Chapter Twenty-Eight

*Zelo POV*

Miután beszéltem egy kicsit Jiyeonnal felmentem a közös szobámba Jonguppal, és átöltöztem a lagzira. Nem tudom miért nem volt megfelelő, ami akkor rajtam volt.. Egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam igazából. Gyorsan lekaptam magamról az öltönyömet, és felvettem egy kényelmesebb ruhát, ami még is csak illett az eseményhez.

Ezután valamivel lefoglaltam magamat, ami az lett, hogy beültem a tv elé, és azt bámultam. Aztán ránéztem az órára és láttam, hogy lassan itt lesz a lagzi ideje, ezért fogtam magam és lassacskán elindultam a földszint felé.

Megérdeklődtem egy ott dolgozó embertől, hogy merre is van az asztal ahová ülni fogunk a többiekkel. Miután elmagyarázta, hogy merre is kell mennem szépen odaálltam, majd csak nézegettem a termet, ami eléggé szépen ki volt dekorálva.

Egy ideig csak álltam ott egyedül, majd szépen megjelent szinte mindenki. Kivéve a JiHyun párost, meg YonBom párost, aminek a nevét a rajongók kreáltak de, ha őszintének kell lennem egyáltalán nem, tetszik!

Mindenki ott ült, és ült... Nem tudtunk mást csinálni, vártunk a kajára, ami még úgy őszintén nem a közeljövőben jött meg. Aztán pedig végre megjelent Bom, azzal, hogy lerakta a sütiket, és bejelentette, hogy Yongguk hyung táncolni akar. Erre Himchan hyung kapott az alkalmon, és bejelentette, hogy ő is menni akar.

Szóval Bom karon ragadta Himchant, és mindenki figyelhette, ahogy azon hárman ott táncikálnak. Az általam szeretett lány egyszer az egyik fiú karjai között volt, aztán a másiké között. Ezzel csak egy baj volt... méghozzá az, hogy sohasem az enyéimben! Egyébként néhány jelenlevő ember, kicsit sem nézte őket agyalágyultnak, de mindegy.

Miután 4 számot végig táncoltak, - amit mi figyelemmel kísértünk, - jött a kaja, szóval két emberke rohant. Azonban Yongguk hyung annyira nem vette sietősre a tempót.

Miután szépen beért, lett egy kisebb vita arról, hogy Jiyeon és Yongguk egyáltalán nem akartak enni, de ezen is túltettük magunkat, majd szépen lassan megérkezett a laktatónk, és neki is estünk. Ezután Bom és Jiyeon eltűntek.

Én addig csak ültem egy helyben, majd hirtelen Jongup leült elém, és elkezdett nekem beszélni valamiről, amit szinte fel sem fogtam egy szavát sem... Fogalmam sincs, hogy miért lettem ilyen hirtelen. Általában mindenhez van hozzáfűzni valóm, de most valahogy... olyan lettem, mint egy kuka.

Aztán már arra lettem figyelmes, hogy valaki egy puszit nyom az arcomra. Gyorsan utána kaptam a fejemet, majd láttam, hogy Bom szalad el. Hirtelen a helyére tettem a kezemet, majd hinni sem akartam a szemeimnek... Biztosan tetszem neki! Ezután egy kicsit felélénkültem, és nem volt annyira rossz kedvem.

- Jongup hyung! - karoltam belé. - Menjünk a szobánkba - mosolyogtam.

- Zelo figyeltél te rám? - vonta fel a szemöldökét.

. Sajnálom... Valami más dimenzióban jártam, ezért egyáltalán nem... - vigyorogtam.

- Gondoltam... Épp arról beszéltem, hogy mindenki jól érzi magát és szórakozik, te pedig egész este csak ülsz és nézel ki a fejedből. Mi történt?

- Nem történt semmi. Nem vagy álmos? Menjünk! - mosolyogtam ismét.

- Biztos?

- Igen - mondtam, majd szépen lassan fellifteztünk az emeletre, és bementünk az ajtón, Persze először kinyitottuk meg minden... Azután persze bezártam, de mindegy... Ne tárgyaljuk túl. - Ki zuhanyozik először?

- Én - mondta majd beszaladt a fürdőbe.

- Hááát jóóó! - ordítottam utána, majd szépen elterültem az ágyon, és gondolkodtam. Igazából, nem akartam gondolkodni semmi olyasmin, ami kapcsolatos Bomhoz, de csak róla jutottak eszembe a dolgok... Már tényleg betegséges, hogy ennyit gondolok rá! Nem akarok... De folyton csak körülötte vannak a gondolataim. Akárhova megyek, ő jut eszembe mindenről. Talán akkor is, ha ránézek a kajára. Sőt ez biztos. Amennyire szeret enni… állandóan eszembe jut az ételekről! Csak arra lenne szükségem, hogy egy kicsit kiszálljon a fejemből...

Ebből a gondolatmentemből az rántott ki, hogy Jongup kijött a zuhanyzásáról, vagy micsodáról.

- Bemehetsz - fogta meg a vállamat.

Ezután én is úgy mentem be, ahogyan ő. Szépen leöltöztem, majd megnyitottam a vizet, aminek utána beállítottam a hőmérsékletét, majd beálltam alá. A hajamat megmostam, majd éreztem, ahogyan a víz minden egyes testrészemen végig folyik.

Megfordultam, majd a szokásos hát 'kényeztetésemet' végeztem el. Egyszerűen imádom, amikor a forró víz éri. Szóval ezt körülbelül 2 percig élveztem, majd magamra, kentem egy kis tusfürdőt és hát igen. Nem tudom, miért mesélem el a zuhanyzásomat... Ugorjunk.

Már a fogamat mostam, amikor elkezdtem hallucinálni. Most magam mögött láttam Bomot. Mi a csoda folyik itt? Tényleg beteges már az agyam. Ezután fogtam és kimentem a fürdőből. Természetesen törölközőt már csavartam a derekamra.

- Miért voltál bent most ilyen sokáig? - döntötte oldalra a fejét, Jongup.

- Időközben elgondolkodtam egy kicsit - mosolyogtam. - És... milyen volt az esküvő a te szemszögedből nézve?

- Jó. Egy csomót táncoltunk és a kaja is finom volt. Tudod, akik nem csak ültek szinte egész este nagyon jól szórakoztak. Megismételném.

- Nem tehetek róla, hogy az aggodalom felemésztette a jó kedvemet! Egyébként én igen is jót szórakoztam... csak nem veletek, hanem a gondolataimmal.

- Milyen aggodalomról beszélsz? - vonta fel az egyik szemöldökét.

- Nem mondom meg! - pattantam be az ágyba, majd magamra húztam a takarót, és elfordultam a Jonguppal ellentétes irányba.

Mire ő lehúzta rólam a takarót majd rám ugrott.

- A Hyungod vagyok, beszélj!

- Meeeeenj már innen - löktem le magamról. - Nem akarok beszélni erről!

- Már pedig fogsz! - kötött újra ki rajtam.

- Azt akarod, hogy kirepítselek a holdra?! - kérdeztem mérgesen, majd kicsusszantam alóla.

- Azt akarom, hogy vallj színt! Nem zárhatod el az érzéseid előlem. Azt akarom, hogy kijöjjön, mint a csoki szökőkútból a csoki!

- Oké... Bevallom...

- VICTORY! - kiáltott fel majd a levegőbe öklözött egyet.

Ezután szépen lassan odamentem hozzá, majd szorosan megöleltem.

- Szeretlek Hyung! - szorítottam egyre jobban. - Tessék, kimondtam...

- Mi a...? Nem ezeket az érzéseidet! Hanem azokat, amik aggodalommal töltöttek el. Amúgy én is - veregetett hátba.

- Ez töltött el azzal... Még soha sem mondtam ki, és egész nap ezen gondolkodtam... Ideje volt bevallanom neked... Bocsánat, hogy megvárattalak.

- Ne terelj te - húzta el az e betűt - Az igazat akarom.

- Ez az igazság.

- Az igazságot elrejted ide - bökött a szívemre. - Meg persze ide is - most pedig a fejemre.

- Jó... Nem érdekel... Bevallottam Bomnak, hogy szeretem, erre ő nem hitt nekem én pedig megcsókoltam. És az az aggodalmam tárgya, hogy vajon mit fog ezután reagálni, ha a közelében leszek... - mondtam, majd ezután megint az ágyban kötöttem ki. - Jó éjt.

- De hát megpuszilt. A két szemem láttára!

- Tudom... Éreztem! Na, jó éjt.

- Valaki nagyon morci. Jó éjt - mondta majd lekapcsolta a villanyt.

*Daehyun POV*

Mindenki bőszen táncolt egy csapatban mikor észrevettem, hogy Zelo karon ragadja Jonguppot és távoznak. Meg is unták volna a bulit? Habár Zelo nem csoda mikor szinte egész éjszaka csak elvolt a saját kis világában, na mindegy. Ilyen két óra múlva, már csak olyan 10 ember lehetett rajtunk kívül lent. Már mi is elég fáradtak voltunk ezért úgy döntöttünk, hogy felmegyünk aludni. Bom is már majdnem bealudt Yongguk Hyung ölében, Himchan Hyung meg a vállán szóval ők is jöttek fel velünk.

- Azért jó buli volt nem? – kérdeztem őket.

- De - mosolygott Himchan.

- Álmos vagyok - ásított Bom majd elkezdett fura hangokat kiadni a rágás imitációjának hála. - Jó éjszakát Jiyeon. Szeretlek - ölelte meg az említett személyt. - Éjt! - intett a többiek felé majd Yonggukkot maga után húzva eltűntek a szobájukban.

- Szerintem én is alszok. Himchan jössz? - nézett Youngjae Channie felé.

- Meeeegyek - mosolygott.

- Night - intettek majd ők is eltűntek.

- Fáradt vagy? - tettem kezem Jiyeon derekára és egy apró puszit nyomtam a homlokára.

- Annyira nem.

- Mit szeretnél? Mit csináljunk?

- Nem tudom - húzta oldalra a száját.

- Szerintem először is menjünk be - mondtam majd elővette a kártyát és beengedtem magunkat a szobába. Leültem az ágyra majd Jiyeont az ölembe húztam. - Van fürdőruhád?

- Hát mivel Hyeri mondta, hogy van a szállodánál medence ezért, hoztam - mosolygott.

- Jóóóó - egyezett bele.

- Látod, milyen kreatív barátod van?

- Szörnyen kreatív...

- Nekem legalább eszembe jutott valami...

- Nem számít!

- De igen! Na, menjél és öltözz át – indítottam meg mire ő a bőröndjéhez sétált és kivette belőle az említett ruhadarabot.

- Jól van, jól van... Megyek már – mondta és eltűnt a fürdőszobában. Még ő öltözött én is gyorsan kivettem a fürdőnadrágom és leöltöttem magamról a ruhámat. Csak remélni tudom, hogy Jiyeon nem jön ki, míg öltözök. Habár ő lány szóval neki tovább tart. Plusz engem nem zavarna… Épp leültem az ágyra, amikor a fürdő ajtaja kinyílt és egy fürdőruhás Jiyeon lépett ki rajta. Nem egyszer néztem rajta végig. De, hé a barátnőm szóval szabad.

- Gyakrabban kéne bikiniben lenned – jegyeztem meg.

- Majd ha lesz arra alkalmam, hogy bikinit vehessek fel, akkor megteszem.

- Oké. Akkor majd elmegyünk együtt nyaralni - kacsintottam.

- Ejj... - sóhajtott.

- Örülnöd kéne - biggyesztettem le az ajkam.

- Örülök én a magam módján...

- Tudom én. Na menjünk - fogtam meg a kezét majd elindultunk.

A folyosó végén beszálltunk a liftbe és lementünk a hallba. Mivel rájöttünk, hogy egyikőnk, se tudja, hogy merre is van a medence így a recepciós pulthoz vonultunk ahol felfedeztem, hogy az az idegesítő ember van ott, aki az én barátnőmre hajt. Csodás neki is akkor kell itt lennie mikor Jiyeon fürdőruhában van.

Mikor odanéztünk a pasi legalább úgy végigmérte, mint én pár perce. Oké... nekem szabad, de neki! Neki nem! Ne nézzen végig az én különösen csinos és gyönyörű barátnőmön.

- Meg tudnád mondani, hogy merre van a medence? - kérdezte Jiyeon.

- Természetesen - eresztett meg egy flörtölős mosolyt. Ki fogom rúgatni. Az száz. Elintézem, hogy többé be se tehesse ide a lábát. Vagy inkább összevarratom a szemét, hogy ne lássa Jiyeont. Ki nyomatni elég durva lenne, szóval maradok a varrásnál. Jiyeont a szokásosnál is közelebb húztam magamhoz. - Elindulnak ezen a folyosón, aztán jobbra fordulnak, és ott lemennek egy lépcsőn. Aztán már ott is van.

- Köszönjük - mosolygott rá Jiyeon.

- Menjünk szerelmem - mondtam majd megcsókoltam még a pasi előtt, hogy most már tényleg vegye a célzást és legközelebb még csak rá se nézzen.

Ezek után fogtuk magunkat és elindultunk azon az útvonalon, amit ez a felettébb „kedves” ember mondott nekünk. Vagyis inkább csak Jiyeonnak címezte a szavakat...

Meglepetésemre az útvonal rossz volt. Ki hitte volna. Így most mehetünk vissza. Tuti csak azért csinálta ezt, hogy Jiyeonnak megint beszélnie kelljen vele. - Látod? Azért mondott rossz leírást, hogy újra végigmérhessen... Lemerem fogadni, hogy elképzelt a bikinid nélkül. Csak én képzelhetlek el nélküle...

- OMG...

- Most komolyan ennyi hozzá a véleményed?

- Ja.

- Pedig nyilván valóan az ágyában akar téged tudni. Annak ellenére, hogy itt vagyok neked én, akit szinte mindennél jobban szeretsz.

- Jaj, de jó.

- Mindegy látom, nem nagyon izgat... Ezek szerint boldogan vesztesz el. Inkább menjünk. Vagy inkább maradj, a csávóval én meg majd fürdök az első szembe jövő nővel.

- És ha az egy lógó cicijű néni lesz?

- Akkor az első viszonylag normálisan kinéző nővel - erre már nem igen tudott válaszolni mivel újra ott voltunk annál a féregnél... - Rossz útvonalat mondtál... Szóval igazán megköszönnénk, ha végre jó felé küldenél minket és meg tanulnád a jó irányba fordítani tekinteted - vetettem rá egy gúnyos mosolyt.

- A másik folyosó már jó lesz - mutatta mi pedig rögtön arra indultunk. Pár perc után meg is találtuk a medencét.

- Vajon nehezére esett volna rögtön erre küldeni?

- Mindegy... hanyagoljuk ezt az embert és menjünk a vízbe - mondta majd beugrott én pedig utána.

Szerencsére a medence mellett voltak labdák és minden ilyesmi, sőt még egy matrac is szóval bevittük és azzal szórakoztunk. Megpróbáltunk felállni rá, de legtöbbször esés lett a vége. Az egész helyiségben a mi nevetésünk visszhangzott. Mikor meguntuk a matracot átváltottunk a labdára és azt dobáltuk, meg próbáltuk elvenni a másiktól. Rám tört az úszhatnék így úsztam pár hosszt Jiyeon pedig a matracon pihent. Odasettenkedtem hozzá majd szépen fogtam és a vízbe borítottam. A hirtelen támadásra ő felsikított majd a víz alatt kötött ki. Mikor feljött nem vágott nagyon boldog fejet viszont én szakadtam a röhögéstől.

- Ez nem vicces! - mondta majd felém indult és elkezdett pocskolni majd egy gyenge pillanatomban nekem ugrott és mind a ketten a víz alá mentünk. Én szorosan magamhoz húztam majd ajkaim az ajkaira tapasztottam. Mikor feljöttünk még mindig Jiyeon puha ajkait ízlelgettem, akinek időközben keze a nyakamban kötött ki.

- Szeretlek - suttogtam ajkaiba.

- Örülök - mosolygott.

*Másnap reggel*

Komótosan nyitottam fel szemeim. Boldogság öntött el mikor egy karjaimban hason fekve szuszogó Jiyeonnal találtam szembe magam. Jobb karjával ölelt miközben fejét mellkasomon pihentette. Lábával pedig közrefogta az enyémeket. Nem volt szívem felkelteni így maradtam az eredeti pózban. ilyen tíz perc múlva kopogtattak az ajtón. Jiyeon elkezdte kinyitogatni a szemeit én pedig egy apró puszival köszöntöttem.

- Jó reggelt.

- Neked is - eresztett meg egy fáradt mosolyt. - Nyisd ki - nyöszörgött.

- Rendben - mondtam majd elkezdtem lefejteni magamról a karjait.

- Ne, inkább ne menj el - húzott vissza.

- Hát oké - húztam el az é betűt majd átöleltem. A kopogás egy idő után abbamaradt így tovább lustálkodtunk. Egyszer csak elkezdet csörögni a telefonom. Érte nyúltam és a kijelzőn Jongup neve villogott.

- Mit akarsz? - morogtam.

- Neked is jó reggelt... Egyébként megtehetnétek, hogy kinyitjátok az ajtót.

- De nem akartuk.

- Mindegy. Össze kéne szednetek magatokat, mivel 10 perc múlva vissza kell adni a szoba kártyákat.

- Aha oké. Cső - mondtam és kinyomtam. Visszatettem a telefont az éjjeli szekrényre majd szépen visszahelyezkedtem. Egy kis idő után fogtam fel, hogy kevesebb, mint tíz percünk van visszaadni a szobát. - Jiyeon! Siess, öltözz kevesebb, mint tíz percünk van, hogy a recepción legyünk a kártyával - sietettem mire kiugrott majd előkapott valami göncöt és befoglalta a fürdőt.

Én megint kint öltöztem át és hamarabb végeztem, mint Jiyeon. Felfogtam a rám eső táskákat Jiyeon pedig húzta a bőröndöt. A többiek szobájában már takarítottak így lementünk a hallba ahol mindenki a kanapékon ült. Bom akárcsak tegnap most is Yongguk hyungot találta párnának és rajta bóbiskolt amit Zelo láthatólag nem nézett jó szemmel. Most akkor járnak vagy nem?

- He, most akkor Bom és Zelo járnak vagy nem? - érdeklődtem barátnőmtől.

- Nem hinném - mondta.

- Szóval te se tudod. Ez érdekes. Azt hittem jól sült el ez az egész.

- Hát jól sült el félig meddig, de nem jöttek össze.

- Áh. Kíváncsi leszek hova jutnak - mondtam miközben az immáron idős hölgy recepciósnak adtam a kártyát. Sokkal szimpatikusabb, mint a másik...

- Mehetünk? - állt fel Youngjae amint odaértünk a kanapékhoz.

- Ja. Ugyan az a felállás, mint idefelé?

- Igen - mondta Yongguk.

- Akkor jó.

A kocsinál gyorsan bepakoltunk mindent, de valahogy sokkal több hely maradt, mint idefelé.

- Valami nincs rendben - állapítottam meg mire Bom felkiáltott.

- A pandám! - húzta el az á betűt és elkezdett rohanni Jiyeon meg utána. Miért rohangálnak ezek? Egyedül is fel tudott volna rohanni. Tíz perc múlva Bom elégedett mosollyal a fején a kezében egy óriás pandával jött ki. - Már azt hittem elveszítettem az én egyetlen kis cukiságom - ölelgette. - Hogy lehettem olyan gonosz, hogy majdnem itt hagytam? - szomorkodott.

- Nem gonosznak mondanálak, hanem hülyének - mondta a barátnőm.

- Kössz én is szeretlek - vetett szúrós pillantásokat rá. - Sajnálom kicsi panda, hogy majdnem elhagytalak.

- Tudod, hogy szeretlek - mondta neki.

- Neki bezzeg kimondod... - hitetlenkedtem majd kinyitottam az ajtóm.

- Téged is - mondta felém intézve a szavakat.

- Csodás - mondtam majd beültem a kocsiba és indítottam. - Ha nem szeretnétek, itt maradni szálljatok be.

Bom gyorsan berakta a pandát a csomagtartóba és ugyan úgy beszálltak, mint a múltkor. Bom ásított egy nagyot majd kijelentette.

- Én aludni fogok.

- Már megint? - kérdeztem.

- Fáradt vagyok. Későn aludtunk el plusz úgy hamar elmegy az autóút - mosolygott majd Zelo vállára hajtotta a fejét. Erre mi Jiyeonnal összenéztünk majd egymásra mosolyogtunk. Zelo arcára is egy elégedett mosoly ült ki. Yongguk Hyung pedig kissé féltékeny volt, de látszott rajta, hogy örül a történéseknek.

Nos Mirtill és Adrienn sikeresen visszatért. >_<' Sajnáljuk, hogy ilyen sokáig tartott. :\ Utólag is boldog Új Évet minden kedves olvasónknak.~

Adrienn & Minirigó xX