Miután sikeresen elaludtam gyorsan
felkaptam magamra valami elviselhető ruhát, majd felvettem egy tipikus kiegészítőt,
ami miatt - nagy valószínűséggel - nem ismernek fel az emberek. Mivel nem
sokára comeback-kelünk nagyon sokat kell gyakorolnunk... Én pedig képes vagyok
ilyenkor is bealudni. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn és felvettem a cipőmet és
elkezdtem rohanni. Épp a szökőkút mellett futottam el, amikor valaki belém jött
oldalról. Én pedig szépen beleestem a szökőkut vizébe.
- Bocsánat. - mondta a lány, majd mintha
misem történt volna ment tovább. Én csak gyorsan kimásztam a vízből. Még jó,
hogy a táskámat, amiben hoztam a váltó ruhámat nem érte a víz. Isten is úgy
akarta, hogy ne legyen ebben a hülye kútban sok víz. Ezek után fogtam magam és
a már alig-alig látható lány után. Miután elértem megragadtam a kezét és ő
pedig csak nézett.
- Az egy jó dolog, hogy bocsánatot
kértél.. De nem illett volna kisegítened a vízből? - kérdeztem miközben még
egyáltalán nem volt szándékomban elengedni.
- Te meg ki vagy? - mutattam rajta végig.
- És miért vagy vizes? És miért fogdosol? - húztam fel a szemöldököm.
- Te komolyan nem ismersz fel engem? -
vettem le magamról a napszemüvegemet.
- Már miért kéne, ismernélek, de most
komolyan? Tudod, nem nagyon ismerek olyan embereket, akik csurom vizesen
szaladgálnak és random tizenéves lányokat állítgatnak meg az utcán...
- Te...Te most ugye nem hiszel engem
perverznek? - kérdeztem ijedten.
- Hát öm... izé... nem igazán - nyugtatott
vagy valami ilyesmi. - Viszont őrültnek annál inkább. Vagy hé! Azért gondoltál
rögtön erre, mert biztosan az vagy ugye? Úr isten! Ha az vagy és nem engedsz el,
sikítok - tört ki. Én pedig csak oldalra döntöttem a fejemet, és néztem, hogy
mi van?
- Természetesen nem vagyok az. -
nyugtattam meg őt én is - De te hogy a francba nem ismersz meg engem?
- Hát még sose láttalak... Vagy ha igen
akkor biztosan nem hagytál olyan mély nyomot, hogy emlékezzek rád. De miért
kéne rád emlékeznem? Egyáltalán ki vagy te?
- Hát én, kérlek szépen a B.A.P
legfiatalabb tagja vagyok. A nevem Choi Jun Hong, ismertebb néven Zelo... -
mondtam, majd szépen lassan elengedtem, és reménykedtem, hogy nem szökik el
mert lett volna hozzá egy kis kérésem.
- Addig nagyjából megvan, hogy B.A.P, de
onnantól van egy kis képszakadás. Azt tudom rólatok, hogy hatan vagytok. Ugye?
De ha egy banda tagja vagy akkor mégis miért flangálsz csurom vizesen a nyílt
utcán? - vonta fel a szemöldökét.
- Hát azért flangálok így az utcán, mert
nem volt időm még átöltözni... Egyébként lenne egy kérésem.. Tudnád teljesíteni?
- kérdeztem reménykedve.
- Hát attól függ mi az, ja és, hogy
válaszolsz-e a kérdéseimre - mosolygott.
- Megfognád, a cuccaimat ameddig megyek és
átöltözök? - mosolyogtam - Mi féle kérdések egyébként?
- Egyszerű. Na, válaszolsz? - tárta szét a
karját.
- Igen. - mosolyogtam
- Miért vizes ruhában jöttél el otthonról
és nem eleve szárazban? - kérdezte.
- Nem így jöttem el otthonról, hanem
belelöktél a szökőkút vizébe! - mondtam egy kicsit mérgesen, majd visszavettem
a napszemüvegemet.
- Megfogom. Ez már csak természetes azok
után, hogy belelöktelek a szökőkútba. Azért megsúgom, hogyha ennyitől beleestél
nem lehet valami jó az egyensúlyérzéked. Biztosan te vagy a két-ballábas a
csapatotokban. Még egy kérdés miért kell megfognom a táskád? Ja és azt is
megsúgom, hogy nem csak én nem ismertelek fel - mondta és alig bírta
visszatartani a nevetését.
- A táskámat nem kell megfognod, csak a pénztárcámat,
telefonomat és a többi dolgot, ami elfért a zsebemben. - mondtam majd a kezébe
raktam mindent és bementem, hogy átöltözhessek. Miután gyorsan kijöttem oda
álltam elé, és kivettem a cuccaimat a kezéből - Köszönöm. - mondtam, majd
elfutottam.
Már hátra sem néztem, valószínűleg először
és utoljára láttam ezt a lányt. Mivel e miatt a találkozás miatt a késésemet
eléggé fokoztam ezért olyan gyorsan kellett futnom mintha rakétát helyeztek
volna az alsó felembe.
Miután nagy sietések között néha-néha kifújtam
magam venni akartam egy üveg hűtött ásványvizet mire rájöttem, hogy bizony a
pénztárcám az nincsen meg. Mi lesz, ha egy rajongó kezébe jut? Akkor a
telefonszámom elterjed az interneten. Sőt a pénztárcámban az összes tag
telefonszámba benne van mivel ráírtam egy kis cetlire. Egy kicsit reménykedtem,
hogy az a lány találja meg, és ne mások.
Már-már beletörődtem, hogy le fognak
cseszni.
Gyorsan szedtem a lábamat, hogy oda
érhessek a gyönyörűséges lecseszésemre, ja és a próbára. Mikor lehajtott fejjel
benyitottam a terembe, meglepődötten láttam, hogy egy árva lélek sincs ott.
Elővettem a telefonomat, és a megnéztem rajta az időt. - fél 11... Az egy
dolog, hogy elaludtam, de az időt igazán megnézhettem volna, hogy még is
mennyi. Most tök fölöslegesen siettem, és estem bele a vízbe? Áh... mindegy...
Igazán felkelthettek volna a csapattársaim..
*Jiyeon PO *
Miután felhívtam Bom-ot gyorsan beszálltam
a liftbe ahol immáron nem voltam egyedül, és felmentem egészen a 6. emeletig
ahol a lakásunk volt található. Mivel remekül nem vittem magammal semmi pénzt,
és sikeresen meg kívántam a muffint. A muffinhoz hozzávalókat pedig pénz
nélkül sajnos nem lehet hozzájutni. Mikor beléptem az ajtón anyával találtam
szembe magamat.
- Mi járatban? - kérdeztem anyától - Anya,
ha veszek dolgokat a muffinhoz, akkor csinálsz nekem? - néztem rá boci
szemekkel.
- Igen. - mosolygott, én pedig megöleltem
hálám jeléül. Majd gyorsan felmentem a szobámba, és elővettem körülbelül 13000
wont, és reméltem, hogy az bőven elég lesz. (~2600 ft) Ha meg nem akkor így
jártam. Tuti nem lesz elég egyébként, de biztosan nem kell hozzá mindent
vennem. Elmentem a konyhába és láttam anyát miközben kotorászik a szekrényben.
- Áh! - szólított meg engem - Nem kell venned
semmit, mivel van itthon minden. - mosolygott.
- Akkor mit vegyek magamnak? Már nincs
kedvem visszavinni a pénzemet, és már Bomnak is mondtam, hogy kicsit később
megyek... - mondtam.
- Fölöslegesen azért ne költsd a pénzed.
Mivel van itthon minden... ne költsd el a pénzed, ha nem muszáj. - mosolygott.
Majd én ebbe beletörődve elindultam otthonról. Nem nagyon siettem mivel most,
hogy nem kell mennem sehova volt egy csomó időm. A mai napon már harmadjára
sétáltam oda a lifthez, és nyomtam meg a gombot. Kicsit unalmas volt mindennap
végig menni az évek óta változatlan folyosón. Mikor a lift ajtaja kinyílt
előttem észrevételeztem, hogy most eléggé tömve van. Mivel most rengeteg időm
van, ezért úgy döntöttem, hogy most talán évek óta először használatba veszem a
lépcsőt. Eléggé sok időbe telt mire leértem.. Tényleg nem vettem sietősre a
dolgot, de mindegy. Miután kiértem az épületből elkezdtem bámulni, hogy mikor
lesz zöld a lámpa. Mivel pont akkor váltott mikor én besétáltam a többi ember
közé. Most körülbelül 1 percet vesztegettem el, de nem bántam, mert így
legalább nagyjából időben fogok odaérni. Ránéztem az órámra és már láttam, hogy
nincs sok időm, szóval most már elkezdtem sietni. Mikor odaértem csodálkozva
láttam, hogy az a barátnőm, aki szinte sohasem szokott késni, még csak a léptei
sincsenek a játszótér közelében. Vártam, szüntelenül vártam. Egy idő után csak
fogtam magamat és beültem a hinták egyikébe. Mikor már úgy voltam, hogy
felhívom Bomot, hogy hol van már, láttam, hogy egy kicsit sietve jön felém.
Mikor odajött elém, én csak szúrós szemmel
néztem rá.
- Mi tartott ilyen ideig? - kérdeztem
tőle.
- Elvileg belelöktem egy pop banda
énekesét a szökőkútba - nevetett.
- Áh, én meg egy kicseszett felhő vagyok. Na,
hadd haljam az igazságot... - néztem rá még mindig szúrós tekintettel.
- Hát most nem tehetek róla, hogy
belelöktem valakit a szökőkútba... Arról meg pláne nem, hogy egy ilyen izének a
tagja volt - emelte fel a hangját.
- Szerintem tehetsz róla... Nem vagy még
olyan dagadt, hogy valaki úgy visszapattanjon rólad, hogy ne érezd... -
nevettük el magunkat.
- Itt van a pénztárcája tessék. -
nyújtotta elém a tárgyat. Aztán én elkezdtem nézegetni majd rájöttem, hogy
tényleg azé a gyereké.
- És melyik tag volt az? - kérdeztem
érdeklődve.
- Miért te ismered őket? - kérdezte
meglepődötten.
- Nem. De attól kíváncsi lehetek, hogy ki
volt az nem?
- De ha nem ismered őket, akkor honnan
tudod majd, hogy melyik volt az?
- Utána nézhetek neten! - mondtam karba
tett kézzel
- Nézzünk utána ketten. És mivel ketten
nézünk utána ezért nálam alszol - jelentette ki.
- Nem lehet ellenvetésem? - kérdeztem.
- Természetesen... nem.
- Akkor ma már negyedjére is sétálhatok
oda a lifthez? - kérdeztem csalódottan - Elegem van már ebből a hülye
liftezésből... De én ma muffint kaptam volna anyától... Ez nem ér!
- Nem kell neked cucc, majd én adok!
Muffint meg csinálunk együtt.
- Oké.
Ezek után fogtuk magunkat és elindultunk
Bommal a lakóparkjukba. A gyermek végig fárasztott engem a hülye kérdéseivel,
de én is őt. Majd közben nekem eszembe jutott, hogy anya vár haza. Fogtam és
előkaptam a telefonomat, hogy felhívhassam.
- Haló? - szólt bele a telefonba.
- Csak szeretném elmondani neked, hogy ma
később megyek haza... Sőt haza sem megyek.. - mondtam.
- Pedig már elkezdtem csinálni a muffint.
Miért nem jössz egyébként? - érdeklődött.
- Hát Bom nem adott választási
lehetőséget... Ezért nála kell aludnom. Egyébként, ha megcsinálod, akkor dugd,
el apa elől nehogy megegye!
- Rendben. Akkor hát holnapra nem marad
muffinod!
- Egyébként is csinálunk Bommal de
mindegy. Csak tudod, amit te csinálsz az valahogy finomabb, mint amit Bom.
- Jól van, akkor nem kapsz! - orditott
mellettem Bom.
- Látom, kommentálja a történteket -
nevetett anya.
- Igen... Rosszalkodik.
- ÉN?! Nem is igaz - mondta sértődötten.
- Na most lerakom - mondta anya.
- Szia.
Miután lerakta a telefont én zsebre tettem
az enyémet. Ezek után oldalra fordultam, és nem láttam Bomot magam mellett.
Hátranéztem és láttam, ahogy felfújt arccal és karbatett kézzel áll körülbelül
5 méterrel mögöttem.
- Mi a baj? - mentem oda hozzá,
- Szar muffint csinálok.
- Nem mondtam konkrétan, hogy szar, csak
azt, hogy nem jó.
- Úgy.. rúgj még belém.
- Biztos? - emeltem fel a lábamat - Na,
csak vicceltem. Ne vedd komolyan.
- Mostantól meg tanulok muffint csinálni.
- Szavadon foglak. Ezért ma csinálsz nekem
isteni finom muffinokat.
- Ez nem kérdés?
- Ez kijelentés - mondtam.
Adrienn & Minirigó xX
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése