Chapter Seventeen

*Bom POV*

Miután Jiyeon felkeltett - amiért igazán hálás vagyok neki - visszaaludtam. Igen emberek én vagyok Kim Bom aki ha felkeltik délután 1 órakor, ha álmos és semmi dolga még örömmel fekszik vissza aludni.

Az órám beállítottam délután 4 órára. Igazság szerint azért alszok én most ilyen, sokáig mert tegnap hajnali 5-ig néztem sorra a filmeket.

Végtére is örülök neki, hogy Jiyeon észrevette, hogy jönnek a minionok a mozikba ugyanis így legalább nem nekem kellett őt elhívnom, hanem neki engem. Ha beállítom a telefont, hogy keltsen fel, pár perccel a csörgése előtt mindig felkelek.

Ez így volt most is tehát 3 óra 56 perckor már felültem az ágyamban, bedugtam a lábam a mamuszomba és elbattyogtam a fürdőszobáig. Ott gyorsan lezuhanyoztam majd megmostam a fogam. A szekrényből elővettem egy virágmintás nadrágot, hozzá egy fehér ujjatlant, amire rávetem egy farmer mellényt. Kimentem a nappaliba ahol nem volt senki.

- Apa! Apuci! - kiabáltam majd elindultam a szobája felé. Benyitottam, de nem volt ott apa csak a nagy kupi. Ki kéne már takarítanom... Na, majd holnap! Végig néztem az összes helyiséget, de apát még nem találtam sehol. Még biztosan dolgozik vagy ilyesmi.

A hűtőből kivettem a vajat, a sonkát, a sajtot és a ketchupot majd elővettem a kenyeret és elkezdtem magamnak csinálni az isteni meleg szendvicseimet. Mikor készen lettek kivettem őket a sütőből és rányomtam a ketchupot.

Úgy döntöttem, hogy a gépem előtt fogom elfogyasztani. Apa úgy sincs itthon és én takarítok, szóval megtehetem.  

A neten felmentem arra az oldalra ahol a cikk volt rólunk, megnyitottam és elkezdtem olvasni a kommenteket. Volt olyan is amiben azt ecsetelték, hogy milyen cuki vagyok Gukkieval, de olyan is volt aki legszívesebben a sírba kívánt volna.

Viszont Daehyunra és Jiyeonra nagy részben jókat írtak. Ez lehet azért van mert Jiyeon nem nagyon ért Daehyunhoz ezért őt még nem igen kell kinyírni. De mit tegyek, ha egyszer muszáj őt ölelgetnem? Mi vagyunk az ölelgetős barátok. Oké ez furán hangzik, nagyon is.

Este 6 előtt 3 perccel csengettek. Tudtam, hogy Jiyeon lesz az így már vettem is a cipőmet és úgy nyitottam ki az ajtót. Azonban mikor ezt megtettem egy nem várt személy is a látókörömbe került.

- T-te mit keresel itt? - mutattam végig Daehyunon.

- Gondoltam elkísérem az én egyetlen mágnesem, hogy ne legyen, addig se egyedül még ide eljön és, hogy több időt legyünk együtt - mosolygott. Talán túlságosan is mosolygott. Nem tetszik ez nekem... Miért mosolyog ennyire? Tervez valami.

- Mit mosolyogsz?! - kérdeztem hangosabban a kelleténél mire ő elkezdte felemelni a kezét, amiben varázslatos módon egy másik kéz volt. Most ez fogja a saját kezét vagy mi a francc?! Aztán elkezdtem jobban megvizsgálni és az a kéz Jiyeoné volt. Mikor ezzel tisztába kerültem az ajtónak ugrottam háttal, de elég rendesen. - Na ne! Ne! Ne! Elvetted tőlem az én egyetlen Jiyeonom? - mutogattam a kezükre.

- Még mindig a tiéd vagyok csak most már félig... - mosolygott kínosan - Fogadd el és békés lesz az életed.

Előre léptem egyet majd megfogtam az egymáshoz tapadt kezüket és Daehyun kezét kicseréltem a sajátomra.

- Most már mehetsz! Nincs, egyedül megnyugodhatsz. Vigyázok rá! Vagyis inkább ő rám, mert én félek, de na... Tünés! - hessegettem Daehyunt. Ha nem vagyok vele kemény tuti, hogy az lesz belőle, hogy ő is jön velünk moziba, már pedig ezt nem hagyhatom.

- Nem is tudom... Nem lenne jobb ha veletek lenne egy erős férfi? - kérdezte mire Jiyeon elkezdett kuncogni.

- Nem! Egyáltalán nem lenne jobb - néztem rá.

- Jó-jó akkor én azt hiszem, most megyek.

- Ne csak hidd! - szóltam rá. Egyébként ne tessék félreérteni. Szeretem én Daehyunt csak most miatta kevesebbet tudok majd az én Jiyeonommal lenni és ez nekem nem jó. Neki meg Jiyeonnak lehet jó, hogy együtt lesznek, de nekem nem. És most kereshetek valakit, aki helyettesíti az én egyetlen barátnőmet.

- Szia Jiyeon - puszilta meg barátnőm arcát mire nekem majd kiestek a szemeim a helyéről. Nekem ezt nem kellett volna látnom...

- Szia matrica - integetett neki Jiyeon.

- Szia Daehyun! - integettem én is majd végre eltűnt. - Azért megkérhettük volna, hogy vigyen el minket a moziba szóval futás utána! - mondtam majd elkezdtem Daehyun után rohanni magam után pedig húztam a barátnőm. - Öm... izé... - kocogtattam meg a vállát mire ő egy elégedett mosollyal felénk fordult. - Nem vinnél el minket a moziig? De csak a moziig! Nem kell velünk bejönni!

- Elviszlek titeket - mosolygott. Beszálltunk az autóba majd elmentünk a plazába. Ott kitett minket Daehyun majd tovább is állt. Csoda, hogy nem tapadt Jiyeon nyakára.

Megvettük a jegyeket azután pedig a rágcsikat és az innivalót. A film nagyon vicces volt. Imádom ezt az animációt, meg a minionokat és az összes szereplőt. Meg a három lány is nagyon aranyos. Jiyeon nagyon boldoggá tett azzal, hogy elhozott engem ide. Ezért egy csomó ideig hálálkodtam neki.

Mire haza értem apa már otthon volt és megint letisztáztuk a kérdést miszerint nem Gukkie Oppával vagy Zeloval voltam. És, hogy semmilyen más fiúval se. Habár azt elmondtam, hogy Daehyunnal töltöttem összesen 23 percet, de ő Jiyeon barátja... barátja... Jiyeonnak pasija van nekem meg még nincs?! Ez elszomorító... Szóval Daehyun... Jiyeonhoz tartozik ezért ne kombináljon.

 Később csoda történt és Zelo hajlandó volt felhívni skypeon... úgyhogy este 8-tól fél 10-ig vele beszéltem aztán pedig felváltotta Yongguk. Igen Yonggukkal is beszéltem. Vele szinte minden este beszélek és megvitatjuk, hogy mi történt a másikkal. Fél 12-re kerültem az ágyba. De legalább rögtön el tudtam aludni.

*Zelo POV*

Már egy ideje aludnom kellett volna, de nem tudtam, ezért körülbelül hajnali egykor kikeltem az ágyamból és átsétáltam Yongguk szobájába.

Ő már régóta nyomta a szunyát, de mivel haladéktalanul beszélnem kellett vele, nem hagyhattam, hogy megtegye. Odasettenkedtem a fekvő emberkéhez, és ráültem a hátára. Ő pedig mintha semmi sem történt volna aludt tovább. Már rázogatni és rázogattam, de arra sem kelt fel. Majd leugrottam róla, és elkezdtem keresni valamit, amivel majd elpáholhatom. Felkapcsoltam a villanyt, hátha arra felkel, és nem kell a gonosz lépésekhez folyamodnom, de mint gondolhattam volna arra sem reagált az égvilágon semmit.

Szóval, a kezembe kaptam egy párnát, és felé álltam, majd egy ördögi mosollyal elkezdtem ütögetni az egész testét. Végre már láttam a jelét annak, hogy megérezte ezt az egészet. Hirtelen felemelte a kezét, én pedig hátrébb álltam.

- Ha még egyszer megütsz... - emelte fel a fejét egy kicsit - halál fia vagy Zelo! Mit akarsz ilyen későn?

- Szeretnék tőled valamit kérdezni.

- És az a valami nem várhatott volna holnap reggelig? - kérdezte nyűgösen.

- Természetesen, nem. Szóval vagy lerendezzük gyorsan, vagy lassan, melyiket választod?

- Vagy - mondta, majd beleborult a párnájába.

- Azt nem szabad! - mondtam, majd ráugrottam, és elkezdtem rángatni ő pedig olyan volt, mint egy zselé, csak volt és lötyögött.

- Akkor mond - nyújtotta el a d betűt.

- Miért nem az o betűt nyújtottad el? - kérdeztem - Na, jó nem teszek fel ilyen hülye kérdéseket. Először is, úgy nem tudok veled beszélni, hogy majdnem megfulladsz közben, szóval légy szíves üljél fel!

- De nem akarok - mondta szomorú hangon.

- Ha így ellenkezel, akkor itt leszünk reggel öt óráig is...

- Hát én ígyis úgyis itt leszek, mert ez az én szobám... Egyébként, hun van Daehyun? - ült fel az ágyon, majd nézett körül - Talán őt kidobtad az ablakon?

- Hogy dobhattam volna ki... Látszik, hogy fáradt vagy. Haza sem jött még.

- Miért? Hol van?

- Honnan tudjam hyung?! - kérdeztem türelmetlenül.

- Na, mond mit szeretnél - mosolygott.

Jó, most már annyira érdekel, hogy mi van közte, és Bom között, hogy felemészt a kíváncsiság. De most erre csak úgy kérdezzek rá? Nem fog neki leesni már így elsőre? Áá, ez olyan bonyolult. Mindegy erőt veszek magamon, és kiadom magamból ezt az érzést.

- Te... biztos...nem...sz-sz-szereted.... - mondtam volna nagy nehezen ki, mire Yongguk közbeszólt.

- Kit? - kérdezte oldalra döntött fejjel.

- Bomot - sóhajtottam.

- Miért, te szereted? - kérdezte.

- Én kérdeztem előbb.

- De te igen?

- MONDOM ÉN KÉRDEZTEM ELŐBB!

- Imádom Bomot - mosolygott.

Ez nem az a válasz volt, amire én vártam! Én teljesen azt hittem, hogy ezt fogja mondani, hogy 'Én iránta nem érzek semmit, a tiéd lehet!' Erre pedig kapom ezt... Ez megfájdította az én kicsi szívemet.

- De azt bizonyítgattad, hogy nem érzel iránta semmit - biggyesztettem le az ajkamat.

- Mit, semmit? Hát ő az én hiper-szuper panda girl-öm!

Áh már becézgeti is? Mondjuk múltkor is hallottam már... De miért?! Miééééérrrrrrrt?

- Szóval szerelmes vagy belé?

- Már te is kezded???? Miért?! - kérdezte miközben elkezdte vakargatni a szemét.

- Akkor ezt vegyem úgy, hogy igen?

- De te biztos nem szereted?

- Számit most ez? - néztem rá összeszűkült szemekkel.

- Igen! Szóval mond ki, ha mondom! - tette fel maga elé az ujját.

- És ha igen?

- Hát akkor elmondom neki - mosolygott.

- Te ezt komolyan megtennéd? - kérdeztem szomorúan.

- Ennyire köcsög azért még nem vagyok. Minek nézel te engem?! Ha?! - kérdezte felháborodottan.

- Nem értem miért, te lettél ilyen mikor te viccelődtél ezzel... - ráztam rosszallóan a fejemet.

- Áh, szóval a pici fiunk szerelmes lett egy panda mániás őrültbe?

- Nem mondanám, hogy beleestem, csak érdeklődöm iránta.

- Az ugyan az - mondta, majd beledőlt az ágyába, - Jó éjt Zelo - majd beszunyált abban a pillanatban.

Mindig is tudtam, hogy jó alvókája van, de hogy ennyire. Miközben mentem kifelé a szobából Daehyun éppen besuhant mellettem.

- Cső! - mondta.

- Csá! - mondtam, majd ő eltűnt a szoba belsejében. Én pedig visszamentem a Youngjae hyunggal közös szobámba, majd belepattantam az ágyamba, és gondolkoztam.

Ha Yongguk hyung tényleg elmondja Bomnak akkor mit fogok tenni? Elé sem merek majd menni, az biztos. De hyung olyan gonosz, hogy lehet ilyennel viccelődni? Sőt miért ő játssza meg magát, ha ő ilyen izé? Ő is olyan, mint Daehyun, csak belőle reggel jön elő ez a hülyeség... Yonggukbol pedig este. Oh, mindkettőt el kell kerülni az adott időszakban. Ez köztudott tény. Majd valahogyan meg kell oldanom, hogy én valljam be hamarabb Bomnak, azt, hogy tetszik nekem. De én még nem csináltam ilyet soooooohaaaaaaaaaaaaaaa.

 Elhatároztam magam majd a fejemre húztam a takarómat, és elaludtam.

Jövőhéttől heti egy részt fogunk feltenni, ami szombaton kerül fel. De szünetekben továbbra is kettőt fogtok kapni, ha ez számít. Mivel még sok részre számíthattok. :) Bővebben itt oldalt olvashattok róla, ha eddig nem tettétek. :) Köszönjük a megértéseteket. :)

Minirigó & Adrienn xX

Chapter Sixteen

*Másnap*

*Jiyeon POV*

Éppen azon voltam, hogy ki kelljek az ágyamból, mert az ébresztőm csodálatos módon felébresztett. Rápillantottam az órámra, és örömmel láttam, hogy még van egy teljes órám az indulásig, mert egy kicsit... kicsit hamarabbra állítottam véletlenül ezt a hülyeséget.

Egy hatalmas erő vételnek köszönhetően kipattantam a fekvőhelyemről, majd nyújtózkodtam egyet és a konyha felé indultam, ahol megpillantottam Dongwoot tevékenykedni.

- Mit csinálsz? - kérdeztem miközben odamentem mellé.

- Rántottát. Esetleg kérsz te is?

- Naná, hogy kérek.. Tegnap alig ettem valamit, ezért lassan kilyukad a gyomrom - húztam oldalra a számat.

- Akkor várj tíz percet. Csinálj addig valami hasznosat - mosolygott.

- Mit értesz te hasznos alatt?

- Hát honnan tudjam, hogy neked mégis mi számit annak.. Tökmindegy, csak ne legyél láb alatt. Na, most menj - erre fogta és megfordított, majd egy kezdőlökést sújtott le rám, és visszatért a reggeli csináláshoz.  

Én pedig besétáltam a fürdőszobába, és elkezdtem bámulni magamat. Rájöttem, hogyha Daehyun meglátná a  reggeli kinézetemet akkor elfutna. Hm, ez egy jó terv az elüldözésére. Na, majd legközelebb, haha. Megnyitottam a csapot, majd megmostam az arcomat, aztán pedig visszabaktattam a szobámba.

Odaléptem a szekrényemhez, és kivettem az iskolai egyenruhámat, mert ha Bom nem is, de én ma átesek a pletykák utáni első napomon. Végül is, nem ölhetnek meg, vagy ilyesmi... ugye?

Mivel a 10 perc bőven eltelt ezért ismét a konyhában kötöttem ki. Leültem az asztalhoz, Dongwoo pedig lerakta elém a kaját, én pedig vígan elkezdtem fogyasztani azt.

- Te nem érzel semmit az iránt a gyerek iránt? - tette fel egyenesen a kérdését - Tudod.. az a Daehyun, na róla beszélek.

- Mi?! - kérdeztem mire majdnem félrenyeltem - Miért érdekel ez téged?

- Természetesen érdekel... Furcsa lenne, ha nem érdekelne, nem?

- Inkább az a fura, hogy le sem akadsz erről a témáról. De! Lehet, hogy érzek iránta valamit, örülsz? - mondtam mire ő csak kikerekedett szemekkel nézett rám. - Ennyire meglepett?

- Hát, mivel eddig tagadtad, ezért igen... 

- Nem tagadtam, akkor tényleg nem éreztem iránta semmit...

- Tudod, én húgomnak tekintelek téged...

- Nem sok választ el attól, hogy az legyek - mosolyogtam - Én az unokahúgod vagyok, ezért na.

- De tényleg-tényleg az igazinak! 

- Akkor ez azt jelentené, hogy anya testvére vagyok, nem pedig gyereke. Na, mindegy most megyek átöltözni, utána pedig elindulok. Köszönöm az ételt! - mondtam, majd felálltam az asztaltól, és berobogtam a szobámba. Magamra húztam a ruhát, majd a táskámat is elkezdtem bepakolni.

Miután ezeket megtettem, gyorsan a vállamra kaptam a tatyómat, majd kibaktattam szépen az előszobába, majd felvettem a cipőmet, majd kinyitottam az ajtót.

- Elmentem! Ne tedd tönkre a házat, amíg nem vagyok itthon. Szia Dongwoo - mondtam, majd kisétáltam, és már ismét a lift előtt álltam. Megnyomtam a gombot, és vártam pár pillanatot, mire kinyílt előttem, én pedig  szépen bebattyogtam.

Mikor leértünk gyorsan elkezdtem szaladni, mert nem sokára megy a buszom, amivel pontosan be tudok érni. Pontosan akkor értem oda, amikor a busz beállt. Egyetlen egy szabad hely volt, én pedig megcéloztam azt, és sikeresen meg is szereztem. 

Mikor a sulihoz értem, egy hatalmas sóhaj hagyta el a számat, majd besétáltam az ajtaján. Ahogyan körülnéztem láttam, hogy a lányok egy kicsit megbámulnak, végül is megértem.

Egy tök átlagos lány, hogyan kerülhetett közel a mindig biztonságiakkal körbevett Daehyunhoz? Vagy valami rajta maradhatott az arcomon. Melyik lehet a valószínűbb? Éppen a tantermünk felé sétáltam, amikor hirtelen egy ismerős arcú lány állt be elém, de úgy igazán fogalmam sem volt, hogy kicsoda is lehet ő. Annyit tudok, hogy nem régen jött az osztályunkba. 

- Te! - mutatott rám, miközben ki akartam kerülni, de nem igazán sikerült ez a tervem - Közted és Daehyun oppa között van valami? - tette fel a kérdését. Nem igazán zavarja, hogy ehhez tulajdonképpen nincsen semmi köze... Mindegy, továbbra is el akartam menni mellette, de nem sikerült, mert elkapta a kezemet.

- Nem, nincs. Örülsz? Most kérlek, engedj bemenni!

- Akkor mi az a cikk, ami megjelent rólatok? - kérdezte kikerekedett szemekkel - És miért voltatok együtt olyan boldogan? 

- Boldogoknak tűntünk? - kuncogtam - Oh, őszintén bevallva tényleg jó volt. Egyébként tényleg nincs közöttünk még semmi más barátságon kívül.

- Még? Ezt hogy értsem? Érzel iránta valamit?

- Amúgy te ki a fene vagy? - kérdeztem oldalra döntött fejjel.

- Miért bújsz ki a kérdésem alól? Egyébként pedig Hyosung vagyok. Hogy-hogy nem tudod, kivagyok? Osztálytársak vagyunk!

- Nem bújok ki a kérdésed alól, de ha már egyszer kérdezgetsz itt engem, akkor az a minimum, hogy megkérdezem a nevedet, nem? 

- Na, akkor most válaszolj! Mi van köztetek?!

- Barátság. De ő szeret engem. Én pedig azt hiszem kedvelem. Elég magyarázat ez számodra? Na, most, hogy ezt tudod, szeretnék végre bejutni szóval, engedelmeddel - mosolyogtam, majd elmentem a ledöbbent ember mellett. Mondjuk egy kicsit ismerős volt ez a lány... Tuti láttam már valahol. Talán azon a fantalálkozón láthattam?

Miután sikeresen bementem, az osztályban sem lehettem nyugodtan természetesen. Miközben leültem a helyemre tekinteteket éreztem a testemen, amik valósággal átszúrták azt. Nem volt a legkellemesebb érzés, de hát ezzel együtt jár ez az egész. De miért bámulnak? Utálom, ha ezt csinálják.

Talán nem kellene Daehyunnal jóba lennem? Talán kerülnöm kellene, de jó a társasága és én szeretek vele lenni. Ha nem lennék vele, akkor nem égetné ki a sok szem az egész testem felszínét. Hm. Idegesítő. 

Már az első órámon ültem, ami matek volt, amit teljesen gyűlölök és rossz is vagyok belőle. Éppen bámultam a falat, amikor megéreztem, hogy a telefonom rezzen a szoknyám zsebében. Megnéztem, hogy mi a fene az vagy esetleg ki, aztán megláttam, hogy a ma már sokat emlegetett szamártól kaptam egy sms-t.

Megnyitottam és láttam, hogy egy képet küldött. Most elemezzük ki. Rajta van egy csíkos kis mellény, amin lila gitározó állatocskák vannak, alatta meg csak egy mintás ing. A szájában egy Fubu-s izé... nyaklánc azt hiszem... amin lehetne az én nevem is, ha már engem szeret annyira, de mindegy. A haja göndör, olyan szexin göndör. A fülében pedig fülbevaló van. Ez a kép róla egyszerűen tökéletes volt.

Tudom, hogy a pár nappal ezelőtt még tagadtam, meg minden, de nem akartam, hogy Daehyunnak és Bomnak igaza legyen ezt illetően. Szóval inkább kitartok amellett, hogy nem érzek iránta semmit. Igazából nagyon is vonzódom hozzá. De nem adhatom meg nekik azt az örömöt, hogy igazuk legyen. Szóval még egy ideig tagadni fogom.

Suli után szépen mentem, hazafelé amikor a mozi mellett mentem el, már éppel elhagytam, amikor pár lépést hátra mentem. Megpillantottam, hogy a Gru 2-t adják most. Muszáj voltam elintézni, hogy Bom megnézhesse ezért fogtam és meg is vettem a jegyeket a mai legkésőbbi időpontra. Aztán pedig előkaptam a telefonomat és tárcsáztam Bom számát.

- Szia Jiyeon. Ez még azt jelenti, hogy még mindig életben vagy, ugye? Vagy talán a rendőrség hív, mert meghaltál?

- Öhm... Neked is szia. Nem haltam meg egyébként. Ma mozizni fogunk szóval készülj fel.

- És mit szeretnél velem megnézetni?

- Gru 2 - mondtam mire elkezdett sikítozni - Ah, szóval jól tettem, hogy megvettem a jegyeket?

- Igen és azt is jól tetted, hogy nem haltál meg. Imádlak.

- Tudom - mosolyogtam - Jössz egyedül és találkozunk a mozinál vagy menjek el érted?

- Hát még szeretnék élni egy darabig szóval, gyere elém biztonság kedvéért.

- Rendben akkor hatra ott leszek nálatok. Szóval készülődj - mondtam, majd megvártam, míg reagál valamit és szépen leraktam a telefont.

Miután ezt a szépséges beszélgetést letudtuk gyorsan felszálltam a buszra és hazamentem. Amikor beértem a lakásunkra láttam, hogy nincs itthon rajtam kívül senki. Ez azért is volt fura, mert Dongwoo egyáltalán nem tud eligazodni ebben a városban. De most nem igazán érdekelt ez a tény. Lehet, hogy csak mélyen szundizik a szobája mélyén. Mindegy.

Fogtam magam és besétáltam a szobámba, és bedőltem az ágyba. Aztán körülbelül 10 perc fekvés után elhatároztam, hogy lezuhanyozom. Besétáltam a fürdőszobába., körülbelül 20 perc után kisétáltam onnan, majd ismét a szobámban kötöttem ki.

Megragadtam valami otthoni cuccot és magamra vettem, mert hát úgy voltam vele, hogy mielőtt indulok, majd felveszek valami normálisat.

Már-már felöltöztem, amikor hirtelen csengettek az ajtón, Mivel rajtam kívül talán.. talán nem volt itthon senki ezért nekem kellett kinyitnom. Szépen odasétáltam majd hirtelen szemben találtam magamat Daehyunnal.

- Szia - mondta, majd átölelt.

- Szia... - mondtam, majd visszaöleltem. Furcsa módon most jól esett az ölelése. - Hogy-hogy itt vagy?

- Hiányoztál, meg jöttem filmezni - mondta majd meglebegtette előttem a DVD-ket és a zacskókat. És ezt nem félreérteni.

- Hát ma én Bommal fogok mozizni, szóval nincs sok időm....

- Nem baj - mondta majd betolt a szobámba.

- Na jó, de akkor gyorsan nézzük meg. Mit lesünk?

- 50 első randi?

- Láttam - mondtam unott fejjel - már annyiszor hogy lassan fújom a történetet kívülről.

- P.S. I love you?

- Azt még.

Szépe lefeküdtünk az ágyamra, majd miközben néztük a filmet arra lettem figyelmes, hogy Daehyun egyre közelebb és közelebb kerül hozzám. Már annyira közel volt, hogy majdnem megölelt, amikor hirtelen kinyílt az ajtó, és ott megjelent Dongwoo.

- Mit csináltok fiatalok? - támaszkodott az ajtónak. - Ugye nem zavarok? - kérdezte majd bevetődött közénk.

- De... Pontosan azt teszed - mondta Daehyun lehangoltan.

- Oké te nem érdekelsz - nyomta el Dongwoo Daehyun fejét.

- Oké, de az én édes kisbarátnőmet érdeklem. És sokkal jobban szeret engem, mint  téged. Ugye Jiyeon? - nyomta le Dongwoo bácsikát majd az arca szokatlanul közel került az enyémhez.

- Talán - mosolyogtam. Majd erre Daehyun magához húzott.

- Látod Dongwoo bácsikám? Én nyertem. Jiyeon engem szeret jobban - nyújtotta ki a nyelvét.

- Egy az nem is vagyok, a bácsikád kettő csak három évvel vagyok nálad idősebb, szóval ne hívj bácsikádnak! - akadt ki Dongwoo.

- A drámákban, amit nézek, ha egy lánynak van barátja, akkor az a bizonyos barát a lánynak az apját apának hivja és mivel a mi esetünkben CSAK egy bácsikát kaptunk ezért a bácsikám leszel és kész.

- Ha most jobban belegondolsz, akkor ebben van valamennyi logika... - reagáltam ezekre mire Daehyun karon ragadta Dongwoot vagy nem is tudom, hogy kitolta a szobából és kulcsra zárta az ajtót. Az ágyra térdelt megfogta a kezeimet és reménnyel teli szemekkel nézett rám. 

- Ez most azt jelenti, hogy leszel a barátnőm?

- Hát... ööö... igen... - mondtam majd a boldogságtól kipirult arcomat a kezembe temettem.

Adrienn & Minirigó xX

Chapter Fifteen

*2 nappal később*

*Zelo POV*

Éppen a konyha felé tartottam, hogy megreggelizhessek, majd megpillantottam ott Daehyun hyungot akinek fülig ért a szája. Mondanom sem kell, hogy sejtettem, hogy mi állhat ennek a háta mögött. Mivel hyung elvolt a saját kis elvont világában ezért szándékomban sem volt megzavarni őt.

Csendesen kinyitottam a hűtő ajtaját és kivettem az én kis dobozomat. A dobozon természetesen az én becsületes nevem állt, és a belsejében pedig koktélparadicsomok rejtőztek. Mondjuk így belegondolva ez az adag már eléggé kevés. Talán 10-20 szem lehetett benne. Tényleg semmi kedvem nem volt elmenni a zöldségeshez, hogy legyen több. Ezért a csodálatos észjárásommal kigondoltam egy tervet. Eldöntöttem, hogy inkább mást eszek. Úgyis tele van a hűtőnk ilyen jó kis ételekkel, mivel Manager- hyung gondoskodik az ilyen dolgokról. 

Miután megettem jóízűen a reggelimet rákészültem a délután tartandó fantalálkozónkra.

Fogtam és besétáltam a Youngjaeval közös szobánkba (történet szerint természetesen) aki még mindig az ágyban szundikált. Fogtam és ráugrottam. Az, hogy miért azt nem tudom. Valószínű, hogy ennek, azaz oka, hogy ha én is fent vagyok, legyen fent ő is elvet követtem.

- Mi a fene? - kérdezte meglepődve.

- Szundi time vége! - mosolyogtam, mire elkezdtem rajta fetrengeni, ami kicsit nehéz volt, ráadásul fájt is.

- Azt akarod, hogy kiköltöztesselek ebből a szobából?

- Hát... nem, de készülni kell a fantalálkozóra, mert körülbelül egy óra és indulunk.

- Zelo... Megkérdezhetném, hogy mi a jó büdös francért keltettél fel ilyen későn? - lett hirtelen ingerült.

- Egy perccel ezelőtt még az volt a bajod, hogy miért mertelek felkelteni ilyen hamar. Most meg már az, hogy  miért nem tettem meg előbb? Érdekes vagy hyung... 

- Jó, de egy perccel ezelőtt még nem tudtam, hogy ez a program ma lesz. Mára az volt a tervem, hogy alszok, alszok és alszok.

- Áh... értem... - mondtam majd inkább kisétáltam a szobából és magára hagytam Youngjaet hátha akkor nem lesz, ilyen morcos mire visszatérek. Szépen végig mentem a szobákon hátha valamelyik hyung a többi közül olyan felelőtlen-e mint Youngjae. De megnyugodva tapasztaltam, hogy csak ő ilyen... 

Szépen lassan elkészülődtünk már beültünk a kocsiba, amikor hirtelen megláttam egy kislány kezében egy plüss pandát, és rögtön Bom jutott eszembe. Csak bámultam a plüsst és teljesen elmerültem a gondolataimban.

Tényleg elkezdett engem érdekelni ez a lány. Tudni akarom, hogy milyen. Szeretném, ha sokkal közelebb kerülne hozzám. Olyan kapcsolatot szeretnék vele kialakítani, mint amilyen Yonggukkal van neki. Sőt azt hiszem, sokkal jobbat szeretnék.

Amikor a születésnapján farkas szemet néztünk akaratom ellenére is megvizsgáltam közelről az arcát. Közelről eléggé szép.

De az, hogy Yonggukkal aludt az egy kicsit rosszul esett, sőt mondhatni égtem a vágytól, hogy kiüssem mellőle hyungot... Sőt néha még az is rosszul esik amikor Jiyeont ölelgeti. Amikor összeesett akkor sem tehettem ellene semmit, mert Jiyeon intézkedett is.

Úr isten én most féltékeny vagyok Bom legjobb barátnőjére? Most komolyan? Na, most ez... ez mi egyáltalán? Azt sem tudom, hogy miért érzem ezt! Remélem, minél hamarabb letisztulnak bennem az érzések, és tudni fogom, hogy mit miért teszek és a többi.

- Zelo! - böködte meg a vállamat Himchan - Élsz még? 

- Igen... Csak kicsit elkalandoztak a gondolataim - mosolyogtam. Mire arra lettem figyelmes, hogy Yongguk hyung folyamatosan csak ásít - Nem aludtál eleget? - hajoltam oda hozzá.

- Áh.. Megint Bommal voltam alvás helyett tegnap előtt és hát még érzem a hatását... - jelentette ki.

Mi? Már megint ezek a szörnyű égető érzések kerítettek engem hatalmába. Miért?! 

- Miért voltál te megint vele? - kérdezte Jongup.

- Azért, mert valami cikk megjelent Bomról és rólam, meg Jiyeonról és Daehyunról... Azt akarta, hogy tegyek valamit ellene, de őszintén nem tudtam mit tehetnék.. Aztán pedig el kellett őt vinnem Jiyeonhoz. Szóval ismét volt egy eseményekkel teli éjszakám.

- Milyen cikk? Rólam és mágnesről? Mi van? - kérdezte tátott szájjal Daehyun.

- Hát... Azt írták, hogy elrabolták a szívűnket meg ilyesmi. Tudod ilyen tipikus pletyka - mosolygott Yongguk.

- Nem tipikus pletyka... Mert Jiyeon megtette! Mi lesz most az iskolában az én egyetlen kis édes angyalommal? - kérdezte kikerekedett szemekkel.

- Hát, biztosan megtámadják őket. Vagy lehet, hogy elsőre elfogadják őket, de ez nem valószínű - mondtam.

- Meg kell őket mentenem.. Vagyis csak Jiyeont. Igen Jiyeon fontosabb. Bom majd.. majd őt később, vagy Yongguk ketten leszünk a szuperhősük - nyújtotta ki a kezét diadalmasan, és ismét beleélte magát a szerepbe.

- Én... én... miért? - kérdezte Yongguk lebiggyesztett ajakkal.

- Mert te keveredtél vele pletykába? - kérdezte Himchan.

- Az egy dolog.. De mehetne, mondjuk Zelo is helyettem.

- Akkor még én keverednék ebbe bele, és nem igazán szeretnék - mondtam ki ezeket a szavakat, majd meg is bántam. De tényleg nem akartam ebbe belefolyni. Majd foglalkozom Bommal máshogy. Boldogítom skypon és majd felhívom mindennap. Bár lehet akkor eléggé tapadósnak fog hinni...

- Meg, mert veled van a legjobb kapcsolata... Már-már szinte össze vagytok nőve - mondta Youngjae.

- Tudom, de akkor is. Attól, hogy ennyire össze vagyunk nőve, én nem akarok tőle semmit, meg szerintem ő is csak a barátom szeretne lenni. Tegnap este már így is bizonyítgatnom kellet az apjának, hogy én bizony nem szeretem őt. Erre azt mondta, hogy nem vagyok elég tökös csávó. Ez tényleg felháborító volt.... - mondta, majd magára mutatott - ÉN IGEN IS TÖKÖS CSÁVÓ VAGYOK!

- Na, ne mond... - mondtam mire szinte mindenki ilyen 'nem tudom kicsoda ő' nézéssel elfordult. 

Ezek után már nem igazán beszélgettünk, csak fogtuk magunkat és ültünk a kocsiban szótlanul addig ameddig oda nem ért a találkozó helyére. Mikor kiszálltunk a autóból sok-sok Baby volt már az épület közelében. Sőt a parkoló is tele volt velük.

Néhány lány kezében voltak igen nagy csomagok is, plusz néhol szép kartonpapírra írt aranyos szövegek is voltak, ahogy láttam. Szépen bementünk az épületbe, és elfoglaltuk a helyünket.

Majd körülbelül 10 perc múlva el is kezdtünk mindent. Mosolyogtunk a rajongókra, aláírogattuk nekik a dolgokat, amiket akartak, csináltunk sok-sok képet az ő és a mi kameránkkal is. Himchanbol megint előjött a fotóművész és elkezdte ő is csinálni velünk és a babykkel vagy épp róluk a közös képeket

*Bom POV*
Reggel értesítettem barátnőm, hogy megjelentünk a neten így hát a túlélés érdekében úgy döntöttünk, hogy nem megyünk suliba. Helyette inkább elmegyünk a plazába.

Már-már szinte a szekrényemben álltam, amikor végre a kezembe akadt a tökéletes ruhadarab ami egy kék felsőt takar rajta egy nagy pandával. A felsőhöz egy sötétebb farmer nadrágot húztam. Gyorsan megmostam a fogam és az arcom majd felvittem a fejemre az alap dolgokat és késznek nyilvánítottam magam. Csodák csodájára apa nem volt otthon ugyanis dolgozik. Igen ő olyat is szokott. Óvó bácsi. Igen ő egy óvodában dolgozik, a gyerekek nagyon szeretik habár megértem én is imádom csak olykor, mint például tegnap eléggé kiakaszt, de egyébként egy nagyon jó fej és rugalmas apuka. Nagyon szeretem.

Kiléptem a lakásból majd becsuktam az ajtót, a kulcsot pedig eltettem a táskámba. Elmentem a buszmegállóba és vártam, hogy megérkezzen a busz amin Jiyeon már foglalja nekem a helyet. Mikor megérkezett felszálltam és ledobtam magam a barátnőm mellé.

- Szia! - köszöntem neki. - Azt hittem sose ér ide a busz... - morogtam.

- Ja sokszor kaptunk piros lámpát...

- Dongwoo bácsikád jól van? Tegnap szegénykét fellöktem és fél füllel hallottam, ahogy szentségel...

- Fáj a popsija, egész nap azt hallottam utána, hogy "A fenekem, jaj, a fenekem, sajog, jaj fáj, bepirosodott" és a többi. De túléli.

- Erről jut, eszembe mikor akar haza menni?

- Azt mondta marad pár hónapot.

- Szegényke mit fog ő addig itt csinálni, mert a jelek szerint Daehyun eléggé kisajátított a bácsikád meg nem bír egyedül lemenni még a sarki boltba sem - nevettem.

- Előbb utóbb meg tanul tájékozódni, úgyis jön jövőre is.

- Tényleg Daehyun  keresett az óta? Nekem Zelo mondta, hogy beszéljünk, de ahhoz képest a buli óta baszott írni vagy valami, de mindegy...

- Nem.

- Elrabolták őket vagy mi? - kérdeztem majd kinéztem az ablakon mikor a plazához értünk. - Ő Jiyeon - kocogtattam meg a vállát mire felém fordult. - Talán mégis csak a suliba kellett volna menni, mert szerintem itt van a fele...

- Ők híresek nekik több dolguk van. Amúgy mi? Mi van? - rázta meg a fejét hátha észhez tér

- Annyi ember van itt, hogy szerintem jobban jártunk volna, ha bemegyünk a suliba. Szerettelek, de eljött a búcsú ideje - borultam a nyakába.

- Ha már eljöttünk ide nem halhatunk meg. Menjünk és győzzünk!

- Milyen optimista valaki... Viszont én be vagyok kaksizva... - mondtam miközben leszálltunk a buszról viszont én Jiyeon karjába voltam kapaszkodva és csak bújtam, mint a nem tudom mi.

- Nem lehetek mindig borúlátó - mondta miközben mentünk befelé a plazába. Mikor beértünk össze vissza olyan plakátok voltak, hogy "It's B.A.P" rajta a srácok képével meg mindenhol, hogy ilyen fantalálkozó olyan fantalálkozó.

- Isten adja, hogy ezek a fanok a holnapi napra várjanak, és ne ma legyen - mondta Jiyeon. Csak mentünk és mentünk, amikor észrevettem egy hosszú asztalt ahol ott volt Youngjae, Jongup, Zelo, Yongguk, Daehyun és Himchan.

- Jiyeon! Hiányzik neked Daehyun? - löktem oldalba.

- Ha nem csesztet, akkor olyan egyedül érzem magam.

- Akkor nem sokáig leszel így, mert ott ül - mutattam az asztal irányába mire Jiyeon oda kapta a fejét és csak állt és állt.

- Miért vannak ők itt egyálatlán?! - hadarta el.

- Hát a plakátokból és a sok fanból ítélve fantalálkozót tartanak...

- Te igen csak genius vagy - mondta.

- Jól van, na, nem kell a cink amúgy is te kérdezted én csak válaszoltam. Álljunk, be a sorba találkozni akarok Gukkieval.

- És ahhoz nekem miért kell beállni a sorba?

- Azért, hogy ne egyedül álljak, és mert az előbb mondtad, hogy hiányzik neked Daehyun. Szóval gyere - húztam magam után majd beálltunk a sorba. Miközben sorba álltunk szerencsére nem ismertek fel minket a rajongok, de ez lehet csak azért volt, mert most magára a B.A.P-re koncentráltak és nem a "barátnőjelöltekre". Kemény 23 perc sorban állás után végre sorra kerültünk. Daehyun épp Himchannak dumált valamit így észre sem vette Jiyeont. Viszont Yongguk és Zelo meg mindenki a két előbb említett embert észrevett minket.

- Gukkie! - vidultam fel majd átöleltem. - Hiányoztál.

- Csodálkozol, hogyha pletykálnak rólunk? - kérdezte, de azért visszaölelt.

- Nem is hiányoztam? Szóval akkor még mindig haragszol? - biggyesztettem le az ajkam.

- De, de, hiányoztál, még szép, hogy hiányoztál drága kicsi panda girl - mondta mire elnevettük magunkat.

- Remélem, mostantól nem leszel olyan elfoglalt mert hiányzik, hogy beszéljünk. Egyébként ugye milyen kis cuki a felsőm? - húztam szét a ruhadarabot, hogy jobban szemügyre tudja venni a rajta lévő panda medvét.

- Én mindig elfoglalt vagyok, de rád mindig van időm. És nagyon aranyos - borzolta össze a hajam.

- Ya! - nyávogtam. - A múltkor se volt rám időd, de ebből a mondatodból azt szűröm le, hogy ezután lesz - mosolyodtam el mire egy köhintést hallottam a jobb oldalamról. Oda néztünk és Jiyeon csinálta. Ezt a tevékenységét meg ismételte még egyszer, de Daehyun és Himchan még mindig nem vették észre.

- Cső Daehyun! - tolta be a fejét a két beszélgető fél közé.

- Mágnes! - lepődött meg. Mágnes?! WTF??? Honnan jött ez az elnevezés? Furcsa. - Te hogyhogy itt vagy?

- Ne hívj ilyen nagy tömeg előtt mágnesnek... Amúgy éppen járkáltunk suli helyett és megláttuk, hogy ti itt vagytok és beálltunk a sorba. Hát ez az ide kerülésem története.

- Daehyun hiányzott Jiyeonnak! - "súgtam" Daehyunnak mire egy elégedett mosoly terült szét az arcán barátnőm pedig csak nézett ide-oda rák vörös fejjel.

- Öm... Bom! Azt hiszem mindenki minket bámul... - kocogtatott meg.

- Akkor azért éreztem magamon rengeteg, rengeteg lyukat - gondolkoztam el - Valaki védjen meg! Tudtam, hogy itt meg fognak ölni mikor megláttam a tömeget. Meg fogok halni idő előtt! - estem kétségbe. - Oppa védj meg! - bújtam Yongguk háta mögé miután az asztal mögé futottam és két oldalt szorítottam a felsőjét. Hirtelen észrevettem, hogy Zelo ott áll mellettünk és figyel. Erősen figyel. - Ya! Te! Mit nézel? Egyébként... Nem azért mondom, hogy rosszul érezd magad - o, de igen - ahhoz képest, hogy a múltkor mondtad, hogy beszélgessünk többet, lusta voltál akárcsak egy hülye sms-t is írni! Lusta disznó! - ütöttem meg kicsit a karját.

- Miért szerinted én Yonggukkal együtt nem voltam elfoglalt? Nem csak egyedül van a bandában tudod...

- Jó, de Gukkie ő a leader neki több feladata van te pedig a maknae ezért gondolom, rád nem bíznak semmit, mert biztosan elcseszed... Plusz neki szabad nem írnia neked meg nem! Te megígérted ő meg nem!

- Ez egyáltalán nem igaz.

- Mármint melyik? - kérdeztem, mert annyi mindent mondtam, hogy teljes zavar támadt az agyamban.

- A maknae dolog... Mindig engem küldenek vásárolni, ha Manager- hyung nincs otthon.

- Vártam, hogy írj - biggyesztettem le ajkam. - De nem írtál... Most szomorú vagyok... - öleltem át szorosabban Gukkiet aki immáron ült a többiekkel egyetemben és osztogatta az aláírásokat és képeket. Szegény Babyk majd az oppával közös képeiken ott lesz két kar, ami az enyém... De szeretem őt ölelni és ezért nem engedem el. Időközben Jiyeon is az asztal mögé került, hogy Daehyunhoz engedjen más fanokat is.

- Talán írhattál volna te is, ha annyira beszélni akartál volna - mondta Zelo miközben egy képet irt alá.

- De te mondtad, hogy írni fogsz ezért én úgy gondoltam, hogy nem zavarlak majd te írsz, ha ráérsz. De nem tetted! Pedig ez csak pár pillanat lett volna az értékes idődből.

- Zelo oppának nincsen ideje ilyen jelentéktelen személyeknek írogatni, aki rácsimpaszkodik Yongguk oppára és nem tudja elengedni - mondta az egyik rajongó mire én hirtelen elengedtem Gukkiet azonban ő egyik kezével visszatette a karom.

- TE vagy a jelentéktelen! - ugrott neki Jiyeon mire a lánynak kikerekedtek a szemei. Ez az én barátnőm, megvéd, mint egy anya farkas a kicsinyét. Ez furcsa hasonlat volt...

- Tényleg jelentéktelen lennék? - fordult Daehyun felé.

- Jelentéktelen nem vagy, de igazi Baby se ha ilyeneket mondasz annak a lánynak akit Yongguk hyung annyira szeret mint láthatod - mutatott ránk ugyanis mióta oppa visszatette a kezem még nem vettem le.

- Ja és Bom sem jelentéktelen személy - tette hozzá Zelo.

- Sőt igazán fontos személy a B.A.P-nek - mondta Jongup.

- És nektek is szeretnetek kéne őt, mert mi is szeretjük - állt ki mellettem Youngjae is. Nem hiszem el, hogy ennyire szeretnek. Olyan aranyosak.

- Bom nagyon rendes lány. Ja és Jiyeont is szeretnetek kéne, mert Daehyun hát öm... Eléggé oda van érte - mondta Himchan mire Jiyeon oda kapta a fejét.

- Rendben... Megpróbálom elfogadni őket... - törődött bele a lány - De! Csak addig ameddig nem bántják oppáék érzéseit!

- Köszönjük - mondták a srácok egyszerre.

- És kérlek a többi Babyt is próbáld jó útra téríteni - mosolygott rá Youngjae mire a lány bólintott majd elment.

- Köszönöm szépen, hogy megvédtetek - öleltem végig az összes fiút. Furcsa módon Zelo sem ellenkezett sőt... Mikor még be se fejeztem Jongup ölelgetését már tárta ki nekem a karját és mosolygott, mint a tejbe tök. Alapvetően aranyos volt - nagyon is - csak furcsa ez még nekem. Jiyeonnal megpróbálkoztunk azzal, hogy megvárjuk, amíg a fiuk befejezik a fantalálkozót, de kiderült, hogy még lesz, kérdez-felelek meg minden fajta izé-bizé ezért elmentünk vásárolgatni. Vásárolgatás után a fiuk még mindig ott voltak ezért leültünk az asztal mögé és vártunk. Közben beszélgettünk meg minden, de 1 óra után már tényleg meguntuk a várakozást ezért inkább elköszöntünk és hazafelé vettük az irányt.

Adrienn & Minirigo xX

Chapter Fourteen

*Bom POV*

Zeloval elég furcsa volt megjárni egy festék boltot ugyanis szinte minden színnél elmondta azt miért szereti vagy éppenséggel miért nem.

Ott van például a világos kék "Ezt szeretem mert a olyan megnyugtató és szép Szin viszont kicsit unom mert az ég az kék így minden nap látom. Sőt még a vizek is kékek ha úgy vesszük...

Unalmas" a többit nem igazán jegyeztem meg.

A vásárolni kívánt színemet csak úgy jellemezte "Lányos. Egyébként szép csak túl lányos." mivel rózsaszín ezért valószínű, hogy az lányos szín lesz...

Azt is megtudtam, hogy 5 évesen narancssárga szobát akart, 12 évesen kéket 15 évesen pedig zöldet. Különös módon most sötétkék a szobája. A festék megvétele után fájdalmas búcsút vettem Zelotol és haza mentem. Otthon átfestettem a fekete pontot először fehérre majd magentára.

A kényelmes kis székemben ültem épp és bámultam a monitort, ami már-már magába szippantott. Egy sztárokkal foglalkozó oldalt tanulmányoztam, amikor valami akaratom ellenére is kibökte a szemem. Gyorsan megnyitottam és elkezdtem olvasni.

A B.A.P szívek rabságban!

A tavaly év elején debütált B.A.P már most rengeteg női szívet tudhat a magáénak azonban olybá tűnik a népszerű banda két tagjának név szerint Bang YongGuk (23) és Jung DaeHyun (20) mindössze két - eddig teljesen ismeretlen lány - szívére fáj a foga.

Ma reggel látták a banda nagy részét távozni egy fiatal lánnyal egy lakóházból. Nem sokkal később egy szupermarketben kaptuk lencsevégre, ahogy vásárolgatnak. Hogy miből gondoljuk, hogy a lány ellopta a banda leaderének szívét? A szerencsés egyént később egy lakópark előtt tették ki a srácok és YongGukkal hosszas ölelésben bontakozott ki búcsújuk. Feltételezéseink szerint a fiatal lány ellopta a mi csodás rapperünk szívét. - olvastam a cikket. Mi a szar?! Hát ezt nem hiszem el... Engem hétfőn kinyírnak a suliban az biztos... Ami a legrosszabb, hogy a szöveg mellé még képeket is társítottak, ami még jobban megerősíti a tényt - ami nem tény -, hogy én együtt vagyok oppával... Nagy bánatomra tovább olvastam a cikket. Nem kellett volna....

Nem sokkal a banda távozása után, DaeHyun és egy másik lány lépett ki a házból. Ők egy kisebb jelenettel is szolgáltak nekünk miszerint: barátnőjelöltünk elfutott énekesünk elől ám ő utána eredt. Miután elkapta a hőn szeretett nőt elkezdtek tárgyalni a másik pillanatban pedig DaeHyun aranyos puszival lepte meg a lányt mire az teljes zavarba jött. Követtük őket és lám nem hiába, mivel egy cukrászdában kötöttünk ki ahol kívülről nézve nagyon élvezték egymás társaságát és még a másik etetésére is szakítottak időt. Délután eljött a búcsúzás ideje és hős szerelmesünk egy ölelés és arca puszi kíséretében érzéki búcsút vett kedvesétől. Aj-aj valljuk be ez a lány teljesen elcsavarta DaeHyun fejét. - Na ez a tény! Jiyeon és Daehyun együtt vannak. Oké erről tegnap is megbizonyosodtam, amikor rajta kaptam őket azon, hogy együtt randiznak.

- Randiznak… Randiznak... Kimondani is rémisztő - ráztam meg a fejem. Az egészben az a legrosszabb ha nem magamtól tudom meg akkor először az internetről és nem magától Jiyeontol... Ezért még kinyírom csak előtte megölöm Yonggukot.

Vajon, hogy folytatódik a két új szerelmespár kapcsolata? Erre még mi sem tudjuk a választ, de remélhetőleg hamarosan megkapjuk.

Továbbra is olvassatok minket a B.A.P-vel és más híres bandákkal kapcsolatos új, pikáns, friss és napra kész hírekért!

Fejeztem be az olvasást. Még hogy én és Gukkie! Felháborító... És ha ezt a cikket az én aranyos apucikám elolvassa még jobban bele ássa magát az én és Yongguk nem létező kapcsolatába... Idegesen kinyomtam a gépem monitorját majd tárcsáztam Yongguk oppát.

- Te! Most! Ide! - kiabáltam idegesen a telefonba mikor felvette.

- M-mi történt? - halottam ijedt hangját.

- Majd megtudod, ha ide jössz. Nem telefon téma!

- Hm... Rendben. Nemsokára ott vagyok... - mondta és letette a telefont. Én akartam rácsapni... Miután ezt a cselekmény sorozatot elvégeztem rá kellett jönnöm, hogy én fuckin' pizsamában vagyok...

Most vagy fogadom pandás toppban és alsóneműben vagy kerítek valami ruhát, de még ott a pandás köntösöm. Kicsit se nézne hülyének pandás köntösben és pandás mamuszban ráadásul, ha rájönne, hogy a pizsim is pandás... Aztán még az ágyneműm... Ebbe a szobába nem jöhet be! Miért pandás mindenem?! És már a sok kis panda között ott van egy bazi nagy panda az ágyam közepén.

Gukkie nem tudja hova jön. Egész idő alatt azért imádkoztam, hogy apa nehogy észrevegye amint Yongguk beállít. Hát imáim nem találtak meghallgatásra...

Ez már csak azért is frusztráló, mert még ruhát se kerestem magamnak miatta így hát a köntös volt az utolsó megoldás számomra... Most képzeljétek el. Én pandás köntösben és mamuszban térdepelek, mellettem Yongguk előttünk pedig az apám... Egyáltalán nem volt kínos jelenet, ááá dehogy is.

- Szóval... - kezdte az apám. - Fiam, pontosan mik is a szándékaid az én egyetlen lányommal? - fordult Yongguk felé.

- Nekem az égvilágon semmi szándékom sincs - mondta Gukkie zavartan - Ő volt az, aki ide hívott.

- Én most nem a ma estére gondolok, hanem úgy általánosságban. Láttam, ahogy reggel elbúcsúztatok. Megértem én ha szereted a lányom. De legyél tökös és valld be az édesapjának ha már így elkapott a házában este.

- Miért valljak be olyat, ami nem igaz? - értetlenkedett a mellettem lévő egyén.

- Kislányom. Pont egy ilyen szégyenlős fiút kellett találnod? Akkor, ha már fiút hozol ide legalább igazi férfi legyen - nézett rám szúrós szemekkel mire én meg se tudtam szólalni. Ez most komoly?! Aj, istenem ez nagyon gáz... - Fiam hány éves vagy?

- Hát... 23... - mondta Yongguk.

- 23 éves vagy és nem mered nyíltan felvállalni a kapcsolatod a lány apja előtt?! - emelte fel apa a hangját mire hátra hőköltem.

- Kérem uram, legyen már szíves megérteni, hogy mi ketten csak barátok vagyunk és semmi, ismétlem SEMMI több - emelte ki oppa a "semmi" szócskát.

- Apa! Igaza van. Miért nem hiszel nekünk?

- Mert. Látom, amit látok. Engem nem tudtok becsapni. Most viszont menjetek! Yongguk veled még később beszélek! Ja és csak a kanapén vagy a földön aludhatsz! Sehol máshol!

- Apu! Miből gondolod, hogy itt alszik?!

- Máskülönben minek jönne ilyen későn ide?

- Jó ezt inkább hagyjuk… Jó éjt apa! - pusziltam meg majd Gukkiet magam után húzva elvonultam a szobámba.

- Hát ezt nem hiszem el! - dőltem hanyatt az ágyamra. - Olyan kínos volt - ragadtam meg a párnám majd a fejemre nyomtam.

- Mi is volt az ok, hogy ilyen sürgősen ide kellett jönnöm és végig ülni ezt a "beszélgetést"? - ült le mellém.

- Menj oda a géphez és nyomd be a monitort majd olvass! - parancsoltam neki mire ő felállt és leült a székembe. Miközben olvasott oda mentem mellé és leültem a pandás babzsákomra. Miután elolvasta felém fordult és így szolt:

- Már az újságírók is kezdik? - mondta fájdalmas arckifejezéssel.

- Amint látod! Szóval azonnal csinálj valamit!

- Mi a francot tehetnék?! - állt fel majd kitárta a karját.

- Nem tudom, de nem is érdekel! - álltam fel majd csípőre tett kézzel elkezdtem járkálni - Te vagy a leader oldd meg! Szedesd le vagy bánom is én, de tudod nekem holnap még suliba is mennem kell! - másztam az arcába.

- Nem teszek ellene semmit. Ugyanis nem tudok... - mondta szánalmas arccal.

- Oké akkor élvezd ki társaságom, mert hétfőn reggel én meg fogok halni! - ordítottam. - És értesítsd kedves Daehyun barátunkat, hogy ő is töltse el Jiyeonnal az utolsó óráit! - nagyon komolyan nézhettem ki, ahogy egy pandás köntösbe és ugyan ilyen mamuszban ordibáltam és járkálta oda-vissza a szobában, amiben szintén temérdek a pandás kiegészítő, minta és cucc...

- Nem hiszem, hogy Daehyun hagyja, hogy a barátnőd meghaljon. Sőt belőle azt is kinézem, hogy oda megy a sulitokba és elkezdi bizonygatni, hogy ez igaz.

- Akkor, ha jól értem én haljak meg Jiyeont meg úgyis kimenti az idézem - hajoltam a monitorhoz. - "Hős szerelmesünk"!

- Téged biztos megment mondjuk... - gondolkozott el. - Zelo! Ő mostanában úgyis nagyon rád kattant... - pufogott.

- Olyan kis morci vagy most - kezdtem el piszkálni az arcát. - Mi a baj oppa?

- Amikor hívtál... éppen a zuhany alatt voltam. És most... és most mehetek még egyszer.

- Ez most komoly? Na, nem baj bocsánat - ölelgettem mag majd elmentem a szekrényemhez ruhát keresni.

- Te most mit csinálsz? - kérdezte.

- Felöltözök, mert te - mutattam rá - elviszel Jiyeonhoz és megvárod, még leordítom, a cuki kis fejét majd haza hozol. Légy szíves tedd meg ezt a kis szívességet nekem - néztem rá imádnivaló kiskutya szemekkel.

- Van más választásom? - érdeklődött.

- Igen az, hogy itt maradsz és végig hallgatod, ahogy apukám elmeséli, a szerelmi életét majd kifaggat a tiédről - mosolyogtam rá.

- Nem akarom egyiket sem...

- Jó oké akkor itt fogunk ülni - ültettem le törökülésben az ágyra majd szembe ültem vele. Magamhoz vetem az óriás pandám - akinek még mindig nincs neve - majd megtámasztottam vele a fejem és elkezdtem bámulni Gukkiet. - És nézzük egymást, vagyis én, nézlek addig, amíg nem történik valami.

- Kezdesz fárasztó lenni, haza megyek - mondta majd felállt mire én is felugrottam, az ajtó elé futottam majd barikádot álltam az ajtómban.

- Nem! - ráztam a fejem. - Nem engedlek! Addig itt maradsz, ameddig nem viszel el és hozol vissza. Lenne szíved egy törékeny 17 éves lányt ilyenkor egyedül kiengedni a sötét, veszélyes, biztonságtalan, rossz kinti világba? Ahol bármikor kirabolhatnak, vagy ami még rosszabb elvehetik női büszkeségem? - néztem rá óriási szemekkel.

- Ahj...

Még vagy tíz percig kergettem és győzködtem oppát mikor végre belement abba, hogy elvisz Jiyeonhoz.

Gyorsan felöltöztem majd beültünk a kocsiba és már ott is voltunk barátnőmnél. Gukkie tényleg nagyon ellenszenves ha fürdés közben zavarják meg... Vigyáznom kell, hogy máskor ne ilyen hangulatba kapjam el mert így egyáltalán nem mókás vele... Bepötyögtem az ajtó nyitására szánt kódot majd fellifteztem Jiyeonék emeletéhez és elkezdtem hangosan verni az ajtót és kiabálni.

- Jiyeon! Azonnal nyisd ki az ajtót! Hallod?! - egyszer csak nyitódott az ajtó és Dongwoo nagybácsi jelent meg benne. Egyébként használhattam volna a saját kulcsomat is viszont azt sikeresen otthon hagytam…

 Nem törődve jelenlétével berontottam a házba és ő majdnem felesett. Eltrappoltam barátnőm szobájáig majd benyitottam ő pedig aludt... Alszik?! Hát ilyen nincs...

- Most azonnal kelj, fel te nem mondok el semmit a barátnőmnek a szerelmi életedről! - ugrottam rá.

- Egyáltalán nincsen szerelmi életem és menj innen! - lökött le magáról.

- Akkor mivel magyarázod azt, hogy tegnap Daehyunnal randizgattál egy cukrászdában? Igen képzeld rajta kaptalak, de ha nem is teszem este akkor is megtudom, mert a fél internet azzal van tele, hogy TE és Daehyun összejöttetek! - kiabáltam. - Az már mellékes, hogy velem és Yonggukkal is... - tettem halkan a végére.

- Miért hiszi mindenki azt, hogy én összejöttem Daehyunnal? Ő csak össze akar velem jönni, de nem jöttünk össze. Szóval kuss. Hagyjatok, menjetek haza.

- Nálunk jönnek oktalanul. Már apám is teljesen abban a hitben él, hogy én és Gukkie. Komolyan mondom, jobban akarja azt a kapcsolatot, mint én! Viszont okkal jön mindenki azzal, hogy ti együtt vagytok. Puszilkodtok, etetitek egymást, kézen fogva járkáltok, cukin nevetgéltek. Nem értem! Engem teljesen összezavartak! - ültem le durcásan az ágyra karba tett kézzel.

- Ezzel csak az a baj, hogy ez mind az én akaratom ellenére történt. Amikor megpuszilt akkor is csak álltam és meglepődtem, amikor megölelt mindig eltaszítottam magamtól - magyarázta.

- Akkor te egyáltalán az égvilágon semmit nem akarsz tőle? Mert ha ez így van, miért nem mondod meg neki, hogy hagyjon békén? Egyáltalán miért sütizel vele? Ez csak megerősíti Daehyun elméletét miszerint te a barátnője vagy.

- Éhes voltam. Ki nem fogadja el az ingyen sütit? Ha felajánlják, akkor elfogadod nem?

- De... De!... Ohh. Pedig cukik vagytok együtt. Na, de én most megyek Yongguk oppa vár a kocsiban - mosolyogtam - Jó éjt Jiyeon - öleltem meg.

- Végre! Jó éjt - ölelt vissza.

Miután elhagytam a lakásukat lelépcsőztem - ugyanis nem volt ott a lift - majd beszálltam a kocsiba megvitattam Gukkival, hogy hogyan mentek a dolgok majd haza vitt. Gyorsan megöleltem a kocsiba majd kiszálltam.

Otthon nem volt kedvem lezuhanyozni így csak felvettem a pizsim majd nyugovóra tértem. Vagyis tértem volna, ha nem jut eszembe a cikk amit nem osztottam meg Jiyeonnal. Hupsz! Hétfőn reggel nem fogja érteni, hogy miért tépik szét az iskolában. Na sebaj.

Yongguk szerint Daehyun így is - úgyis megvédi, az én barátnőmet szóval nem kell félteni. Meg majd reggel mielőtt elindulna, értesítem a dolgok állásáról vagy még ő észreveszi ugyanis reggel szokása a gépezés... Plusz még van két napom. Viszont én! Ha Zelo tervezi a megmentésem - amit kétlek - tuti, hogy valahogyan elcseszné azt vagy talán épp miatta lenne vége csodás életemnek. Tudtam én, hogy nem fogok sokáig élni, de azért ennél a mennyiségnél többre számítottam... Viszont Gukkie biztosan megment, még ha nem is mondta... Habár eléggé morcos lett a zuhanyzós ügy miatt, de lehet, holnapra elfelejti.

Minirigó & Adrienn xX

Chapter Thirteen

*Bom POV*

Újra oda kerültem, hogy ülök az ágyon és bámulom a falon lévő fekete pontot. Talán jobban járnék, ha az a pont nem fekete lenne, ugyanis az negatív energiát sugároz tudomásom szerint. Lehet, hogy át kéne festenem magenta színűre, mert az, ha minden igaz gyógyító hatású és legalább szeretem azt a szint, sőt a kedvencem. Igen hazafelé bemegyek a festékes boltba és veszek egy adag magenta színű festéket.

Bementem a fürdőszobába majd megmostam az arcomat és a fogamat.

Visszatértem a szobámba majd kinyitottam a szekrényem és elkezdtem kutakodni valami normális ruháért.

Kivettem egy fekete szoknyát hozzá pedig egy kékes árnyalatú inget. Miután magamra kaptam az említett darabokat leültem a fésülködő asztalomhoz majd felvittem egy szolidabb sminket.

- Apa! Készen vagy?! - kérdeztem miután átmentem a nappaliba.

- Igen. Máris indulhatunk, csak elmegyek a mosdóba - lépett ki a szobájából.

- Rendben - bólintottam közben pedig elkezdtem felvenni a topánkámat. Miután apuci kijött és ő is felvette a cipőjét beszálltunk a kocsiba és elindultunk a kórház felé.

Már vagy negyed órája vártunk arra, hogy behívjanak mikor is apu megtörte a csendet.

- Hm... Azzal a Yongguk gyerekkel... Most pontosan, hogy is állsz? - fordult felém.

- Sehogy... Vagyis... Nagyon jó barátom. Miért szerinted, hogy állunk?

- Hát. Mikor megjöttetek láttam, hogy megölelted elég, hosszan vagyis szerintem az ő volt. Vele vagy közelebb kapcsolatban nem? Na, mindegy. Csak mondani akarom, hogy ha bármi történik veled, akkor nyugodtan mond el nekem. Nem mástól, vagyis inkább újságokból szeretném megtudni, hogy a lányom összejött ezzel a Yonggukkal.

- Apa - fogtam meg a kezét. - Nem fogok összejönni Yonggukkal. Nyugodj meg. Amúgy is sok a korkülönbség és mi úgy gondolunk egymásra, mint testvérek.

- Bom. Tegnap is azt mondtad, hogy nem azzal a gyerekkel találkozol aztán másnap reggel itt ölelgettétek egymást a kapuban. Szóval nem tudom, mit higgyek. Nem vagyok jó az ilyenekben te is tudod.

- Tudom, de ne izgulj. Nem leszünk együtt legalábbis szerintem. A mostani dolgok szerint.

- Akkor biztos nem a barátod?

- Biztos.

- Tuti biztos?

- Apa! - förmedtem rá.

- De ha mégis az lenne, azt elmondanád ugye?

- Igen...

- És mi van azzal a másik gyerekkel a szökőkutassal?

- Zelo? - vontam fel a szemöldököm.

- Igen, igen ő. Róla beszélek.

- Hát... úgy döntöttünk, hogy sms-ezni és skype-ozni fogunk. Vagyis inkább ő döntött úgy...

- Áh, értem már. Szóval te Zeloval akarsz egy párt alkotni. Jól teszed ő jobban is illik hozzád.

- Apa - néztem rá összeszűkült szemekkel mire felvonta a szemöldökét - Ezt most hagyd abba...

- Miért?

- Mert... Mert... Hagyd abba és kész. Nem fogok én itt összejönni senkivel, se a dalai lámával. Senkivel!

- O! Valaki nagyon tiltakozik - eresztett meg egy huncut mosolyt.

- Ebből nem kell levonni semmi mást csak azt, hogy nem fogok összejönni senkivel.

- Az erős tagadás rosszat sejtet.

- Apa! - nyígtam - Ne kombinálj.

Ekkor hála az égnek behívtak a rendelőbe. Megcsinálták a szokásos vizsgálatot és haza is engedtek. Apának megmondtam, hogy elmegyek a festékboltba. Nem hazudtolta meg magát a "Igen, festék bolt... Én is ezt mondanám. Jó szórakozást Bom" ilyen 'If you know what i mean' fejjel.

Nem értem mit gondolja itt túl a dolgokat mikor én tényleg csak a festék boltba akarok menni. Igaz jó lenne, ha összefutnék Gukkieval, de ez nem fog megtörténni, mert mi a francért menne ő egy festékboltba?

Épp a kedvenc festék boltom felé tartottam - igazából ez az egyetlen festékbolt, amit ismerek és itt is egész életemben egyszer voltam - amikor is észrevettem, hogy az én állítólagos barátnőm épp sütit eszik Daehyunnal és boldogan nevetgélnek. Ezek tényleg összejöttek. Jiyeon egyszer csak az ablak felé nézett mire én gyorsan leguggoltam és sunyiban kezdtem el őket bámulni.

Ezt hívják kémkedésnek vagy ez még nem az? Ott kukucskáltam az ablak aljából, amikor is két lábat éreztem a hátamnál.

- Te mit csinálsz? - kérdezte Zelo aki bámulta volna a pontot, amit én is, de nem sikerült neki.

- Bukj le! - mondtam majd lerántottam magam mellé ennek eredménye kép pedig elég erősen összeütközött a fejünk.

- Jó-jó, de mit nézel? Áruld már el!

- Jiyeon és Daehyun randiznak! - fordultam felé.

- Uram atyám, mennyi hangya! - mondta mire én egy "WTF???" fejet vágtam be.

- Mi bajod?!

- Egy hangyabolyba guggoltál bele! - rántott fel majd pár centit arrébb ment és újra leguggolt én pedig követtem.

- Ez a reakciód arra, hogy ezek romantikus viszonyban vannak a hátunk mögött?

- Már bocsánat, de erre tudok később is reagálni, de arra nem, ha a gatyámba másznak a hangyák. Mellesleg Daehyun hyung múltkor a saját szájával mondta, hogy MÉG nem jöttek össze - emelte ki a "még" szócskát. - Szóval szerintem még csak próbálkozik.

- Jó, de az a múltkor volt most meg most van. Apropó te mit keresel itt?

- Éppen mentem ruhát venni magamnak, amikor kiszúrtak a lesifotósok én meg téged. Ezért hozzád menekültem, mint búvóhely.

- Mert én akkora vagyok, hogy el tudok rejteni egy ekkora embert? - mutattam rajta végig.

- Mindegy... Itt vagyok és kész. Egyébként, ha most én elmenekültem, akkor az, hogy az a kettő boldogan zabálják a sütit fent lesz a neten és elindul a sok pletyka.

- Kedves Zelo, te látsz itt egy darab lesifotóst is? - mutattam körbe.

- Tudod... ezek a lesifotósok nagyon rafinált emberek. Hacsak úgy szembe mész velük az utcán észre sem veszed, hogy azok.

- Ya! De ha Daehyunékat lekapják, akkor minket, akik ugyan annál a cukrászdánál guggolunk szerinted nem fognak?! - lett vékony a hangom.

- Rólunk legalább nem tudnak pletykát készíteni.

- Most szívesen megkérdeznem miért? De nem fogom, mert mennem kell a festék boltba. Szia Zelo - álltam fel.

- T-te-te most itt hagysz? - kérdezte kétségbeesett fejjel. - Ha te itt hagysz, akkor nagy bajban leszek. Nem mehetsz el és kész!

- Ajj istenem... Már pedig én elmegyek, ha akarsz jössz ha nem, nem. Szia Zelo - integettem majd elindultam a festékbolt felé. Még mindig nem tudom elhinni, hogy Jiyeon nem avatott be...

Egy kis idővel később az vettem észre, ahogy egy kar súrolja a vállam. Oldalra néztem és Zelo karja volt. Fejével oldalasan kicsit felfelé nézett ilyen tipikus "én itt se vagyok" fej. Ezen én csak elmosolyodtam majd ballagtam tovább a célom felé.

*Eközben*

*Jiyeon POV*

Miután Daehyun megint túl közel érezte magát hozzám és megölelt, eltaszítottam magamtól és feltettem a kérdést.

- Miért rángattál már el megint? Mit szeretnél ISMÉT?! - emeltem ki a mondatom végét.

- Először az volt a tervem, hogy megkérlek, hogy kísérj haza, de most megkívántam a sajttortát ezért elmegyünk sütizni. Ez lesz az első randevúnk!

- Ebbe nekem van beleszólásom? Vagy már ezt így szépen eldöntötted magadban?

- Van beleszólásod. De az biztos az lenne, hogy 'Daehyun oppa veled akár a világ végére is elmegyek.' Ezért hát inkább meg sem kérdezem.

- El kell, hogy szomorítsalak, de én ilyet nem mondanék neked, sőt senkinek.

Miért gondolja ez a gyerek azt, hogy ő ilyen faja csávó? Oké jól néz ki ezt bevallom, de nagyon-nagyon idegesítő. Ha megkérdezné valaki, hogy tízes skálán mennyire az egyértelmű, hogy ezret kapna. Mondjuk, ha nem tapadna úgy, akár egy matrica akkor nem hiszem, hogy ilyen cukin hatna ez az egész, amit csinál.

- Jiyeon... te tényleg ennyire nem szeretsz engem? - biggyesztette le az ajkát.

- Nem nem szeretlek, hanem... izé... hát... hagyjááááááááll - mondtam, és hál istennek ebben a pillanatban kinyílt a lift ajtaja. Szépen elkezdtem futni kifelé, majd elkezdtem az irányomat módosítani, mert egyébként tökre más felé indultam el mint amerre eredetileg terveztem. Hátranéztem és láttam, hogy Daehyun fut utánam ráadásul az arcán hirtelen megjelent egy maszk.

Jó mondjuk megértem, hogy mindig számítaniuk kell erre. Ez olyan, mint amikor a lányok hajgumit hordanak a kezükön, vagyis hát gondolom. Hirtelen a kezét éreztem a csuklómon.

Hogy a francba ért utol ilyen hamar mikor az előbb tök messze volt tőlem? Ááá... mindegy.

- Beszéljünk komolyan.

- Komolyan? Miről?

- Kettőnkről.

- Kettőnkről? Miért?

- Mert én folyamatosan csak próbálkozom, és próbálkozom... Te meg csak próbálsz ellenállni. Pedig látszik, hogy nem vagy közömbös irántam.

- Látszik? Miből?

- Bevessem a nehéztüzérséget?

- Nehéztüzérséget? Miről beszélsz te? Te matrica! Nekem érthetően beszélj...

- Úgy érzem nincs más választásom - mondta majd leszedte az állvédőt a szájáról, magához rántott majd megpuszilta az arcom. Hirtelen azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány, annyira meglepődtem. Bár ha fiú lettem volna, akkor nem hiszem, hogy egy nyálas puszit kaptam volna az arcomra...

- Ööö.... Együnk sütit akkor? - kérdeztem zavartan.

- Veled bármit - mosolygott, majd megfogta a kezemet és elindult a sütiző felé.

Amikor odaértünk szépen leültetett engem egy asztalhoz, ami közel volt az ablakhoz...

Hátha kiszúrják az emberek, akik szeretik és engem kiszáműznek a kicsiny kis Világomból. Mondjuk, ha ez az ember így fog rám tapadni, és a rajongok, megtudják az gáz lesz... Remélem ez nem fog kitudódni sohasem. Éppen belemerültem ebbe a gondolataimba amikor Daehyun elém tette a franciakrémesemet és maga elé meg a sajttorta szeletét, mert ugye nem ehet meg most egy egész tortát, mást meg eszébe sem jutna rendelni. Szépen lassan leült, majd elkezdte enni.

- Annyira szeretem... A tiéd finom? Az enyém nagyon! Megkóstolod? - kérdezte miközben tömte magába. Talán mégis meg tud enni egy egészet.

- Öhm... finomnak néz ki - mosolyogtam - De én az enyémbe bele sem kóstoltam még amint látod..

- Nem baj itt van az enyém - majd villájával vett egy kis adagot és elkezdte tolni a szám felé - Nagyra! - mondta, mire én vonakodva kinyitottam a számat. Erre ő belerakta, majd összezárta azt - Rágj! - vigyorgott.

- Finom - mondtam, majd elkezdtem enni az enyémet.

- Csak finom? Esetleg isteni... csodálatos... Daehyunos!

- Sajttortának képzeled magad? - néztem rá furán.

- Nem, csak eszméletlennek, jóképűnek, aranyosnak, szerethetőnek, tökéletesen bemutatom a sajttorta összes tulajdonságát - szerintem sorolta volna évekig ezeket a dolgokat, de fogtam és a szájába nyomtam a sütim felét, hátha ettől abba marad a szava járása - Mágnes... én tudtam, hogy egy idő múlva megenyhül a szíved! Látod, most már etetjük is egymást. Milyen romantikus!

- Ez a mágnes elnevezés... sértő.

- Már mért lenne az? Vonzol, mint egy mágnes, és taszítasz is ugyanakkor.

- Mondjuk ebben igazad van… De várjál, ez attól még nem megfelelő annak a személynek az elnevezésére akit szeretsz aki éppenséggel én vagyok... Azt hiszem.

- Mond milyen nevet óhajtanál?

- Semmi sértőt.

- A matrica is az. Szóval ameddig én matrica vagyok te addig mágnes vagy. Szerintem maradjon minden, így ahogy van. Te is sértesz engem én is téged. Kvittek vagyunk.

- Na mindegy... - mondtam, majd ez után egy csomót beszélgettünk nevetgéltünk meg ilyesmi. Egy idő után fogtuk és elindultunk hazafelé.

Először haza kellette őt kísérnem, amit nem igazán értettem. De az, hogy miután elmásztunk oda ahol a többi fiú is lakik, utána ő is hazakísért engem... abban egyáltalán nem láttam semmi logikát.

Mikor elköszöntünk egymástól újra megölelt majd megpuszilta az arcomat. Aztán én meg szépen besétáltam a házba. Ahol két dühös szülő fogadott, és minden torta borított, plusz a csomagolások... Dongwoo egyszer még megöllek! Ki kellett volna takarítania...

OMO *-* Nagyon, nagyon szépen köszönjük a 2000 oldalmegjelenítést és az eddigi feliratkozókat és kommenteket amit kaptunk :3 Örülünk neki, hogy olvassátok a blogot, már csak ezért megéri írnunk :)

Minrigó & Adrienn xX