondtam ezt a szót még a hideg is végig futott a hátamon, de tudtam, hogyha ezt kimondom, Daehyun tudni fogja, hogy haladás van!

- Én is nagyon szeretlek Jiyeon - mondta majd tökéletes ajkait az enyémre tapasztotta. - Meg tudnám szokni ezt abból a csodás kis szádból - mosolygott, majd a csoport felé fordult. - Apropó, mivel Jiyeon annyira szereti a pénzem ezért most elmegyünk vásárolni. Megvesszük Yongguknak az újból ott hagyott nadrágját... és meglepjük magunkat is valamivel. A soha viszont nem látásra - intett majd elkezdett húzni a kocsi felé.

- Olyan aranyos vagy - húztam magamhoz. - Ha tovább csinálták volna ezt azt hiszem sírtam volna. Egyébként azt mondták nekem, hogy te 'szex isten' vagy. Ők ezt honnan tudják?

- Kicsim csak rám kell nézni - mutatott végig magán elégedett vigyorral.

- Komolyan leéltem egy évet veled úgy, hogy észre sem vettem, hogy ilyen egoista oldalad is van? Tudtam, hogy van egy ilyen, de hogy ilyen nagy... - sóhajtottam, majd kinyitotta nekem az ajtót én pedig beültem, majd ő is megtette ugyan ezt.

- Biztos észrevetted, csak annyira oda vagy értem, hogy egy idő után mindig kimegy a fejedből és a sok jó tulajdonságom mellett ezt elfelejted - vont vállat.

- Most akkor komolyan elmegyünk Yongguknak a nadrágért? - sóhajtottam. - Egyébként nem érdekel, hogy milyen rossz tulajdonságaid vannak, hisz én azokat is szeretem!

- Igen, komolyan. Idő közben hívott fel, hogy igazán elmehetnék neki egy nadrágért, mert megint nem volt nála pénz... Azt mondta majd elküldi róla a képet. A szeretetedre kitérve, nyugodj meg ez oda-vissza megy - kulcsolta össze ujjainkat és úgy vezetett tovább.

Miután szépen odaértünk az áruházban ahol Yongguk állandóan nadrágot vesz vagyis inkább vetet magának szépen kikerestük a kép alapján a csodálatos ruhadarabot.

- Szerintem vegyünk neked valami szexi fehérneműt.

- Miért kellene nekem új? Nem régen vettünk Bommal - mondtam.

- De valami szexire gondoltam. Olyan nagyon szexire. Már ha érted mire gondolok - húzogatta perverzen a szemöldökét.

- Ajjj - sóhajtottam. - De ezt muszáj veled megtennem? - hagyta el a számat egy sóhaj ismét. Teljesen értettem mire célzott...

- Kivel mással? Tudod olyan kell ami tetszik neked is és nekem is. Igaz úgyis csak pár pillanatig lesz rajtad, de ez már mellékes.

- De hát... Nem teljesen mindegy, hogy milyen, ha állításaid szerint hamar eltűnik?

- Nem... Tudod meg kell adni ezeknek a dolgoknak a módját. Engedd már meg, hogyha veszek neked fehérneműt akkor az szexi legyen tök mindegy meddig van rajtad!

- Jól van már, jól van. - mondtam. - Vehetsz nekem egyet.. - mosolyogtam.

Ezután Daehyun arcára kiült a nagy öröm, és megfogta a kezemet, majd maga után kezdett húzni. Természetesen most sem maradhatott le róla a maszk meg a napszemüveg, de most már rajtam is volt az utóbbi, mondjuk eddig is rajtunk volt, csak most említem meg. Az útját valószínűleg egy fehérnemű boltig vehette, én pedig muszáj voltam követni őt. A sejtéseim igazak voltak. Amikor beértünk leültetett egy székre, majd hozott pár fehérnemű szettet.

- Állj fel! - fogta meg a kezemet, majd felhúzott és megölelt, de nem csinált semmi azon kívül. Ezután szépen hozzám mért egy piros fehérnemű szettet  - Áh... ez nem elég szexi.

Ezután fogta és még egyszer elment, és párperc múlva visszajött ismét. Ismét előttem kezdte el lengetni azt a bizonyos cuccot.

- Tökéletes! De rajtad sokkal jobb lesz! - nyomott egy puszit arcomra, majd szépen odaszáguldott a pénztárhoz. - Ezt kérnénk! - rakta le, majd én szépen kislattyogtam a boltból mintha nem is vele lettem volna. Nem igazán szeretek ilyen dolgokat venni, hogy őszinte legyek... Olyan kínos.

- Most meg miért hagytál ott? - kérdezte lebiggyesztett ajkakkal.

- Azért, mert olyan kínos volt odabent, hogy muszáj voltam kijönni.

- Akkor magadnak, hogy veszel fehérneműt?

- Az más, mint amikor a barátoddal teszed!

- Mindegy inkább menjünk haza és vedd fel - mondta egy huncut mosoly kíséretében

 - Nem fogom felvenni még - nyújtottam ki a nyelvemet.

- De miért?

- Mert nincs itt az ideje.

- Pedig szerintem simán itt lehetne...

- Hagyjuk már ezt a témát, jó?

- Egyszer úgyis ki kell rá térni.

Nem igaz, hogy ez az ember ennyire izé... Igaz, hogy együtt vagyunk már egy éve, de már többször eljutottunk volna majdnem oda, csak mindig közbejött valami. Mindegy ez nem ideillő téma. Ezután nem igazán beszélgettünk lényeges dolgokról. Hazavitt engem, elköszöntünk egymástól meg minden egyéb, majd mérgesen felmentem a lakásunk ajtajához, szépen beírtam a kódot, majd amit kaptam ledobtam a szobámba. Ezután mérges léptekkel bemásztam a konyhába, ahol meglepően ott voltak a szüleim is.

- Hazaértem! - jelentettem be az egyébként egyértelmű dolgot. - Dongwoo ideért már?

- Igen, bent van a szobájában - mondta anya.
- Ahh... Köszönöm - mondtam nekik, majd el is tűntem. Meg indultam a helyiség felé, majd amikor benyitottam láttam a békésen szundikáló bácsikámat. Nem volt szívem őt felkelteni, olyan aranyosan hatott ott. Látszott, hogy csak bezuhant az ágyba, mivel nem volt betakarózva ráadásul nem is a párnán volt a feje. Szegénykémnek ha felkel nagyon fog fájni a nyaka. Szóval gondoltam, hogy betakargatom, és a másik dolgot is elintézem. Szépen lehúztam a redőnyeit is, majd átsétáltam a szobámba. A csodálatos ajándékomat, amit a barátomtól kaptam szépen eldugtam és reménykedtem abban, hogy Dongwoo bácsikám nem fogja a szokásos kutakodását végezni a szobámban.

Minirigó & Adrienn Xx

Chapter Twenty-Nine | ez már nincs |

*1 hónappal később*

*Zelo POV*

Éppen az ágyamon feküdtem, amikor elkezdtem gondolkodni azon, hogy az esküvő óta Bom és én alig találkoztunk. Nem tudom, hogy miért, de valahogy Jiyeon mindig mindenhol ott volt, viszont az általam szeretett lány meg SEHOL. Mondjuk volt amikor Daehyun hyung azért hisztizett, mert Jiyeon lekoptatta szerinte hülye kifogásokkal. Hyungnak az lehet az egyik megnyugvása, hogy Dongwoo hirtelen eldöntötte, hogy visszamegy Amerikába az egyetemre. Egyébként én bírom... olyan hülye, és vannak olyan poénjai, amin nem lehet nevetni, de vicces attól még.

- Mostanában nem láttam YonBomot együtt - elmélkedett, ezzel kirántva engem a saját kis gondolatmenetemből.

- Az nem is real! - mondtam felháborodva. - Jobb is, hogy nem láttad őket együtt!

- Pedig a YonBom igazán aranyos. Nagyon sokan szeretik őket. Sokszor olvasom, hogy szerették őket együtt látni, meg hogy remélik, hogy sokáig együtt lesznek. Pedig igazából nincsenek is, de ők azt hiszik.

- Még jó, hogy nincsenek együtt!!!! - mondtam mérgesen. - Nem szabad... Bom Yongguk számára tiltott gyümi! - erre én meghallottam, Yongguk hyung beszél a telefonba valami olyasmit, hogy 'persze Bom, mikor meg hol találkozzunk?' Ezek után én csodálatosan kinéztem az ajtón.

- Csinálj már valamit! Láthatóan össze akarsz jönni Bommal, de mióta eljöttünk az esküvőről még kisujjadat sem mozdítod!

- És az neked most miért baj?! - fordultam vissza.

- Azért mert fáj látni, ahogy a mi kis aranyos maknaenk itt szenved már legalább egy hónapja!

- Mond el, hogy mit tegyek és esküszöm, megteszem...

- Először is akadályozd meg, hogy Yongguk találkozzon vele előbb. Másodszor hívd el randira.

- Jeeeeee - reagáltam ennyit, majd szépen bepattantam Yongguk hyung elé.

- Miiii van?! Nem látod, hogy most nem érek rá.

- Vegyél nekem koktél paradicsomot!

- Tudsz te venni magadnak is, nem?

- Nem! Én azt akarom, hogy te válaszd ki nekem azt, hogy melyiket egyem.

- Te most be vagy szívva? - döntötte oldalra a fejét.

- Nem... Tényleg nem szeretnék tőled semmi mást... Csak ezt! - ragadtam meg a karját. - Na... hyung! Hyung légy szíves! - néztem rá kiskutya szemekkel.

- Jó... De akkor hívd fel Bomot, hogy most én nem vagyok elérhető a találkára... - sóhajtott, majd felvette a cipőjét, és kiment az ajtón.

- Jól megakadályoztam? - néztem Youngjae hyungra.

- Nem pont így képzeltem el, de ez is megteszi.

- Na most elfoglalt leszek! - mondtam, majd befutottam a szobába ahol felkaptam a telefonomat, onnan pedig a fürdőbe vezetett az utam. Szépen leültem a kád szélére, majd kikerestem Bom számát és tárcsáztam. Párszor kicsöngött, majd végre felvette.

- Zelo? - szólt bele a telefonba cukin Bom. Olyan félénk volt mégis olyan... édes.

- Igen én vagyok. - uh micsoda géniusz... de ezt is szeretem benne - Yongguk hyung nem tud veled találkozni ma.

- Oh. Ezek szerint tényleg apás napot kell tartanom. Nem baj úgyis régen voltam az én kis cuki apucimmal. Köszi, hogy szóltál.

- Vá-várjál! Mi lenne, ha ketten mennénk el valahova?

- K-ketten?

- Igen... Csak én és te... Ketten! - vártam, vártam, vártam, vártam szüntelenül VÁRTAM!

- Mikor?

- Két óra múlva?

- Hát nekem jó... - mondta. Olyan kis édesen beszélt most. Valahogy a szokásosnál is jobban tetszett az a hangnem, amivel végig mondta ezeket a szavakat.

- Akkor majd elmegyek eléd!

- V-várlak - mondta.

- Sziaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! - mondtam, majd leraktam a telefont.

Ezután szépen kiugrándoztam a fürdőből, majd amikor megpillantottam Daehyun hyungot a folyóson járkálni örömömben fogtam felkaptam, és megpörgettem, aztán pedig mentem tovább. Aztán pedig bementem a szobánkba, aztán pedig rájöttem, hogy tök fölöslegesen jöttem be ide, ugyan is még lekellene zuhanyoznom mielőtt odamegyek. Még sem mehetek az első randimra büdösen... Szóval gyorsan visszaszaladtam, majd elkezdtem engedni a vizet, közben pedig leöltöztem. Aztán beszálltam a kádba, majd megmostam magam, és a nem rég megemlített szokásaimat nem tudtam elvégezni, de mindegy. Körülbelül 20 percig fürödhettem, majd kiszálltam, megtörölköztem, majd magamra tekertem a darabot, és a tükör elé léptem. Ezután rájöttem, hogy még bekellene állítani a hajamat, csak fogalmam sincs, hogy milyenre... Mindegy... Megoldom.

Miután valamit alkottam a hajammal az ismét beletelt 20 percbe, majd ezután kb 2 perc alatt megmostam a fogaimat.

Aztán ezek után boldogan besétáltam a közös zugunkba, majd szépen elővettem a ruhadarabjaimat, és utána felvettem őket. Ezután megint megfogtam a telefonomat és a fülhallgatómat, majd a maszkomat is. Nem sokkal utána az előszobába léptem, majd felkaptam magamra az egyik cipőmet, és a kocsi felé indultam. Közben intéztem egy újabb telefonhívást, amiben azt kértem, hogy egy sofőr jöjjön, és vigyen el Bomhoz. Miután leértem a parkolóba, csak be kellett szállnom a kocsiba, és indulhattunk is. Egy kicsit (nagyon) izgultam. Nem akarom elcseszni a leges legelső randinkat. Remélem levágta, hogy ez az, és nem csak egyszerű találka. Ezután megcsörrent az csodálatos telefonom. Megnéztem, hogy ki az és a kijelzőn Jiyeon neve jelent meg.

- Hallottam, hogy mész randizni Bommal. Tudod, hogy hova vidd? - tért rögtön a tárgyra.

- Most, hogy így mondod... Elhívtam de fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálnunk - sóhajtottam. - Tudnál adni valami tanácsot? Elvégre te vagy a legjobb barátnője.

- Hát én ezért is hívtalak fel. Féltem, hogyha nem teszem, akkor csak odafagysz elé, és azt sem tudod majd, hogy mit mondj meg ilyesmi. De ez persze fordítva is így lenne, na mindegy - nevetett. Valahogy most igaza volt... Legalább gondol arra, hogy ne égessem be magamat annyira. Bár lehet, hogy ettől függetlenül meg fogom tenni, de ez már lényegtelen.

- Szóval? Hova kellene vinnem? - kérdeztem.

- Hát elvihetnéd a Banpo hídhoz. Halála előtt feltétlenül el szeretne oda menni azzal, akit szeret. Ezért, ha holnap véletlenül beleesik egy lyukba és éhen hal, akkor te ma ezt megakadályozhatod, mármint érted...

- De oda nem ilyenkor kell menni.

- Ki mondta, hogy most vidd?

- Mondj valami olyan programot, amit csinálhatunk előtte! - mondtam kérlelve. - Miért csak egy dologgal segítesz? Segíts többel!

- Most ennyire nem vagy kreatív?

- Ugye tudod, hogy nekem ez lesz az első randim?!

- Képzeld el, hogy a csodálatos logikámmal rájöttem.... Az első szerelmed Bom, az első, akit megcsókoltál Bom, az első, akinek bevallottad, hogy szereted az Bom. Mindent Bommal kell először csinálnod!

- Mindent?! - kérdeztem szokatlanul vékony hangon.

- Igen... MINDENT! - nevetett ördögien.

- Akkor neked pedig Daehyun hyunggal!

- .... - adott ki fura hangokat. - Egyébként miért nem viszed el fagyizni?

- Milyen ízű fagyit szeret?

- Citrom meg a piros gyümölcsöseket - mondta. - Ezzel most már elégedett leszel?

- Igen. Köszönöm Jiyeon noona!

- Na, ezt ne merd kimondani még egyszer! Nem igazán szeretem ezeket a megnevezéseket. Ezért nem is hívok senkit oppának... Valahogy olyan távol áll tőlem.

- Ah... És ezt miért nem mondod el Daehyunnak?

- Azért, mert akkor tuti meg akarná velem szerettetni ezeket. Én pedig nem akarnám, és veszekednénk. Én pedig nem szeretek vele veszekedni.

- Értem, értem. Na, most viszont már ideértem szóval most lerakom - mondtam.

- Sok sikert - mondta, majd lerakta a telefont. Mit nem értesz azon, hogy 'LERAKOM?!' Ordibáltam a telefonba, talán jobb is, hogy nem hallotta, mert talán én halnék meg idő előtt...

Ezután szépen kiszálltam a kocsiból, aztán egy jó nagyot sóhajtottam, majd elindultam Bom lakóháza felé. Pár percen keresztül mehettem csiga tempóban, majd a telefonomon meglestem az időt, és láttam, hogy már csak pár percem van odaérni, szóval elkezdtem futni. Oh, öregem miért nincs itt a gördeszkám? Micsoda nagy pech... Amikor viszont már odaértem ismét egy hatalmas sóhaj hagyta el a számat, majd megnyomtam a csengőt. Nem sokkal ezután megjelent Bom az apukájával karöltve. Szépen behívtak a házba, majd le kellett térdelnem szépen az apukájával szemben, aki egy 10 perces monológot tartott arról, hogy mit tesz velem, ha lesz valami Bommal... Meg, hogy vigyázzak az egyetlen virágszálára stb. Nem is mertem inkább megszólalni.... Ezután végre már elindulhattunk. Kinyitottam Bomnak az ajtót, majd ő beszállt a járműbe, és el is indultunk az első állomás felé.

*Bom POV*

Nagyon azon voltam, hogy egy hónap után végre találkozhassak Oppával. Igen egy hónapig úgymond likvidáltam magam ugyanis az orvosom mondta, hogy kipróbálhatunk egy módszert, amitől lehet javulni fog az állapotom így gondolkodás nélkül belementem. Szóval ez alatt az idő alatt szinte csak a kórházban voltam. Viszont mikor nem ott kellett lennem Jiyeonnal és apuval töltöttem az időt. De nem kell aggódni a kórházban sem unatkoztam, oda is sokszor jött az én legjobb barátnőm. Visszatérve az eredeti témához. Megbeszéltem Yonggukkal, hogy fél óra múlva találkozunk a Starbucks-ban. Viszont mikor vettem a cipőm megcsörrent a telefonom és meglepetésemre Zelo hívott. Gyorsan a szobámba mentem majd azon hezitáltam, hogy felvegyem-e vagy ne. Végül arra jutottam, hogy felveszem. Bejelentette, hogy Gukkie nem tud velem lenni, mert dolga akadt. Viszont ő elhívott randira! Azt hittem csak hallucinálok. Fel kellett hívnom Jiyeont, hogy most mit mondjak erre. Aztán végül is igent mondtam mivel nagyon tetszik nekem Zelo. Most pedig egy kissé kínos beszélgetés után apucival itt ülünk az autóban mellettem pedig Zelo. Alig volt időm elkészülni... Apa egyébként örült neki, hogy végre tudtam dönteni Zelo és Yongguk között... hát oké. Meg kell törnöm a csendet...
- És... mit fogunk csinálni? - fordultam felé.
- Fagyizni fogunk - mosolygott.
- Oh, az... az felettébb érdekes - mondtam majd megint beállt a csend. - Sajnálom aput. Csak tudod nagyon félt. De nyugi ezen Oppa is átesett.
- Nem lenne ezzel akkora baj ha nem beszélne ennyit.
- Én örülök neki, hogy ennyit beszél. Sokszor van olyan helyzet - gondoltam itt a kórházakra vagy bármi más -, mikor jó dolog, hogy szóval tart és úgymond elszórakoztat. Szeretem, mikor anyáról beszél vagy a kapcsolatukról. Látszik az a különös csillogás a szemében. Remélem egyszer majd az én gyerekeim is láthatják ugyan ezt az én szememben.
- Biztos arról is rengeteget tud beszélni.
- Igen. Mindig olyan aranyos látszik rajta, hogy még mindig nagyon szereti anyát. Remélem egyszer engem is fog valaki úgy szeretni.
- Hidd el, hogy nem sokára megtalál téged is az a bizonyos ember - mosolygott. - Egyébként én is remélem, hogy az én életembe is megjelenik egy olyan lány, aki nagyon fog szeretni. Bár a rajongóink elég szeretetet adnak, de azért az mégsem olyan - mondta.
- Hát igen. Biztos nagy szeretet vesz titeket körbe akárhová mentek. Igaz nekem nincs úgymond rajongó táborom, de úgy gondolom, hogy Jiyeontól és apától megkapom azt a nagy mennyiségű szeretetet. Meg persze ott van Yongguk és a többiek és persze... TE - pirultam kissé el.
- Én, még nem adtam neked eddig elég szeretetet - hajtotta le a fejét.
- Szerinted - mondtam. - Egyébként mit fogunk csinálni? - tereltem a témát.
- M-már mondtam - értetlenkedett. - Fagyizni.
- Oh tényleg... Bocsánat csak... - gratulálok Bom, most beégetted magad. -, csak elfelejtettem és kész.
Mivel megérkeztünk a randi helyszínére Zelo feltette a maszkot és kiszállt majd engem is kisegített. Megfogta a kezem mire kissé elpirultam, ezek után pedig elindultunk a fagyis felé.
- Mindig itt szoktál fagyit enni?
- Igen, mert szerintem a környéken itt a legjobb a fagyi - mosolygott legalábbis a szeme alapján azt tette. A maszk miatt nem nagyon láttam. Jobban szeretem ha nincs rajta. Úgy közvetlenebb, de sajnos a rajongók miatt muszáj.
- Az, jó. Mi eddig általában dobozosan vettük a fagyit csak ritkán voltunk fagyizóban. Szóval itt is most vagyok először.
- Ó - húzta el -, akkor mostantól ide fogunk járni fagyizni.
Ez azt jelenti, hogy nem ez az első és utolsó randink? OMO. Ez nagyon jó hír. Azt hiszem, kezdem megszeretni Zelot.
- Rendben - bólintottam. - Akkor eszünk? - biccentettem a pult felé.
- Igen - mondta majd közelebb húzott és elkezdtünk filózni, hogy mit is együnk - Milyet kérsz?
- Mennyit lehet?
- Kettő - mutatta az ujjával.
- Cukrot kaphatok rá? - csillogtak szemeim.
- Kaphatsz - nyugtatott meg.
- Király - ujjongtam majd odajött az árus. - Két gombóc citromot szeretnék cukorral a tetején - soroltam kívánságaim mire ő elkezdte kiszedni a tölcsérbe.
- Egy sárgadinnyét és egy Kinder csokit - mondta Zelo majd ő is készhez kapta a fagyiját.
- Köszönöm Oppa - kötöttem ki a nyakában figyelve, hogy ne kenjem össze fagyival.
- Szívesen - ölelt vissza majd elengedett. - Hát ö... üljünk le - mondta majd leült én pedig helyet foglaltam mellette.
- Tényleg finom.
- Látod én mondtam. Az itteni fagyi a legjobb. Ha gondolod, megkóstolhatod - nyújtotta felém.
- Biztos? - kérdeztem mire bólintott. Lassan elkezdtem közeledni majd megkóstoltam. - Ez is nagyon jó. Szereted a citrom fagyit?
- Persze - bólogatott.
- Akkor te is kóstold meg - nyújtottam én is felé mire ő is belekóstolt.
- Köszönöm. Nagyon finom.
A fagyizás után Zelo vagyis inkább a sofőre a park felé vitt minket. Akkor mi most sétálni fogunk? Biztosan. Míg oda nem értünk próbáltuk szóval tartani a másikat, de nekem az idegességtől semmilyen téma nem jutott eszembe. Több dolgot kellett volna megkérdeznem Jiyeontól. Ők vajon mit csináltak az első randijukon? Az biztosan gáz lenne ha felhívnám, hogy mégis mit tegyek. Majd elmegyek a mosdóba és akkor. Pár perc múlva odaértünk a parkba és megtörténtek ugyan azok az események, mint a fagyizás előtt. Szeretem mikor fogja a kezem akkor melegség járja át az egész testem. Ez olyan mikor megölel és tisztára biztonságban érzem magam. Legalábbis gondolom... Tényleg ki kell kérdeznem Jiyeont.
- Na és itt mit csinálunk? - kérdeztem, mert már nagyon érdekelt és nem csak úgy céltalanul sétálgattunk, mint azt én gondoltam.
- .... Biciklizni fogunk.
- Te szeretsz biciklizni? - csodálkoztam - Várjunk egyáltalán tudsz?
- Ez már sértő nekem is volt gyerekkorom - durcizott.
- Bocsi... Azt hittem, hogy csak gördeszkázol. Egyébként azt mióta csinálod?
- Pár éve - mosolygott.
- És miért pont gördeszka?
- Nem kell annyira megerőltetnem magam, hogy használjam.
- Aha - húztam el az a-t. Azt hittem valami más oka van. Mindegy. Mikor odaértünk Zelo kikérte a bicajt és beültünk egymás mellé majd elkezdtünk tekerni.
- Tekerjünk végig a tóparton. Az olyan aranyos - mosolygott.
- De lassan. Oké? Semmi gyorsaság. Csak szépen lassan. Úgyse sietünk sehová. Szóval lassan.
- Nem akartam gyorsan menni. Ki akarom használni az időt. Az időt, amit veled tölthetek.
Ez a randi alapjáraton nem hiszem, hogy valami nagyon 10 pontos lenne... Viszont az, hogy Zelo ilyen édes dolgokat mond egyértelműen nagyon feldobja az egészet. Hát nem aranyos? Szereti velem tölteni az idejét, oh.
- Olyan aranyos vagy.
- Köszönöm, te is az vagy és nagyon szép.
Erre nem tudtam válaszolni mivel körülbelül olyan voltam, mint egy koktélparadicsom. Csoda, hogy Zelo nem evett meg. Körbebicajoztuk a tavat közben pedig mindkettőnek megeredt a nyelve. Végre normálisan beszélgettünk! Legalább egy óra kellett, hogy feloldódjunk... De összejött! És ez a lényeg. A bicajozás után elmentünk bowlingozni. Igen, jól mondtam. Bowlingozni. Az utolsó kört játszottuk épp és én már megtettem a lökésem. Eléggé elcsesztem pedig nyerésre álltam. Azt hittem, sőt biztos voltam benne, hogy Zelo betalál legalább egy bábut ugyanis annyira volt szüksége, viszont nagy meglepetésemre a golyó körülbelül egy centit haladt majd az oldalsó sávban végezte. Lehet, hogy köcsög vagyok, de először azt hittem, hogy Zelo szemtelen lesz és le fog győzni, DE nem tette. Igaz, mondta, hogy szerelmes belém, de számomra ez még mindig annyira felfoghatatlan és furcsa. Vajon miért szeretett belém? Egyáltalán mit szeret bennem? Teljes értetlenség van a fejemben… Annyi megválaszolatlan kérdés. Bele fogok őrülni.
- Ya! Te hagytál nyerni – biggyesztettem le ajkam viszont egy játékos mosoly még mindig bujkált mögötte.
- Milyen férfi lennék, ha nagy lazán legyőznélek?! Ráadásul ez az első randink... Ha most én győztem volna, akkor csalódtál volna bennem - mondta.
- Oké igazad van, de a saját erőmből szerettem volna learatni a babérokat, de így most még csak ujjonganom sem lehet.
- Nyertél és ez a lényeg - mosolygott.
- Majd legközelebb játszunk egy tisztességes meccset is.
- Akkor lesz legközelebb? - csillant fel a szeme.
- N-ne forgasd ki a szavaim - dadogtam. - Jöhetünk oppáékkal is... Plusz nem csak rajtam múlik, hogy lesz-e vagy nem - hajtottam le a fejem ugyanis újra elpirultam.
- De én nem a többiekkel akarok, hanem csak veled - mondta szomorúan.
- OMO - csillantak fel a szemeim. - Vagyis - ráztam meg gyorsan a fejem. - Ha szeretnéd, benne vagyok. Úgyis szeretnélek elsöpörni a saját erőmből - villantottam meg egy gonosz mosolyt.
- De majd én viszlek különféle helyekre, nem csak ide. Szóval nem hinném, hogy lesz rá alkalmad egy ideig még - mosolygott.
- Tudod mire van most alkalmam? - kérdeztem mire kérdőn nézett rám. - Bocsánatot kérni. Szóval bocsánat, amiért fellöktelek és beleestél a szökőkútba. Nem akartam. És tényleg én voltam, mert Jiyeonnal elmentünk megnézni a biztonsági felvételeket és rajta van, ahogy belöklek... Bocsánat.
- Oh... - lepődött meg. - Végül is jobb később, mint soha. Egyébként pedig én már teljesen megfeledkeztem erről...
- Hát én nem. Tudod, sok jó dolgot köszönhetek annak a balesetnek - mosolyogtam fel rá.
- Jajj... - fogta meg a fejét. - Ezt ugye arra érted, ami most van?
- Ezt most csak ránk érted vagy az egész csapatra?
- Ránk!
- Aranyos vagy - mosolyogtam rá - Most megpaskolnám a fejed, de túl magas vagy...
- Ne térj ki a kérdésem alól!
- Bocsánat. Arról már el is feledkeztem. Mit is kérdeztél? - pirultam el kicsit feledékenységem miatt.
- Azt, hogy ezt RÁNK érted-e?!
- Ránk is.
- De miért is? Csak erre kellene értened - szomorodott el.
- Hát, de nem tehetek róla, hogy örülök Jiyeon és Daehyun szerelmének és a srácoknak meg persze Yongguk Oppának is... Hazudni meg nem fogok!
- A mi szerelmünk is lehet olyan, mint az JiHyun?
De hát én nem is vagyok szerelmes belé. Vagy igen? Istenem fogalmam sincs mit érzek iránta, de más vele mint Gukkieval. Viszont jó értelemben más. Most erre mit mondhatnék? Bocsi, de én nem tudom milyen az ha szerelmes az ember és nem tudom, hogy szeretlek-e vagy nem? Erről is ki kell majd kérdeznem Jiyeont…
- Tudod Junhong... talán hamarosan tényleg beszélhetünk a mi szerelmünkről, de addig is mi a következő állomás?
- Második csók! - mosolygott.
- Itt? Most? Mindenki előtt? - kérdeztem nagyon vékony hangon - Meg fogok halni... Egyébként is n-nem így értettem. Hanem he-helyileg - makogtam.
- Én felvállallak téged, mert szeretlek! Te nem akarsz engem? Szégyellsz?! Erre célzol? - kérdezte szomorúan
- D-de akarlak, mármint... oké nem tudom mit akarok - néztem össze vissza zavartan. - Még csak azt se tudom mit érzek irántad! - fakadtam ki. - Viszont azt tudom, hogy nem akarom, hogy kinyírjanak azért, hogy megrontottam a B.A.P maknae-ját és mert "megcsaltam" - mutattam idézőjeleket  - Yonggukot és viszályt szítottam egy tökéletes bandában.
- De hyung azt mondta, hogy csak barátok vagytok! És ezt meg is mondta a fantalálkozón is! Nem tudsz megcsalni egy olyan embert, akivel együtt sem vagy!
- Barátok is vagyunk, sőt már-már testvérek, de a rajongók nagyon félelmetesek. És ha ők eldöntöttek valamit akkor az náluk úgy van és, és én félek tőlük - vallottam be.
- De én megvédelek! Bízz bennem!
- Mikor megölelsz ak-akkor biztonságban érzem magam - mondtam célozva arra, hogy szeretek az ölelésében lenni és, hogy igazán megölelhetne.
- De én többet akarok, mint egy ölelés - hajtotta le a fejét, majd utána rávette magát, és szorosan átölelt. Egyre jobban szorított magához, már-már azt hittem megfulladok...
- Meg. Fogok. Fulladni - nyögtem ki nagy nehezen.
- Nem hagyhatom, hogy az én édesem meghaljon... Bocsáss meg - nyomott egy puszit a homlokomra, majd elhúzódott. Miért ilyen aranyos? Megzabálom, esküszöm. Habár akkor nem lehet velem. Oké, mégse eszem meg.
- Jó is lenne ha ez csak rajtad múlna - mondtam egy szomorkás mosoly kíséretében. - Na, de tényleg - váltottam gyorsan témát -, most hová megyünk?
- A Banpo hídhoz megyünk! - mondta hatalmas vigyorral az arcán.
- Tényleg? - csillant fel a szemem, mire Zelo bólogatott - Mindig is el akartam jutni oda este, mert olyan szép és csodálatos, de Jiyeon sose jött el velem... - biggyesztettem le ajkam.
- Azt mondta nekem, hogy szerinte oda az első szerelmeddel kell elmenned én pedig nem hiszem, hogy az a személy Jiyeon.
- Pedig őt is nagyon szeretem - bólogattam a magam helyeslése képen. - Talán jobban is a kelleténél - vágtam fura fejet.
- Értem én, hogy szereted, de nem úgy... - sóhajtott.
- Hát nem... Az furcsa lenne - mondtam majd elindultunk a Banpo hídhoz. Levettük a bowlingos cipőinket majd leadtuk azokat a pultnál és mentünk is csodás kis utunkra. Kifelé Zelo tartotta nekem az ajtót és még a kocsi ajtót is. Pedig a sofőr kiszállt, hogy megtegye ezt helyette, de ő nem tágított. Komolyan elolvadok tőle. A hídnál még nem volt senki. Zelo összekulcsolta ujjaink és úgy vezetett oda. Még nem volt színes a szökőkút szóval vártunk az egyik padon. Egy kis idő múlva elindult én pedig azzal a lendülettel pattantam fel és mentem közelebb. Úgy csodáltam, mint egy kisgyerek, aki meglát egy új játékot a kirakatban. Egyszerűen gyönyörű volt. Pár pillanat múlva azt vettem észre, hogy egy kar fonódik a derekam köré. Hátra néztem és Zelo volt az. Ajkaimra óriási mosoly ült ahogy megláttam és attól is, hogy egy apró puszit nyomott a fejem búbjára.
- Imádom – lelkendeztem – Köszönöm Junhong – fordultam meg majd egy rövid időre ajkaim az ő puha párnáira tapasztottam.

Adrienn & Minirigó xX

Chapter Twenty-Eight

*Zelo POV*

Miután beszéltem egy kicsit Jiyeonnal felmentem a közös szobámba Jonguppal, és átöltöztem a lagzira. Nem tudom miért nem volt megfelelő, ami akkor rajtam volt.. Egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam igazából. Gyorsan lekaptam magamról az öltönyömet, és felvettem egy kényelmesebb ruhát, ami még is csak illett az eseményhez.

Ezután valamivel lefoglaltam magamat, ami az lett, hogy beültem a tv elé, és azt bámultam. Aztán ránéztem az órára és láttam, hogy lassan itt lesz a lagzi ideje, ezért fogtam magam és lassacskán elindultam a földszint felé.

Megérdeklődtem egy ott dolgozó embertől, hogy merre is van az asztal ahová ülni fogunk a többiekkel. Miután elmagyarázta, hogy merre is kell mennem szépen odaálltam, majd csak nézegettem a termet, ami eléggé szépen ki volt dekorálva.

Egy ideig csak álltam ott egyedül, majd szépen megjelent szinte mindenki. Kivéve a JiHyun párost, meg YonBom párost, aminek a nevét a rajongók kreáltak de, ha őszintének kell lennem egyáltalán nem, tetszik!

Mindenki ott ült, és ült... Nem tudtunk mást csinálni, vártunk a kajára, ami még úgy őszintén nem a közeljövőben jött meg. Aztán pedig végre megjelent Bom, azzal, hogy lerakta a sütiket, és bejelentette, hogy Yongguk hyung táncolni akar. Erre Himchan hyung kapott az alkalmon, és bejelentette, hogy ő is menni akar.

Szóval Bom karon ragadta Himchant, és mindenki figyelhette, ahogy azon hárman ott táncikálnak. Az általam szeretett lány egyszer az egyik fiú karjai között volt, aztán a másiké között. Ezzel csak egy baj volt... méghozzá az, hogy sohasem az enyéimben! Egyébként néhány jelenlevő ember, kicsit sem nézte őket agyalágyultnak, de mindegy.

Miután 4 számot végig táncoltak, - amit mi figyelemmel kísértünk, - jött a kaja, szóval két emberke rohant. Azonban Yongguk hyung annyira nem vette sietősre a tempót.

Miután szépen beért, lett egy kisebb vita arról, hogy Jiyeon és Yongguk egyáltalán nem akartak enni, de ezen is túltettük magunkat, majd szépen lassan megérkezett a laktatónk, és neki is estünk. Ezután Bom és Jiyeon eltűntek.

Én addig csak ültem egy helyben, majd hirtelen Jongup leült elém, és elkezdett nekem beszélni valamiről, amit szinte fel sem fogtam egy szavát sem... Fogalmam sincs, hogy miért lettem ilyen hirtelen. Általában mindenhez van hozzáfűzni valóm, de most valahogy... olyan lettem, mint egy kuka.

Aztán már arra lettem figyelmes, hogy valaki egy puszit nyom az arcomra. Gyorsan utána kaptam a fejemet, majd láttam, hogy Bom szalad el. Hirtelen a helyére tettem a kezemet, majd hinni sem akartam a szemeimnek... Biztosan tetszem neki! Ezután egy kicsit felélénkültem, és nem volt annyira rossz kedvem.

- Jongup hyung! - karoltam belé. - Menjünk a szobánkba - mosolyogtam.

- Zelo figyeltél te rám? - vonta fel a szemöldökét.

. Sajnálom... Valami más dimenzióban jártam, ezért egyáltalán nem... - vigyorogtam.

- Gondoltam... Épp arról beszéltem, hogy mindenki jól érzi magát és szórakozik, te pedig egész este csak ülsz és nézel ki a fejedből. Mi történt?

- Nem történt semmi. Nem vagy álmos? Menjünk! - mosolyogtam ismét.

- Biztos?

- Igen - mondtam, majd szépen lassan fellifteztünk az emeletre, és bementünk az ajtón, Persze először kinyitottuk meg minden... Azután persze bezártam, de mindegy... Ne tárgyaljuk túl. - Ki zuhanyozik először?

- Én - mondta majd beszaladt a fürdőbe.

- Hááát jóóó! - ordítottam utána, majd szépen elterültem az ágyon, és gondolkodtam. Igazából, nem akartam gondolkodni semmi olyasmin, ami kapcsolatos Bomhoz, de csak róla jutottak eszembe a dolgok... Már tényleg betegséges, hogy ennyit gondolok rá! Nem akarok... De folyton csak körülötte vannak a gondolataim. Akárhova megyek, ő jut eszembe mindenről. Talán akkor is, ha ránézek a kajára. Sőt ez biztos. Amennyire szeret enni… állandóan eszembe jut az ételekről! Csak arra lenne szükségem, hogy egy kicsit kiszálljon a fejemből...

Ebből a gondolatmentemből az rántott ki, hogy Jongup kijött a zuhanyzásáról, vagy micsodáról.

- Bemehetsz - fogta meg a vállamat.

Ezután én is úgy mentem be, ahogyan ő. Szépen leöltöztem, majd megnyitottam a vizet, aminek utána beállítottam a hőmérsékletét, majd beálltam alá. A hajamat megmostam, majd éreztem, ahogyan a víz minden egyes testrészemen végig folyik.

Megfordultam, majd a szokásos hát 'kényeztetésemet' végeztem el. Egyszerűen imádom, amikor a forró víz éri. Szóval ezt körülbelül 2 percig élveztem, majd magamra, kentem egy kis tusfürdőt és hát igen. Nem tudom, miért mesélem el a zuhanyzásomat... Ugorjunk.

Már a fogamat mostam, amikor elkezdtem hallucinálni. Most magam mögött láttam Bomot. Mi a csoda folyik itt? Tényleg beteges már az agyam. Ezután fogtam és kimentem a fürdőből. Természetesen törölközőt már csavartam a derekamra.

- Miért voltál bent most ilyen sokáig? - döntötte oldalra a fejét, Jongup.

- Időközben elgondolkodtam egy kicsit - mosolyogtam. - És... milyen volt az esküvő a te szemszögedből nézve?

- Jó. Egy csomót táncoltunk és a kaja is finom volt. Tudod, akik nem csak ültek szinte egész este nagyon jól szórakoztak. Megismételném.

- Nem tehetek róla, hogy az aggodalom felemésztette a jó kedvemet! Egyébként én igen is jót szórakoztam... csak nem veletek, hanem a gondolataimmal.

- Milyen aggodalomról beszélsz? - vonta fel az egyik szemöldökét.

- Nem mondom meg! - pattantam be az ágyba, majd magamra húztam a takarót, és elfordultam a Jonguppal ellentétes irányba.

Mire ő lehúzta rólam a takarót majd rám ugrott.

- A Hyungod vagyok, beszélj!

- Meeeeenj már innen - löktem le magamról. - Nem akarok beszélni erről!

- Már pedig fogsz! - kötött újra ki rajtam.

- Azt akarod, hogy kirepítselek a holdra?! - kérdeztem mérgesen, majd kicsusszantam alóla.

- Azt akarom, hogy vallj színt! Nem zárhatod el az érzéseid előlem. Azt akarom, hogy kijöjjön, mint a csoki szökőkútból a csoki!

- Oké... Bevallom...

- VICTORY! - kiáltott fel majd a levegőbe öklözött egyet.

Ezután szépen lassan odamentem hozzá, majd szorosan megöleltem.

- Szeretlek Hyung! - szorítottam egyre jobban. - Tessék, kimondtam...

- Mi a...? Nem ezeket az érzéseidet! Hanem azokat, amik aggodalommal töltöttek el. Amúgy én is - veregetett hátba.

- Ez töltött el azzal... Még soha sem mondtam ki, és egész nap ezen gondolkodtam... Ideje volt bevallanom neked... Bocsánat, hogy megvárattalak.

- Ne terelj te - húzta el az e betűt - Az igazat akarom.

- Ez az igazság.

- Az igazságot elrejted ide - bökött a szívemre. - Meg persze ide is - most pedig a fejemre.

- Jó... Nem érdekel... Bevallottam Bomnak, hogy szeretem, erre ő nem hitt nekem én pedig megcsókoltam. És az az aggodalmam tárgya, hogy vajon mit fog ezután reagálni, ha a közelében leszek... - mondtam, majd ezután megint az ágyban kötöttem ki. - Jó éjt.

- De hát megpuszilt. A két szemem láttára!

- Tudom... Éreztem! Na, jó éjt.

- Valaki nagyon morci. Jó éjt - mondta majd lekapcsolta a villanyt.

*Daehyun POV*

Mindenki bőszen táncolt egy csapatban mikor észrevettem, hogy Zelo karon ragadja Jonguppot és távoznak. Meg is unták volna a bulit? Habár Zelo nem csoda mikor szinte egész éjszaka csak elvolt a saját kis világában, na mindegy. Ilyen két óra múlva, már csak olyan 10 ember lehetett rajtunk kívül lent. Már mi is elég fáradtak voltunk ezért úgy döntöttünk, hogy felmegyünk aludni. Bom is már majdnem bealudt Yongguk Hyung ölében, Himchan Hyung meg a vállán szóval ők is jöttek fel velünk.

- Azért jó buli volt nem? – kérdeztem őket.

- De - mosolygott Himchan.

- Álmos vagyok - ásított Bom majd elkezdett fura hangokat kiadni a rágás imitációjának hála. - Jó éjszakát Jiyeon. Szeretlek - ölelte meg az említett személyt. - Éjt! - intett a többiek felé majd Yonggukkot maga után húzva eltűntek a szobájukban.

- Szerintem én is alszok. Himchan jössz? - nézett Youngjae Channie felé.

- Meeeegyek - mosolygott.

- Night - intettek majd ők is eltűntek.

- Fáradt vagy? - tettem kezem Jiyeon derekára és egy apró puszit nyomtam a homlokára.

- Annyira nem.

- Mit szeretnél? Mit csináljunk?

- Nem tudom - húzta oldalra a száját.

- Szerintem először is menjünk be - mondtam majd elővette a kártyát és beengedtem magunkat a szobába. Leültem az ágyra majd Jiyeont az ölembe húztam. - Van fürdőruhád?

- Hát mivel Hyeri mondta, hogy van a szállodánál medence ezért, hoztam - mosolygott.

- Jóóóó - egyezett bele.

- Látod, milyen kreatív barátod van?

- Szörnyen kreatív...

- Nekem legalább eszembe jutott valami...

- Nem számít!

- De igen! Na, menjél és öltözz át – indítottam meg mire ő a bőröndjéhez sétált és kivette belőle az említett ruhadarabot.

- Jól van, jól van... Megyek már – mondta és eltűnt a fürdőszobában. Még ő öltözött én is gyorsan kivettem a fürdőnadrágom és leöltöttem magamról a ruhámat. Csak remélni tudom, hogy Jiyeon nem jön ki, míg öltözök. Habár ő lány szóval neki tovább tart. Plusz engem nem zavarna… Épp leültem az ágyra, amikor a fürdő ajtaja kinyílt és egy fürdőruhás Jiyeon lépett ki rajta. Nem egyszer néztem rajta végig. De, hé a barátnőm szóval szabad.

- Gyakrabban kéne bikiniben lenned – jegyeztem meg.

- Majd ha lesz arra alkalmam, hogy bikinit vehessek fel, akkor megteszem.

- Oké. Akkor majd elmegyünk együtt nyaralni - kacsintottam.

- Ejj... - sóhajtott.

- Örülnöd kéne - biggyesztettem le az ajkam.

- Örülök én a magam módján...

- Tudom én. Na menjünk - fogtam meg a kezét majd elindultunk.

A folyosó végén beszálltunk a liftbe és lementünk a hallba. Mivel rájöttünk, hogy egyikőnk, se tudja, hogy merre is van a medence így a recepciós pulthoz vonultunk ahol felfedeztem, hogy az az idegesítő ember van ott, aki az én barátnőmre hajt. Csodás neki is akkor kell itt lennie mikor Jiyeon fürdőruhában van.

Mikor odanéztünk a pasi legalább úgy végigmérte, mint én pár perce. Oké... nekem szabad, de neki! Neki nem! Ne nézzen végig az én különösen csinos és gyönyörű barátnőmön.

- Meg tudnád mondani, hogy merre van a medence? - kérdezte Jiyeon.

- Természetesen - eresztett meg egy flörtölős mosolyt. Ki fogom rúgatni. Az száz. Elintézem, hogy többé be se tehesse ide a lábát. Vagy inkább összevarratom a szemét, hogy ne lássa Jiyeont. Ki nyomatni elég durva lenne, szóval maradok a varrásnál. Jiyeont a szokásosnál is közelebb húztam magamhoz. - Elindulnak ezen a folyosón, aztán jobbra fordulnak, és ott lemennek egy lépcsőn. Aztán már ott is van.

- Köszönjük - mosolygott rá Jiyeon.

- Menjünk szerelmem - mondtam majd megcsókoltam még a pasi előtt, hogy most már tényleg vegye a célzást és legközelebb még csak rá se nézzen.

Ezek után fogtuk magunkat és elindultunk azon az útvonalon, amit ez a felettébb „kedves” ember mondott nekünk. Vagyis inkább csak Jiyeonnak címezte a szavakat...

Meglepetésemre az útvonal rossz volt. Ki hitte volna. Így most mehetünk vissza. Tuti csak azért csinálta ezt, hogy Jiyeonnak megint beszélnie kelljen vele. - Látod? Azért mondott rossz leírást, hogy újra végigmérhessen... Lemerem fogadni, hogy elképzelt a bikinid nélkül. Csak én képzelhetlek el nélküle...

- OMG...

- Most komolyan ennyi hozzá a véleményed?

- Ja.

- Pedig nyilván valóan az ágyában akar téged tudni. Annak ellenére, hogy itt vagyok neked én, akit szinte mindennél jobban szeretsz.

- Jaj, de jó.

- Mindegy látom, nem nagyon izgat... Ezek szerint boldogan vesztesz el. Inkább menjünk. Vagy inkább maradj, a csávóval én meg majd fürdök az első szembe jövő nővel.

- És ha az egy lógó cicijű néni lesz?

- Akkor az első viszonylag normálisan kinéző nővel - erre már nem igen tudott válaszolni mivel újra ott voltunk annál a féregnél... - Rossz útvonalat mondtál... Szóval igazán megköszönnénk, ha végre jó felé küldenél minket és meg tanulnád a jó irányba fordítani tekinteted - vetettem rá egy gúnyos mosolyt.

- A másik folyosó már jó lesz - mutatta mi pedig rögtön arra indultunk. Pár perc után meg is találtuk a medencét.

- Vajon nehezére esett volna rögtön erre küldeni?

- Mindegy... hanyagoljuk ezt az embert és menjünk a vízbe - mondta majd beugrott én pedig utána.

Szerencsére a medence mellett voltak labdák és minden ilyesmi, sőt még egy matrac is szóval bevittük és azzal szórakoztunk. Megpróbáltunk felállni rá, de legtöbbször esés lett a vége. Az egész helyiségben a mi nevetésünk visszhangzott. Mikor meguntuk a matracot átváltottunk a labdára és azt dobáltuk, meg próbáltuk elvenni a másiktól. Rám tört az úszhatnék így úsztam pár hosszt Jiyeon pedig a matracon pihent. Odasettenkedtem hozzá majd szépen fogtam és a vízbe borítottam. A hirtelen támadásra ő felsikított majd a víz alatt kötött ki. Mikor feljött nem vágott nagyon boldog fejet viszont én szakadtam a röhögéstől.

- Ez nem vicces! - mondta majd felém indult és elkezdett pocskolni majd egy gyenge pillanatomban nekem ugrott és mind a ketten a víz alá mentünk. Én szorosan magamhoz húztam majd ajkaim az ajkaira tapasztottam. Mikor feljöttünk még mindig Jiyeon puha ajkait ízlelgettem, akinek időközben keze a nyakamban kötött ki.

- Szeretlek - suttogtam ajkaiba.

- Örülök - mosolygott.

*Másnap reggel*

Komótosan nyitottam fel szemeim. Boldogság öntött el mikor egy karjaimban hason fekve szuszogó Jiyeonnal találtam szembe magam. Jobb karjával ölelt miközben fejét mellkasomon pihentette. Lábával pedig közrefogta az enyémeket. Nem volt szívem felkelteni így maradtam az eredeti pózban. ilyen tíz perc múlva kopogtattak az ajtón. Jiyeon elkezdte kinyitogatni a szemeit én pedig egy apró puszival köszöntöttem.

- Jó reggelt.

- Neked is - eresztett meg egy fáradt mosolyt. - Nyisd ki - nyöszörgött.

- Rendben - mondtam majd elkezdtem lefejteni magamról a karjait.

- Ne, inkább ne menj el - húzott vissza.

- Hát oké - húztam el az é betűt majd átöleltem. A kopogás egy idő után abbamaradt így tovább lustálkodtunk. Egyszer csak elkezdet csörögni a telefonom. Érte nyúltam és a kijelzőn Jongup neve villogott.

- Mit akarsz? - morogtam.

- Neked is jó reggelt... Egyébként megtehetnétek, hogy kinyitjátok az ajtót.

- De nem akartuk.

- Mindegy. Össze kéne szednetek magatokat, mivel 10 perc múlva vissza kell adni a szoba kártyákat.

- Aha oké. Cső - mondtam és kinyomtam. Visszatettem a telefont az éjjeli szekrényre majd szépen visszahelyezkedtem. Egy kis idő után fogtam fel, hogy kevesebb, mint tíz percünk van visszaadni a szobát. - Jiyeon! Siess, öltözz kevesebb, mint tíz percünk van, hogy a recepción legyünk a kártyával - sietettem mire kiugrott majd előkapott valami göncöt és befoglalta a fürdőt.

Én megint kint öltöztem át és hamarabb végeztem, mint Jiyeon. Felfogtam a rám eső táskákat Jiyeon pedig húzta a bőröndöt. A többiek szobájában már takarítottak így lementünk a hallba ahol mindenki a kanapékon ült. Bom akárcsak tegnap most is Yongguk hyungot találta párnának és rajta bóbiskolt amit Zelo láthatólag nem nézett jó szemmel. Most akkor járnak vagy nem?

- He, most akkor Bom és Zelo járnak vagy nem? - érdeklődtem barátnőmtől.

- Nem hinném - mondta.

- Szóval te se tudod. Ez érdekes. Azt hittem jól sült el ez az egész.

- Hát jól sült el félig meddig, de nem jöttek össze.

- Áh. Kíváncsi leszek hova jutnak - mondtam miközben az immáron idős hölgy recepciósnak adtam a kártyát. Sokkal szimpatikusabb, mint a másik...

- Mehetünk? - állt fel Youngjae amint odaértünk a kanapékhoz.

- Ja. Ugyan az a felállás, mint idefelé?

- Igen - mondta Yongguk.

- Akkor jó.

A kocsinál gyorsan bepakoltunk mindent, de valahogy sokkal több hely maradt, mint idefelé.

- Valami nincs rendben - állapítottam meg mire Bom felkiáltott.

- A pandám! - húzta el az á betűt és elkezdett rohanni Jiyeon meg utána. Miért rohangálnak ezek? Egyedül is fel tudott volna rohanni. Tíz perc múlva Bom elégedett mosollyal a fején a kezében egy óriás pandával jött ki. - Már azt hittem elveszítettem az én egyetlen kis cukiságom - ölelgette. - Hogy lehettem olyan gonosz, hogy majdnem itt hagytam? - szomorkodott.

- Nem gonosznak mondanálak, hanem hülyének - mondta a barátnőm.

- Kössz én is szeretlek - vetett szúrós pillantásokat rá. - Sajnálom kicsi panda, hogy majdnem elhagytalak.

- Tudod, hogy szeretlek - mondta neki.

- Neki bezzeg kimondod... - hitetlenkedtem majd kinyitottam az ajtóm.

- Téged is - mondta felém intézve a szavakat.

- Csodás - mondtam majd beültem a kocsiba és indítottam. - Ha nem szeretnétek, itt maradni szálljatok be.

Bom gyorsan berakta a pandát a csomagtartóba és ugyan úgy beszálltak, mint a múltkor. Bom ásított egy nagyot majd kijelentette.

- Én aludni fogok.

- Már megint? - kérdeztem.

- Fáradt vagyok. Későn aludtunk el plusz úgy hamar elmegy az autóút - mosolygott majd Zelo vállára hajtotta a fejét. Erre mi Jiyeonnal összenéztünk majd egymásra mosolyogtunk. Zelo arcára is egy elégedett mosoly ült ki. Yongguk Hyung pedig kissé féltékeny volt, de látszott rajta, hogy örül a történéseknek.

Nos Mirtill és Adrienn sikeresen visszatért. >_<' Sajnáljuk, hogy ilyen sokáig tartott. :\ Utólag is boldog Új Évet minden kedves olvasónknak.~

Adrienn & Minirigó xX