Miután Jiyeonnal haza értünk én elküldtem
őt a fürdőbe egy hosszas fürdésre. Engedtem neki a kádba vizet meg raktam bele
habfürdőt, vittem be neki zenét és persze gyertyákat. Beleültettem a kádba majd
kívülről bezártam az ajtót. Ő onnan addig ki nem jön, még én meg nem csinálom
az isteni sütiket. A konyhában felvettem a pandás kis köténykém és az olyan
sapim amilyen a séfeknek van majd hozzá kezdtem a sütéshez. Apa otthon volt és
próbált nekem segíteni, de mit ne mondjak ő se a királyok királya a muffin sütésben
szóval az első, úgy ahogy volt a kukában landolt... Elmosogattuk a cuccokat
majd elölről kezdtük az egészet. Mikor betettük a sütőbe hirtelen megütötte a
fülem, hogy valaki dörömböl valahonnan. Elkezdtem körbe járni a házat majd a
fürdő előtt állapodtam meg.
- Engedj ki! - hallottam meg Jiyeon
ordibálását. Oh, tényleg őt meg bezártam... Hát ezt elfelejtettem, de nem baj
még úgyse jöhet ki. A ruhája pedig nálam van szóval, ha akarna, se jöhetne.
- Még nem! - kiabáltam neki vissza.
- Ha nem engedsz, ki kiugrom az ablakon!
- Jó-jó kiengedlek... Fél óra múlva.
- Tényleg kiugrok az ablakon. A
földszinten vagytok szóval...
- Nincs ott a ruhád - nyújtottam ki a
nyelvem habár ő ezt nem láthatta - Jó szórakozást Jiyeon!
Miután szépen otthagytam az én kissé rossz
idegállapotban lévő barátnőmet kimentem a nappaliba és bekapcsoltam a Tv-t. Tíz
perc múlva valami nagyon, de tényleg nagyon rossz szagot éreztem.
- Wáá Bom! - hallottam apu hangját. -
Megégett a muffin! Miért nem figyeltél rá?!
- Nem úgy volt, hogy te vigyázol rá?! -
kérdeztem ingerülten. Nem igaz, hogy egy kibaszott muffint nem tudok
megcsinálni...
- Nem, nem úgy volt ugyanis én épp
takarítottam.
- Minek takarítasz te ilyenkor?
- Azért amiért te sütit sütögetsz.
- Ami még mindig a sütőben van, szóval
igazán kivehetnénk...
Minután kivettük a muffint a sütőből csak
szenet láttunk... Hát oké.
- Mit tegyünk? - fordultam felé.
- Hát nem eszünk édességet.
- De muszáj. Be kell bizonyítanom
Jiyeonnak, hogy tudok muffint csinálni.
- Akkor rendelünk!
- Apuci te egy észlény vagy - ugrottam a
nyakába.
Megrendeltük a muffint aztán pedig
vártunk, vártunk és vártunk. Aztán hallottam, ahogy csengetnek. Gyorsan
átvettük a süteményeket amik igazán étvágygerjesztőre sikerültek. Elmentem
Jiyeonért ám mikor kinyitottam a fürdő ajtaját és az én bebörtönzött barátnőm
nem láttam sehol a ruhája a padlón végezte. Pár pillanatnyi bámulás után azt
vettem észre, hogy valaki megkocogtatja a vállam. Hirtelen hátra fordultam majd
egy törölközős Jiyeonnal találtam szembe magam.
- Hát te meg? - vontam fel a szemöldököm.
- Mint ahogy mondtam ki másztam az ablakon
- ez most komoly?
- E-ez most komoly? - mutattam rá ilyen
fura fej kíséretében.
- Igen! - mondta kicsit ingerülten.
- Most meg mi a gond? - kérdeztem csípőre
tett kézzel.
- Bezártál a fürdőbe és nem engedtél ki!
Aztán elcsórtad a ruháim így törölközőben kellett kimásznom az ablakon! Hozzá
tenném a szomszédotok kicsit sem nézett hülyének... Ja és miattad nem kapok
muffint! - sorolta.
- Ilyen sok dolgot követtem el ellened? -
biggyesztettem le ajkam.
- Igen!
- Oké, oké, csak nyugi. És egyél - húztam
a konyhába majd elé raktam egy tálcányi sütit.
- És most higgyem is el, hogy ezt te
csináltad? Mert ez tuti nem a te műved - mutatott az előtte lévő finomságra.
- Ezt a sértő feltételezést mégis miből
gondolod? - kérdeztem tetetett sértődöttséggel.
- Te sehogy se tudsz sütni, nem hogy még
így!
- Ez most fájt - fogtam a szívem fölött a
mellkasom.
- Na, mindegy most már megeszem.
Miután betakarítottuk a muffint és Jiyeon
sikeresen megtalálta az égett darabokat is majd jót nevetett rajtam én pedig
égtem... megkerestük együtt Zelot és a bandáját. Az a Yongguk eléggé jól néz ki
a csapatából és biztosan nem olyan béna, hogy egy 45 kilós lány bele tudja
lökni a szökőkútba teljes erőkifejtés nélkül... A hangja pedig hihetetlenül
szexi.
~Másnap~
Reggel úgy
döntöttem, hogy felhívom a szökőkutas srácot és visszaszolgáltatom neki a
pénztárcáját, de csak abba az esetben, ha eljön érte. Mert, hogy én nem fogok
neki szaladgálni az is biztos, az se érdekel, hogy ilyen meg olyan híres. Ja és
persze Jiyeon ötletéből leszünk olyan gonoszak, hogy az összes tag
telefonszámát feltesszük az internetre. Tudom, hogy ez szemétség a szökőkutas
incidens után, de vicces. Miután megtettük a telefonszámok kirakását tárcsáztam
a srácot aki vagy a hatodik csengésre fel is vette. Végre már...
- Légszíves ezt a számot ne hívd többé,
mert ez egy olyan szám, amit nem szabad hívni. De azért szeretlek - mondta
Zelo, vagyis azt hiszem ez ő volt.
- Mi van? Minek kéne nekem a te
szereteted? Meg ne parancsolgass te nekem! Akkor hívom ezt a számot, amikor
csak akarom! - üvöltöttem.
- Várj te nem Baby vagy? - hallottam egy
meglepődött hangot.
- Mi? Miket hordasz te itt össze? -
értetlenkedtem. Hát ez meg van húzatva.
- Te kivagy?
- Te kivagy? Én azt a srácot keresem, akit
tegnap elvileg belelöktem a szökőkútba.
- Véletlenül nem találtad meg a
pénztárcám?
- Hát véletlenül a pénztárcád talált meg
engem. Szerinted honnan van meg ez a szám és a többi tagé?
- Várj a többi tagé? Te írtad ki?! -
emelte fel a hangját.
- Hát nem csak én... - nevettem.
- Akkor még ki?
- Nem mindegy az neked? Nem mondom el.
Bajtársat nem adunk ki!
- Mikor hozod vissza?
- Mit?
- Ááá utálom a mit kérdést!
- Mit?
- A pénztárcámat baszd meg.
- Ohh. Hát még te várod el tőlem, hogy oda
vigyem? Gyere érte te...
- Oké. Mikor?
- Ááá utálom a mikor kérdést! - mondtam és
majdnem elnevettem magam.
- Nekem kell a pénztárcám, mikor mehetek
érte?
- Akkor, ha megkérdezed ezt úgy, hogy a
mikor szót nem említed és értelmes lesz - nevettem. Vajon megteszi?
- Megmondanád azt az időpontot, ami jó
neked és helyet, hogy hova menjek?
- Oké megelégszem ezzel. És hát mostanában
és hát hozzám. Mert, hogy én a házból ki nem teszem érted a lábam az is biztos.
- Jó ha most nem mondod el lenyomoztatlak.
- Oké-oké... - mondtam majd elmagyaráztam
neki, hogy merre jut el hozzánk és, hogy hányas házban lakunk.
*Daehyun POV*
Épp egy idegen lány háza felé tartok
ugyanis Zelo nem volt hajlandó találkozni vele miszerint "Folyton
felidegesít, egyszerűen nem bírom a csajt" habár azok után, hogy kitette a
számunkat és minden második percben telefonhívásokat fogadunk nekem se valami
szimpi... Egy narancssárga házakkal teli lakóparkba értem. Megkerestem az ötös
számú házat és becsengettem a 2. lakásba.
- Ki az? - kérdezte egy meglepően aranyos
hang. Ez lenne az az idegesítő csaj?
- Öm... Helló. Egy bizonyos Choi Jun Hong pénztárcájáért
jöttem egy bizonyos Kim Bomhoz.
- Ő most épp fürdik.
- Attól beengedhetsz nem?
- Persze idegeneket a házba mi? - Ez most
szórakozik velem?
- Tudod, sokan mindent megadnának azért,
hogy én bekerüljek az otthonukba. Légy szíves engedj be - vettem aranyosra a
hangom.
- Jó, de csak mert ilyen cukin kérsz -
mondta majd kinyitotta a kaput én pedig bementem. Miközben sétáltam eléggé
körbe néztem. Nagyon szép ez a lakópark és ez a ház is. Igényes. Egy szép barna
fa ajtó előtt álltam meg. Csengetnem se kellett és már nyitották is az ajtót.
- Szia - köszöntem a meglepően csinos
lánynak.
- Kerülj beljebb - tárta szélesebbre az
ajtót én pedig besétáltam.
- Cipőt levegyem? - érdeklődtem.
- Aha, vedd le légy szíves - mondta mire
levettem. A ház nagyon otthonosan és modern bútorokkal volt berendezve. - Ülj
le - mutatott az egyik fotelre én pedig helyet foglaltam. - Kérsz vizet?
- Csak víz van? Nincs véletlenül muffin?
Tegnap annyira megkívántam és igazán megennék egyet.
- De pont egy maradt - mondta mire
felcsillantak a szemeim. - Szerencséd - nyújtotta át a finomságot.
- Nagyon szépen köszönöm.
Elkezdte eszegetni és mikor a végén jártam
dörömbölést hallottam.
- Ez meg mi? - érdeklődtem.
- Hát... - ragadt belé a szó. - Hát...
Bezártam Bomot a fürdőszobába - mondta mire a meglepődöttségtől kiköptem a
muffinom.
- Hogy mit csináltál? - kérdeztem óriási
szemekkel.
- Tegnap ő is bezárt engem és ki kellett
ugranom egy szál törcsiben az ablakon... Ráadásul úgy kellett mászkálnom a
szomszédok előtt.
Hát ezek nem komplettek...
- Értem. Végül is ez egy mindennapos
dolog. Bármikor megtörténhet minden második emberrel - mondtam és csak
reméltem, hogy érzi az iróniát. - Nem engeded ki?
- Engedd ki te - mondta majd felálltam és
megkerestem a zaj forrását. Kiengedtem volna csak a kulcs nem volt az
ajtóban...
- Nincs itt a kulcs! - kiabáltam neki.
- Mivel nálam van - jelentette ki.
- Ide adnád?
- Természetesen nem.
- Akkor most komolyan bent hagyjuk
szegényt?
- Ja. Nekem se segítettek tegnap pedig egy
és félórát ott poshadtam a vízben... Neki se segíthet senki.
- Na, add szépen ide - mentem vissza a
nappaliba majd elkezdtem közeledni felé.
- Te eredetileg nem a pénztárcádért
jöttél?
- Az Zelo pénztárcája és attól még
megmenthetek egy bajba esett hölgyet - mondtam majd elkezdtem kergetni a lányt,
akinek még mindig nem tudom a nevét... Nem nagyon sikerült elkapnom viszont
mind a ketten kifáradtunk így az lett belőle, hogy ő idedobta a pénztárcát és a
kulcsot is. - Köszönöm.
Miután kiengedtem azt a bizonyos Bomot az
idegesen trappolt el mellettem így majdnem fellökött.
- Jiyeon! Te meg mi a francért zártál be
engem a fürdőbe mikor én intéztem neked muffint?! - ordibált.
- Visszaadtam neked a tegnapit.
- Ez akkor sem vicces!
- Az sem volt vicces.
- De igen az volt - nevette el magát Bom.
- Oh szia - fordult felém mosolyogva. - Hát te meg ki vagy?
- Jung Daehyun vagyok és én jöttem Zelo pénztárcájáért.
- Már arra se képes, hogy maga elvonszolja
ide a seggét? - kérdezte karba tett kézzel.
- Hirtelen közbe jött neki valami - védtem
a hátsóját. Már vagy 5 perce csak álltunk ott szótlanul és bámultuk hol a
falat, hol egymást.
- Te nem szeretnél elmenni? - kérdezte
Jiyeon.
- Ja, de - mondtam majd sarkon fordultam
és egy "Sziasztok" kíséretében elhagytam a házat.
Minirigó & Adrienn xX
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése