Chapter Seven

~Másnap~

*Bom POV*

Reggel alig bírtam felkelni ugyanis Gukkieval éjfél után pár perccel értünk haza... De legalább jobban megismertem és hallgathattam azt a tökéletes hangját. Épp a fogamat mostam mikor ráeszméltem, hogy még meg se reggeliztem szóval gyorsan kimostam a szám, visszatettem a fogkefém és trappoltam is a konyhába. Ott felfaltam egy kakaós csigát és visszatértem a fogmosáshoz. Magamra kaptam egy ..... Majd felvettem a cipőm és egy "Suliba mentem!" kíséretében elhagytam a házat.

Utána pedig visszamentem, mert otthon hagytam a kajámat ugyanis nekem nem elég az amit a menzán kapunk mivel eléggé sokat eszek...

Épp egy unalmas kémia órán ültem - amit rühellek - ezért úgy döntöttem, hogy elkezdek zenét hallgatni, és ha már az én barátnőmre ennyire ráhajtott az a Daehyun alak, akkor legyek már tisztában vele, hogy milyen zenét is játszanak. Ja és persze Yongguk miatt is megteszem, mivel bírom a fejét.

A fülesemet gyorsan és észrevétlenül betettem a fülembe majd úgy rendeztem a hajam, hogy ne lehessen észrevenni, mit is csinálok éppen. Kicsit nagyon a zenére koncentráltam és ebből megint problémáim lettek.

- Bom! Bom! - ütögetett Ga Eul a mellettem lévő padból mire felé kaptam a fejem ő pedig tanárnőre mutatott. Én gyorsan kikaptam a fülest a fülemből majd megszólaltam.

- Igen tanárnő? - kérdeztem kissé tartva a lecseszéstől.

- Ki jönne a táblához? És persze hozza a készüléket is - parancsolt mire nagy nehezen felemeltem a hátsóm majd elindultam kifelé. A többiek pedig alig bírták visszatartani a nevetést. Köztudott, hogy utálom és az is, hogy nem tudom a kémiát... - Oldja meg a képletet, a telefont pedig a kezembe!

- Muszáj? - kérdeztem boci szemekkel.

- Muszáj - mondta mire elkezdtem átnyújtani a már-már életet jelentő készüléket mire kicsengettek.

- Fhuu... Sajnálom tanárnő majd legközelebb - mondtam majd odasiettem a táskámért és elhagytam a termet.

- Nagy mázlid volt ugye tudod? - lökött oldalba Ga Eul.

- Hál' istennek - nevettük el magunkat majd elváltak útjaink. A szekrényemnél gyorsan bevágtam a cuccaim majd kivettem a kajám és elkezdtem megkeresni Jiyeont. Első utam a szekrényéhez vezetett ám ott nem találtam így tovább mentem az osztályához, de ott se láttam... Miért nem találom sehol? Ez idegesít... Lehet megint Daehyunnal ment el valamerre. És még azt mondja, hogy nem lesz köztük semmi, aha... Akkor mégis miért van folyton vele és nem velem? Végül mégis csak megtaláltam a büfénél, ami nagy megkönnyebbülést jelentett számomra. Oké szóval nem cserélt le Daehyunra, de tudja mennyire szeretem a kaját akkor miért nélkülem jött ilyen helyre?

- Te ott! - mutattam rá mire felém nézett felvont szemöldökkel. - Igen te! Már azt hittem, hogy Daehyunnal mentél el megint... De szerencsére még nem cseréltél le teljesen... Ja és miért nélkülem jössz, olyan helyekre ahol kaját lehet venni?!

- Éhes voltam.

- Jó, de máskor úgy legyél éhes, hogy engem is magaddal viszel. Egyébként miért bámul mindenki minket? - kérdeztem.

- Yongguk miatt biztos... Tuti felkerült a netre, ahogy lehúzod  nadrágját... Meg, mert kimondtad, hogy Daehyun?

- Oh... De az nem szándékos volt... És Gukkie azt mondta nem haragszik szóval ne bámuljanak...

Jiyeon megvette a kajáját és kimentünk az udvarra. Ott megettük a finomságokat majd visszamentünk az utolsó óránkra. Ami nekem matek volt - juhé - Jiyeonnak pedig irodalom - még egy juhé -.

Később úgy döntöttünk, hogy elmegyünk és veszünk magunknak koktélparadicsomot mivel már régen ettünk és igazán megkívántuk őket. A koktélparadicsomok igazán finom kis ételek mivel kicsik így egybe belefér a számba és csak kapdosom, be őket közben pedig élvezem az izéket. És persze olyan aranyosak. Egyszóval imádom a koktélparadicsomot.

Hazamentünk pénzért és már mentünk is a zöldségeshez. Anya mondta, hogy vigyünk még narancsot és kivit is szóval majd azokat is be kell szereznünk.

*Zelo POV*

A fárasztó próbák után gondoltam meglátogathatnám a kedvenc zöldséges boltomat. Gyorsan átöltöztem, majd mikor surrantam volna ki két kezet éreztem a vállamon. Hirtelen hátranéztem, és láttam, hogy az egyik Yongguk, Himchan pedig a másik tulajdonosa.

- Hová-hová? - kérdezte érdeklődve Himchan.

- Áh? Én? Én csak megyek a kedvenc zöldséges boltocskámba.

- Én is megyek - mondta Yongguk. Valahogy úgy gondolom, hogy ezzel nem tudok, sőt nem is vitatkozhatok. Elvégre, ő a leader, és mindig az van, amit ő akar, kivéve, amikor nem.

- Me too! - csillogtatta meg az angoltudását Himchan - Viszont mi még nem öltöztünk át. Tudnál ránk várni? Áh, fölösleges választ adnod, természetesen tudsz.

Oh, ismét nem adnak nekem esélyt, hogy döntsek? Attól, hogy én vagyok a legfiatalabb igen is van jogom ahhoz, hogy megtegyem! Mindegy, mivel erre kértek, sőt inkább utasítottak megvártam őket. Kisétáltam az öltöző ajtaján immáron sikeresen. Fogtam magam és szépen leültem egy ottani székre, és vártam.

Körülbelül  2-3 percig várhattam mikor az eszembe jutott az a Bom nevű lány, és rögtön ökölbe szorult a kezem. Mikor arra a lányra gondolok, elönt a méreg. Amióta előjött, azóta folyamatosan csak bajt okoz. Ő egy földön járó balszerencse..

Vajon az a Jiyeon már hozzászokott, hogy ilyen béna? Eddig kétszer találkoztunk, de mindkétszer bajt okozott. Feltételezzük, hogy találkozunk még négyszer, akkor szegény Himchan, Daehyun, Youngjae, és Jongup is kap valami ilyesmit? Remélem nem, de attól érdekes. Nem tudom miért, de attól, hogy ilyen... Egy kicsit elkezdett érdekelni, hogy vajon milyen is lehet valójában... Tudni szeretném, hogy ha közelről is megismerem, akkor is ilyen idegesítő? Valószínűleg nem...

- Zelo - rángatta meg a vállamat Himchan - Élsz még?

- Miért? Szerinted? Szerinted meghaltam? Logikus lenne? - kérdeztem ijedten. Annyira megijedtem, hogy majdnem kiugrott a szívem a helyéről.

- Na - állt elém Yongguk - Most már mehetünk? Csak mert már készen vagyunk, és az óra azt már igen csak későre jár.

- Rendben, akkor menjünk - mondtam, majd felpattantam és elkezdtem sietni előre, majd beszálltam az autóba, és jöttek utánam a többiek is.

- Egyébként a többiekkel mi lesz? - tette fel azt a kérdést Himchan, amire fogalmam sem volt, hogy milyen választ adjak. Rápillantottam Yonggukra és ő is csak a tarkóját vakargatta. - Eléggé nehéz lenne, úgy hazamenniük, hogy mi elhoztuk a kocsit...

- Várnak egy maximum egy és fél órát, és visszajövünk értük - legyintett Yongguk.

- Ez nem lenne gonosz tőlünk? - kérdezte Himchan.

- Ugyan Channie, hol érdekel ez minket? Az a lényeg, hogy mi most elmegyünk, és nem jövünk vissza egy ideig. Nem kell őket félteni, biztosan ellesznek egymással - most már nem legyintett, hanem egy hatalmas vigyort varázsolt az arcára.

Ezek után fogtuk, és felvettünk valami ruhát, amiben nem olyan valószínű, hogy felismernek. Hál istennek senki sem ismert fel minket ameddig bementünk. A néni, aki a zöldséges boltot vezette már az 50 es évei végén járt, és őt nem igazán foglalkoztatja, hogy mi kicsodák vagyunk. Tudja, hogy ismertek vagyunk, de ebbe nem igazán szoktunk belemenni.

- Ahjumma! – köszöntöttem az én kedvenc boltosomat – Van koktélparadicsom? – tettem fel a kérdést, ami igazán lényeges volt.

- Éppen most veszi meg talán az utolsó darabokat ott az a lány – mutatott a lányra, aki profilból eléggé ismerős volt. Közelebb mentem, és láttam, hogy az bizony Jiyeon. Én érdeklődve odamentem, a többieket otthagyva.

- Te mit keresel itt? – néztem rá értetlenül.

- Koktélparadicsomot veszek – mosolygott – Te mit szeretnél venni?

- Hát azt, amit te – mondtam, majd belenéztem a kis rekeszbe - ami egyébként állandóan tele van – de immáron üres volt. – Bom is itt van?

-  Itt vagyok – jött elő a kezében még egy zacskó koktélparadicsommal, majd Yongguk is megjelent – Gukkie! Hát te is itt vagy? – ért fülig a szája.

- Én is itt vagyok, amint látod – nevetett – Miért vesztek ennyi koktélparadicsomot?

- Azért, mert imádjuk – mondta Jiyeon.

- Zelo is imádja, de most mindjárt hisztis lesz, mert nem kapott egy szemet sem... Szóval egy pár szemet tudnátok neki adni? – kérlelte őket Himchan.

- Kérsz? – mosolygott Jiyeon, majd én csak bólogattam, ő pedig letépett egy másik zacskót, és vagy 6-7 szemet átrakott az övéből.

- Köszönöm – mosolyogtam, majd hálám jeléül megragadtam a kezét és elkezdtem rázogatni – Légy jó oppához máskor is!

- Ugye tudod, hogy ő az idősebb? Ő tulajdonképpen a Noonad... – vakargatta a fejét Bom.

- És? Én szeretem, ha a rajongóim oppanak szólítanak, még ha idősebbek is nálam – mondtam.

- Nem hiszem, hogy ők a rajongóink... – nevetett kínosan Yongguk – Mondjuk semmi sem lehetetlen ebben a világban...

- Én már belehallgattam ma a zenétekbe, annyira nem rossz... De Gukkie oppa hangja a legjobb! – változott meg teljesen Bom viselkedése. Nem értettem, hogy miért, de teljesen az ellentéte lett mint amilyen máskor volt.

- Oh, kedves vagy - mosolygott büszkén, majd oldalba verte Himchant - Látod? Az én hangom a legjobb.

- El ne bízd magad... - legyintett Jiyeon - Na de most a mi utunk itt véget ért - mosolygott, majd odasétált a pulthoz, és lerakott kettő zacskó koktélparadicsomot, és még egy narancsosat is sőt még kivit is vettek.

- 5200 Won lesz - mosolygott az ahjumma, majd Jiyeon átnyújtotta neki a pénzt, és integetve kisétáltak a boltból.

Mi is megtettük, majd utána beszálltunk a kocsiba, és elindultunk visszafelé.

- Szerintetek ott lesznek még, vagy hazamentek? - kérdezte Himchan miközben szüntelenül bámult kifelé autó ablakán.

- Én el tudom képzelni. Mondjuk sokkal kevesebb óra alatt letudtuk, mint gondoltam... - mondta Yongguk.

- Miért, talán órákig kellene válogatnom a paradicsomokat? Esetleg máskor nyomkodjam meg őket, hogy eléggé puhák-e? Vagy nyalogassam meg őket? Mit kellene ezen órákon keresztülválogatnom? Tudod, ez nem olyan mintha ruhát válogatnál - haraptam le a fejét a leaderünknek, ami nem volt olyan jó ötlet így visszagondolva.

- Zelo... - nézett rám ijesztően, teljesen megölt a nézésével - Miért beszélsz velem igy? - kezdett el az aegyoval próbálkozni, de mint szinte sohasem most sem ment neki. Néha nagyon ritkán... elkapja a cukorfalat pillanatokat, de nem mindig sikerül neki.

- Sajnálom - mondtam, majd abbahagyta. - Te amúgy mikor kerültél ilyen jó kapcsolatba Bommal?

- Miért érdekel ez téged? - nézett rám értetlenül - Előbb még nekem ugrottál, most pedig már faggatsz? Nem értem a logikádat.

- Csak érdekel. Szóval?

- Engem így leignoráltok? - kérdezte lebiggyesztett ajakkal Himchan.

- Majd foglalkozunk veled is sokat Channie - mosolygott Yongguk, majd megsimogatta a fejét. - Hát egyébként tegnap én vittem haza, meg már beszélgettünk kettesben is... Mondjuk tegnap is... de mindegy.

- Miért te vitted haza? - kérdeztem oldalra döntött fejjel.

- Daehyun volt az, aki rám sózta ezt a feladatot, mert elvileg őt Jiyeon felhívta, és megkérte rá. De ő aludni szeretett volna... Szétdobált mindent a szobámba, ugrált össze-vissza aztán még szekált egy ideig mire belementem. Nem akartam megcsinálni, de muszáj volt. - mosolygott - Mellesleg rájöttem, hogy ő egyáltalán nem egy bajkeverő.

- Oh, tényleg? - mosolyogtam - Én is meg szeretném tudni. - mondtam. Ezután mindketten elhallgattak, de egy idő után elkezdtünk újra kommunikálni. Aztán ideig még beszélgettünk, majd mikor odaértünk meglepődve láttuk, hogy Daehyunék ott alszanak a padokon. Felvertük őket az álomból, majd elmentünk haza. A nap többi részét egy kis szórakozással töltöttük, majd így, hogy csak reggel voltak próbák hamar elrepült a nap. Bár a fürdés miatt megint bealudtam, ezért érzem, hogy korábban kell kelnem. Nem értem, miért kell csak azért utoljára fürdenem, mert én vagyok a maknae. Ez nagyon szomorú dolog...

Minirigó & Adrienn xX