Chapter Eighteen

*Daehyun POV*

Mikor két héttel ezelőtt eljöttem Jiyeontól még elmentem egy közeli szökőkúthoz, aminek leültem a szélére és csak gondolkoztam, hogy miért vagyok én ilyen szerencsés? Itt van nekem a B.A.P és Jiyeon. Meg aztán Bom is valamilyen módon... Még nem kötődök hozzá annyira, de nagyon aranyos lány és biztosan eléggé jóban leszünk.

Mikor hazaértem ledobtam a cipőm majd a hűtőhöz mentem ahonnét kivettem a coca-t majd beleittam. Himchan nem fog neki örülni, ha megtudja, de reméljük ez nem fog kiderülni, és hé, amiről nem tud, az nem fáj neki.

A szobába bemenvén érzékeltem, hogy Zelo jön ki onnan. Meglepően levert fejet vágott, bár sejtésem sincs miért. Viszont még ez se tudta lelombozni a kedvem így hát egy ezer wattos mosoly kíséretében köszöntem neki majd bementem a szobámba.

Yongguk hyung mint mindig most aludt, mint a bunda. Ha akartam se tudtam volna felébreszteni... Mivel majd kicsattantam az örömtől elmentem zuhanyozni. A zuhanyzóban a kezembe vettem a zuhanyrózsát majd elkezdtem énekelni Jessie J-től a Price Tag című dalt majd sorra jött a többi szám is.

Különös módon elég sok szerelmes dal jött elő az agyamból. Köztük elénekeltem a Crasht is, ami szerintem totálisan leírja a kapcsolatom Jiyeonnal és az érzéseim iránta. Lehet el kéne neki énekelnem?

Miután kiléptem magamra tekertem a törölközőt és kiballagtam a szobába. Kicsit bekapcsoltam a TV-t. Miután teljesen megszáradtam magamra kaptam a bokszerem és elhelyezkedtem az ágyamon. Elalvás előtt rájöttem, hogy el kell vinnem az újdonsült barátnőmet randira...

És, hogy most ezt én miért is osztottam meg veletek? Őszintén szólva magam sem tudom.

Reggel fáradtan keltem ki az ágyból majd lecsekkoltam, hogy leaderünk fel kelt-e már, de azt kaptam, amire számítottam. Nem. Gondoltam hagyom, hogy még aludjon kicsit és utam a fürdőszoba felé vettem. Két óra múlva egy sajtótájékoztatóra kell indulnunk szóval ideje készülni. Zuhanyozás után a szobába érve még mindig azt tapasztaltam, hogy Yongguk alszik...

- Yongguk! Yongguk! - ütögettem meg kicsit az arcát mire elkezdett pislogni és törölgetni a szemét.

- Miért nem hagy soha senki sem aludni? - kérdezte nagy ásítás közepette.

- Azért kedves bandatársam, mert egy és fél óra múlva jelenésünk van egy igen fontos találkozón a sajtósokkal. Ezért kérlek, kelj fel és kezdj el készülni, hogy időben megjelenjünk e sokat jelentő eseményen. - mondtam mire elkezdte keresni a telefonját majd végül a kezébe akadt.

- Mi a francért nem keltett fel a telefonom, ha beállítottam?! - kérdezte kissé idegesen.

- Ez most költői kérdés volt ugye?

- Igen, Daehyun igen.

- Jó bocs reggel van - tettem magam elé védekezően a kezem majd kimentem a konyhába ahol már ott voltak a többiek is. Úgy tűnik csak Gukkienak volt rossz a telefonja... A hűtőből kivettem a tejet a szekrényből pedig a gabonapelyhet. A tejet beleöntöttem egy tálba majd elkezdte bele rakosgatni adagonként a müzlit.

- Mi újság Jiyeonnal? - kérdezte Jongup majd beleharapott a szendvicsébe.

- El akarom vinni egy randira. Csak azt nem tudom, hogy mégis milyenre. Valami romantikusat szeretnék, ami igazán elnyeri a tetszését, és amitől leesik az álla. Le akarom nyűgözni az én mágnesemet, de fogalmam sincs arról, hogy ezt mivel tehetném meg... - mondtam a mondatok között pedig mindig ettem egy kis gabonapelyhet.

- Vidd el motorozni - mondta Zelo mire elkezdtem csóválni a fejem.

- Zelo... Zelo... Kicsi Zelo... Egy: NINCS motorom - emeltem ki a 'nincs' szócskát. - Kettő: Ez egyáltalán nem romantikus! Sokat kell még tanulnod Zelo. Sokat! - világosítottam fel mire ő legyintett egyet majd elhagyta a konyhát.

- Vidd el fagyizni vagy egy parkba, amit feldíszítesz - ajánlotta Youngjae.

- Az nem jó... Olyan átlagos, igaz majd ilyeneket is tervezek, de most nagydologra készülök.

- Vidd el egy akváriumba - mondta Himchan.

- Az tropicarium, te nagyokos... - világosította fel Youngjae.

- Te egy zseni vagy! - pattantam fel majd elkezdtem ölelgetni Channiet.

- Nem véletlenül én lennék a zseni? - kérdezte fura fejjel Jae mire leintettem.

Már egy fél órája a sajtótájékoztatón ülünk. Kérdeztek minket a jövőbeli terveinkről. A nemsokára kijövő M/V-ről, hogy milyen volt a Live On Earth turné, hogy milyenek a rajongók stb...

Az egész tájékoztató tökéletesen ment, odáig míg fel nem hozták a magánélet témát... Most nekik mi közük van hozzá? Úgy őszintén... Két hete vagyok együtt az én életemmel és még nem erősítettük meg, hogy együtt vagyunk. Azóta jött ki rólunk pár közös kép, de ezeknek a száma elég csekély ugyanis mindig vagy nála, vagy nálunk voltunk meg még párszor Bomnál.

Apropó Bom. Ha ő ott volt, valahol akkor 95%-ban Yongguk is 75%-ban pedig Zelo is párosult hozzánk. De persze a többiek se maradhattak el szóval voltak közös összejövetelek is ebben a két hétben.

Egyébként Yongguk sokat találkozott és beszélt Bommal. Este is mindig láttam, hogy skypeoztak. Az a furcsa, hogy mindig mikor mentem befelé a szobámba azt hallottam, ahogy Zelo Bommal beszélget majd másfél/két óra múlva már Yongguk beszélt vele. Zelo is sokszor ment el azért, hogy találkozhasson vele.

 Most nem értem. Yongguk hyungnak akar lenni a barátnője vagy Zeloval kavar? Vagy egyiktől se akar semmit? Esetleg mind a kettőt bolondítja? Az is lehet, tudja ezt a két srác, mert már hármasban is szórakoztak együtt. De Bom biztosan nem olyan. Plusz nem hiszem, hogy Yongguk és Zelo azt szeretné, hogy Zelonak ilyen első kapcsolata legyen.

Visszatérve Jiyeonra olyan igazi randira nem igazán mentünk csak egyszer. Ezért a mostani alkalmat igazán különlegesre szeretném.

- Yongguk azt a kérdést szeretnénk feltenni, hogy mi a helyzet Kim Bom nevű lánnyal, akivel a hetekben láttunk? - kérdezte egy riporter. Már rájöttek Bom nevére? Akkor biztosan tudják az én mágnesem kilétét is.

- Barátok vagyunk - válaszolta a kérdezett fél egyszerűen.

- Ezek szerint igaz a sejtésünk miszerint Zelo miatt nincs köztetek semmi? - kérdezte mire Zelo csak nézett Yongguk pedig újra válaszolt.

- Nem. Amúgy sincs köztünk semmi puszta barátságnál vagy nevezhetjük ezt testvéri kapcsolatnak is.

- Pedig a rajongók mára igazán szeretnék, ha lenne köztetek valami - mondta egy másik személy majd Zelo felé fordult. - Akkor önnek van romantikus kapcsolata a lánnyal?

- Nem... Nincs... - mondta Zelo majd szomorúan (?) Lehajtotta a fejét mire mindenki furán nézett.

- Daehyun. Park Jiyeon immáron a barátnőjének tudhatja magát ugye? - kérdezte egy másik riporter. Rájöttek az ő becses nevére is... Hogy csinálják? És miért?!

- Hát... - na most mit csináljak? - Öm... - hezitáltam, ugyanis ha ez kiderül, biztosan rászállnak Jiyeonra...

- Szóval? - sürgetett...

- I-Igen - mondtam kicsit akadozva, de mégis büszkén. Remélem, ezért az én virágszálam nem fogja letépni a fejem... . - Szerelmes vagyok Park Jiyeonba! És senki sem választhat minket szét! - üvöltöttem majd elhagytam a termet. Kijelentésem után nagy zsivaj lett a terembe és kimenetelem közben minden felől olyan kérdéseket kaptam, hogy "Mikor jöttek össze?" "Hogyan találkoztak?" "Mit szeret benne?" "Miért pont ő?" na ez nálam is kérdés. Miért ő? Őszintén szólva fogalmam sincs. Egyszerűen ellopta a szívemet tudtomon kívül. Szeretem és kész. Nem tudom megmagyarázni csak... van ez az érzés. Nem tudok ellene harcolni és mit tenni, pedig az elején próbáltam, mert cseppnyi érdeklődést se mutatott, de nem ment ezért harcoltam. És nyertem! Nincs olyan pillanat, amikor ne lenne a fejemben.

Már harci díszben álltam a tükör előtt és állítottam be a hajamat mikor is megjelent a színen Himchan.

- Akárhogy próbálkozol, nem leszel olyan nagyszerű és tökéletes mint én - veregette meg a vállam majd ott hagyott, én csak ilyen 'Aha... Szerinted' fejjel néztem rá majd visszafordultam a tükörhöz.

- Öm... - jött be a csapat maknae-ja szégyenlősen.

- Mit szeretnél Zelo? - kérdeztem.

- Nem kérdeznéd meg Jiyeont, hogy mit gondol rólam Bom? Vagy ha nem tudja, hogy érdeklődje meg. Aztán pedig tovább adhatnád nekem. Igazán megtehetnéd értem - mondta félszegen.

- Hát nem - jelentettem ki. - Bocsi, de a mai randinkra teljesen más terveim vannak szóval nem. Majd legközelebb - kacsintottam és kiküldtem.

Leparkoltam Jiyeonék lakóháza előtt majd csengettem. Nemsokára az én gyönyörű barátnőm is megjelent. Ahhoz képest, hogy lány sose látom szoknyában. Biztosan nem szereti őket.

 Habár neki a nadrág is jól áll és az olyan Jiyeonos. Most is egy farmer rövidnadrágban volt, amihez egy fekete-fehér mintás felsőt választott és egy drapp díszes kis mellényt. Csodás volt, mint mindig. Szememmel szépen végig mértem mire ő elpirult.

- Na, ne huncutkodj már - mondta a tipikus hangon ami ehhez párosul.

- Jól nézel ki - pusziltam meg majd kinyitottam neki az ajtót ő pedig beült. Gyorsan megkerültem az autót majd én is beszálltam. Ráfordítottam a kulcsot és már mentünk is. - Hiányoztál ugye tudod? - mosolyogtam rá.

- Pedig csak egy napja nem láttál. Egyébként te is nekem - pirult el én pedig jobb kezemet ráhelyeztem az övére.

- Nem baj. Mindig hiányzol ha nem vagy velem - mondtam amit ő csak egy mosollyal díjazott. Egy édes mosollyal. Lehet, hogy hülyeség, de akármikor vele vagyok levakarhatatlan mosoly van az arcomon. Habár az én hangulatom is az övétől függ. Ha szomorú én is az vagyok, ha boldog én is, nevet nekem is nevetnem kell. Sír próbálom vigasztalni, de úgy nehéz, hogy én is alig bírom visszatartani a könnyeim.

Szerencsére eddig csak egyszer láttam sírni. Nem tudom, hogy mi történt vele pontosan, de Bom hívása után történt vagyis az előzményeiben Bom neve volt. Igen, tudom, hogy illetlen belenézni valaki telefonjába, de muszáj volt tudnom mi borította ki. Remélem nem Bom bántotta meg...

- És hová megyünk? - érdeklődött.

- Meglepetés - kacsintottam. - Öm... Egyébként ma megerősítettem, hogy együtt vagyunk, szóval kérlek, ne nyírj ki és ne lepődj meg ha olvasol róla - vakargattam a tarkóm egy kínos mosoly kíséretében.

- Miért lepődnék meg, ha igaz? - kérdezte.

- Hát, hogy eddig nem volt megerősítve, de már tény. Mindenki tudja...

- Attól függetlenül igaz. Plusz ezt már egy csomó ember eddig is tényként kezelte szóval...

- Olyan aranyos egy barátnőm van - jelent meg egy büszke mosoly arcomon.

Mikor odaértünk a tropicariumhoz Jiyeon elkezdett ujjongani, mint egy 4 éves gyerek, aki megkapta a nyalókáját.

Miután leparkoltunk elkezdett ölelgetni és puszilgatni. Ami nagyon jól esett. Szeretem, mikor megpuszil, átölel vagy bármi ilyesmi, de ugyan akkor én is nagyon szeretem ezeket csinálni vele.

- Nagyon köszönöm Daehyun! Mindig is el szerettem volna jönni egy ilyen helyre - mondta miközben még mindig átkarolta a nyakam.

- Hát szívesen - mondtam majd adtam egy puszit az arcára.

Miután megvettük a jegyeket bementünk az épületbe. Az első fél órában kicsit megbámultak minket. Ezt biztosan köszönhetjük annak is, hogy ma megerősítettem, hogy együtt vagyunk.

A rájákat meg lehetett simogatni meg minden ilyesmi, mágnes nagyon élvezte. Mikor a cápákhoz értünk csak ilyen "Oh" "Áh" "Wao" hangokat hallottam. Nagyon jó volt figyelni, hogy csillogó szemekkel pásztázza ezeket a vízi lényeket.

Igazság szerint engem is nagyon elkápráztattak. Olyan csodálatosak és ez az egész hely. Plusz a hangulat. Jiyeonnal kézen fogva ebben az alagútféleségben, ahogy körülvesz minket a víz és a cápák. Nagyon romantikus és szép pillanat. - Tetszik? - kérdeztem.

- Igen. Sosem voltam még ilyen szép helyen. Tényleg nagyon tetszik. Köszönöm, hogy elhoztál - ölelt át újra mire viszonoztam az ölelését. Miután mindent végignéztünk és fogdostunk beültünk a KFC-be megenni pár csirke szárnyat.

- Ez valami isteni - mondtam mikor már a második adag végét ettem Jiyeon pedig még csak az elsőt.

- Te tényleg szeretsz enni. Azt hittem, hogy ez csak egy tévhit, de úgy látszik igaz - mondta majd harapott egyet.

- Kérdezhetek valamit? - kérdeztem.

- Csak nyugodtan - mondta.

- Te miért nem hívsz senkit oppának? Például mikor mondtad, hogy "Nagyon köszönöm Daehyun!" Nem lett volna jobb és aranyosabb a "Nagyon köszönöm Daehyun oppa!"?

- Nem szeretem ezt az elnevezést használni. Nem hozzám való - vont vállat.

- Pedig nagyon aranyos lettél volna. Bom is cukibb mikor azt mondja Yongguk oppa vagy ilyesmi. Viszont ő csak Yonggukot hívja oppának, senki mást. Engem miért nem hív oppának senki?! - fakadtam ki mire Jiyeon egy fura fejet vágott be.

- Majd... megkérem Dongwoot, hogy hívjon téged oppának - nyugtatott mire én vágtam be egy fura fejet. - Úgyis olyan közel kerültetek egymáshoz, hogy már aludtatok is együtt - mondta mire gyorsan felugrottam és befogtam a száját.

- Kérlek, ezt ne nagyon reklámozd. Főleg ne nyilvános helyen - mosolyogtam rá kínosan majd lassan elengedtem a száját.

- Nem szégyen, ha az emberek szeretik egymást - mondta.

- Jiyeon én irántad táplálok mérhetetlen szerelmet. A bácsikád iránt csak... ellenszenvet érzek, mert mindig megzavar minket és közénk áll... Látod a múltkor is azért aludtam vele - suttogtam. - Mert azt hittem te vagy... - mondtam mire ő elnevette magát. Olyan szép mikor nevet. Habár mindig szép, de ilyenkor különösen az.

- Szerintem én egyáltalán nem hasonlítok Dongwoo bácsikámra, de inkább hanyagoljuk ezt a témát... Egyél és menjünk - mondta mire folytattam az evészetet. Miután végeztem az evéssel és fizettem elindultunk kifelé a tropicariumbol. Mikor kiérünk már sötét volt és lehetett látni a csillagokat.

Leparkoltam egy magas épület előtt ahova akkor szoktam járni mikor valami gondom van vagy épp idegesítenek a többiek esetleg egy kis magányra vágyom. Kiszálltam a kocsiból majd kinyitottam Jiyeon ajtaját. Kiszállt én pedig bezártam mögötte, kézen ragadtam majd bementem az épületbe és beszálltam a liftben.

Mikor felértünk oda ahonnan már csak lépcsővel lehet tovább menni kiszálltunk és elindultunk felfelé.

- Öm... ide nem lehet kimenni - mutatott mágnes az ajtón lévő "Kilépni tilos" táblára.

- Nekünk szabad - kacsintottam majd eltakartam a kezemmel a szemét és kinyitottam az ajtót. Kivezettem a tető széléhez majd elengedtem a szemét mire egy elismerő hang szökött ki a torkán.

- Ez gyönyörű - mondta majd átölelt. A tetőről gyönyörű kilátást nyertünk a kivilágított Szöulra és a csillagos égboltot is nagyszerűen lehetett látni. Szerencsénkre pont ma volt telihold így az csak rátett egy lapáttal a csodálatos kilátásra. Jiyeonnal egymást ölelve figyeltük az elénk terülő csodát.

Úgy éreztem eljött az idő, hogy végre hajtsam azt, amire egész nap készültem. Kicsit eltoltam magamtól pont annyira, hogy a szemébe nézhessek. Ő csak egy aranyos kérdő tekintet küldött felém.

- Szeretlek Jiyeon - mondtam majd magamhoz húztam és ajkaim ajkaira tapasztottam. Jiyeon először meglepődött, de pár pillanat múlva visszacsókolt. Kezem felvezettem arcán, ő pedig megragadta a pólóm szélét. Egy kis időre minden tökéletes volt...

Minirigo & Adrienn xX