Fetrengtünk a röhögéstől ugyanis Bom
céljául tűzte ki, hogy elpusztítja Youngjaet. Egyszer csak arra lettem
figyelmes, hogy Bom és Jae megegyeznek, valamiben majd a hiperaktív kismalac
leszáll a hátáról, egyik pillanatban majdnem összeesik, a másikban pedig már
dörömbölünk mágnes ajtaján, hogy engedjen be minket is.
Mindenki nagyon megijedt azon ahogy Bom
szó szerint összeesett miután földet ért. A legjobban Yongguk hyung aggódott,
viszont ami meglepő, hogy Zelo is eléggé kibukott. Kérdem én miért? Eddig utálta,
ha szabad ilyet mondanom, de inkább mondom azt, hogy nem szívlelte. Aztán most megveszi,
neki élete legjobb ajándékát egy óriás panda plüss személyében majd hirtelen
magához rántja a Yonggukhoz ragadt Bomot most pedig majd szét veti az ideg,
amiért a malackánk összeesett. De ennél az óriási kérdőjelnél most fontosabb
volt, hogy miért lett rosszul ez lány. És... várjunk csak egy percet... Jiyeon
ilyen erős? Nem gondoltam volna, hogy hurcolászni tudja - ráadásul ilyen
gyorsan - egyik szobából a másikba Bomot. Habár nem lehet több 45 kilónál, de
akkor is ez lányoknak sok nem? Mármint nem testsúlyilag, hanem elbírni máson.
Magukon gondolom, könnyen elbírják.
Már teljesen feladtuk a lányok zaklatását
és inkább leültünk a nappaliba izgulni. Terpeszbe raktam a lábaim majd
rákönyököltem és összefontam ujjaimat.
- Szerintetek mi történt? - kérdeztem
miközben felemeltem lehajtott fejem.
- Lehet, hogy rosszul lett attól a nasitól
amit hoztunk - vetett fel egy őrülten okos példát Himchan.
- Attól szerintem hánynia kellett volna és
nem összeesnie - válaszolt neki Jongup.
- Lehet, hogy... hogy ennek a nasinak egy
furcsa mellékhatása van, amitől az emberek összeesnek, lehet, hogy pár
pillanaton belül az egész szoba összeesik. Mármint az emberek... - csatlakozott
Youngjae is. Hirtelen csak annyit vettünk észre, hogy Yongguk odarohan Jiyeon
ajtajához és elkezdte rángatni a kilincset és az ajtót is elkezdte verni, mint
egy mániákus őrült. Zelo pedig még mindig csak ül és kétségbeesetten nézett ki
a fejéből.
- Eddig se jöttek ki akkor most miért
jönnének ki? - kérdeztem Yonggukot.
- Mert én a nagyszerű Yongguk dübörgök, az
ajtó előtt ezért ki kell jönniük - mondta mire Jongup felállt majd idejött ő
is, megveregette a leaderünk vállát és így szólt:
- Yongguk hyung. Az előbb a nagyszerű
legjobb abszolút tökéletes B.A.P dörömbölt az ajtón mégse jöttek ki - mondta
mire az ajtó zára kattant egyet és kilépett rajta mágnes és Bom. Hirtelen Zelo
felpattant és Bom előtt termett. Látszott, hogy alig bírja visszatartani, hogy
valahogy megfogja a csajt...
- Bom! Jobban vagy?! Jól vagy?! - kérdezte
mire Bom bólintott. - Biztos?! Biztosan jól vagy?! Tényleg semmi bajod?! -
kérdezgette mire mindenki csak nézett. Ez megint egy olyan WTF??? pillanat
ugyanis Zelo már megint nagyon-nagyon furcsán viselkedik Bommal.
- Igen, Zelo. Biztosan jól vagyok. Nyugodj
meg. Csak kicsit rosszul lettem - nyugtatta aggódó barátunk majd a csak a
tátott szájjal bámuló Yongguk felé fordult. - Te nem is kérdezel semmit?
- Most álltam és kopogtam az ajtó előtt
nem érzed az aggódásomat?! - kérdezte majd gyorsan karjaiba zárta a lányt. Az ő
cuki látványuk engem arra késztetett, hogy én is így tegyek Jiyeonnal így hát
csuklójánál magamhoz rántottam majd jó szorosan átöleltem őt. Nagy
meglepetésemre mágnes visszaölelt, amin én eléggé meglepődtem, de nem
ellenkeztem. Hülye is lettem volna ellenkezni. Egyébként felmerülhet bennetek
az a kérdés, hogy miért mágnes. Sokat gondolkoztam és arra jutottam, hogy azért
lesz mágnes, mert vonz, engem elég erőteljesen egyrészről pedig taszít. Vagyis
úgy néz ki csak taszított. VICTORY! Király vagy Daehyun ez tény. Megolvasztod a
lányok szívét akár egy vattacukor. A nagy ölelkezés után Jiyeon kézen fogott
majd bevezetett a konyhába.
- Lepjük meg ezzel a csodálatos
tortával Bomot. Segíts ki vinni légy szíves - mondta miközben kivette a tortát
a hűtőből.
- Ez miért Despicable Me-s torta? -
mutattam az édességre.
- Azért mert Bom nagyon szereti a
minionokat - jelentette ki egyszerűen. Erre majdnem feltettem volna azt a
kérdést, hogy "Te pedig engem, ugye?", de mivel most előre felé
haladt a kapcsolatunk - a kézfogás meg az ölelés ezt ki is mutatja - nem fogom
ezzel elrontani.
- Hát akkor menjünk - mondtam egy nagy
mosollyal az arcomon, amit viszonzott Jiyeon majd elvettem tőle a tortát és
elindultunk a többiekhez. De várj! - torpantam meg hirtelen. Mi van akkor ha
Jiyeon most hiányolja az olyas fajta megnyilvánulásaimat, mint amit akartam, de
elvetettem.
- Miért álltál meg? - nézett rám szúrós
szemekkel.
- Jiyeon! Nem hiányolod, hogy valami olyan
hülyeséget válaszoljak arra, hogy "Bom nagyon szereti a minionokat",
hogy "Te pedig engem, ugye?" - fordultam felé komoly arccal.
- De, nagyon... - válaszolta szerintem
ironikusan.
- Most éreznem kéne az iróniát? -
kérdeztem.
- Daehyun... Magam sem tudom - mondta majd
tovább ment és a felsőm aljánál fogva húzott maga után.
*Bom POV*
Arra lettem figyelmes, hogy
Jiyeon és Daehyun megint eltűnik ráadásul úgy, hogy Jiyeon kézen fogva húzza
maga után az említett hím nemű egyedet. Mi történt az alatt az idő alatt még én
nem voltam Jiyeonnal? Most lenyúlták a legjobb barátnőm? Na, várj csak Daehyun
még megtalállak! Olyan verést kapsz, de olyat, hogy nagyobb lesz, mint Youngjae
számára felajánlott kedvességem. Jiyeon! Téged se hagylak annyiban. Legalább
igazán elmondhatta volna, ha erősebb érzelmeket táplál Daehyun iránt, mint
kéne. De nem nekem elfelejtett szólni az állítólagos legjobb barátnőjének,
akiért épp az előbb ejtett el pár könnycseppet. Hát most is elfog csak a
fájdalom miatt, mert kitekerem a nyakát! De azért szeretem.
- Oppa - löktem oldalba Gukkiet. - Ezek
mikor jöttek össze? - céloztam a gerlepárra.
- Ez egy jó kérdés. Menj és derítsd ki! -
lökött gyengéden hátba biztatás képen.
- De most zavarjam meg őket? - vágtam be
egy bizonytalan fejet.
- Tudod, ha meg szeretnéd tudni ne engem,
kérdezz, mert nekem személy szerint fogalmam sincs róla ezért... igen zavard
meg őket!
- Nem te vagy a B.A.P leadere, mert ha
igen akkor neked mindenről tudnod kéne, ami a csapaton belül történik nemde
bár? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát... Nem vagyok én kukac, hogy mások
életében áskálódjak.
- Ez olyan aranyos volt tőled Gukkie -
mondtam majd átöleltem a karját mire hirtelen megjelent előttem egy minion sőt
nem is egy, mert egy nagy és egy kicsi! Miközben Daehyun lerakta a tortát
énekelték nekem a boldog születésnapot, című dalocskát, de őszintén szólva én
ezt a dalt utálom... Nem értem miért éneklik ezt minden szülinapon. Már csak
azért is utálom, mert egy csomó idióta ember énekli, amiből sosem sül ki csodás
énekhang. Nekem most csak annyi a szerencsém, hogy Youngjae és Daehyun oppa
igazán szépen énekelnek, de a többiekről inkább nem ejtenék szót. A lényeg,
hogy ez a dalocska nem a szívem csücske ezért hálát adtam az égnek, amikor
abbamaradt. Jiyeon felrakta a 17-es számú gyertyát a tortára majd meggyújtotta
a mini tűzijátékkal együtt. Megvártuk még eláll majd Himchan így szólt.
- Fújd el a gyertyát - mondta.
- És kívánj valamit! - egészítette ki
Jongup.
- De valami szépet! - tette hozzá Zelo. Én
hallgattam rájuk és megtettem, amit kértek. Hát remélem ez eléggé szép kívánság
Zelonak.
Azt kívánom, hogy legyen egy életre szóló
szerelmem egy csodálatos emberrel - gondoltam majd elfújtam a gyertyát. Őszintén szólva nem tudom
miért a szerelemmel kapcsolatban kívántam, valószínűleg azért mert saját
bevallásom szerint kevés időt szántak nekem így legalább addig legyen már
valaki, aki annyira szeret, hogy mindent feláldozna, értem még itt lehetek.
- Fighting kislány! - mondta Yongguk majd
meglökte a fenekemet a sajátjával. Mi van? - kerekedtek ki a szemeim. Mármint
nem azzal van gond, hogy "Fighting kislány!" hanem azzal, hogy
meglökött a popsijával ráadásul az én popsimnál. Gukkie oppa ilyenekre is
képes? Ezt sose nézném ki belőle.
Szóval Yongguk meglökött a sej hajával én
pedig nekiestem Jongupnak a váratlan ütközés miatt. Az én vetődésem pedig
Jongupnak volt meglepő így hát elvesztette az egyensúlyát és a csodálatosan
aranyos és cuki minion tortámban kötött ki... fejjel.
Ez most komoly? A többiek csak szakadtak a
röhögéstől és a padlón kötöttek ki. Újra... Viszont három ember egyáltalán nem
nevetett. Jongup próbált kikelni a tortából, Jiyeon ilyen "Most
meghalsz" szemekkel nézett Jongupra, én pedig ugyan ezzel a tekintettel
néztem egyszer a földön fetrengő Gukkiera, bocsánatkérő tekintettel másodszor
Jongupra és így kapkodtam a fejemet.
Nem az lenne a logikus, hogy Yongguk néz,
ránk sajnálom tekintettel és nem a földön haldoklik a nevetéstől épp? Nem ez
tényleg nem lehetséges. Pár perc múlva már mindenki nevetett csak volt olyan,
aki tortával a képében. Jongup ezt megelégelte ezért fogott egy adagot és a
hozzá legközelebb lévő személy képébe nyomta aki Jiyeon volt.
- Mi a szentséges fene?! Miért van torta
az arcomban?! Jongup! - ordibált Jiyeon majd ő is vett egy kisebb adagot -
Daehyun édes! - kocogtatta meg az említett személy vállát, aki erre - és
szerintem már csak az "édes" jelző miatt is - hátrafordult aztán
pedig egy tortát kapott az arcába.
- Ezt nem hiszem el! - reagált rá a
többiek pedig csak nevettek ezen az egészen. Daehyun ledobta tortával Himchant
majd felkapta a vállára Jiyeont és kirohant vele a lakásból. Vajon hova
mehettek? H
imchan nem tudta megbosszulni Daehyun
tettét ezért Yongjae személyén vezette le a mérgét. Youngjae erre számított -
vagyis inkább arra, hogy valaki előbb utóbb őt is kinézi - így hát a már régóta
a kezében lévő finomsággal eltalálta Yonggukot amin én szakadtam. Ez volt a
legviccesebb mind közül, biztosan, azért mert Gukkie nagyon közel áll hozzám és
egyáltalán nem számított rá nem úgy, mint Jiyeon. Majd megszakadtam a
röhögéstől, amikor hirtelen valami krémeset éreztem az arcomon.
- Oppa! Miért kaptam?! - kérdeztem
lebiggyesztett ajkakkal.
- Mert annyira viccesnek találtad, hogy
majdnem belehaltál a röhögésbe - kacsintott majd lenyalta a szája szélén lévő
torta adagot.
Én is beszereztem egy kis harci fegyvert
majd a már egyetlen tiszta személyre néztem a szobában. Zelo. Gonosz mosollyal
az arcomon vizsgáltam majd azt hiszem ő is felfogta, hogy egyedül ő maradt a
szobában csupasz képpel és elkezdett lassan hátrálni majd elkezdett rohanni,
mint kengyelfutó gyalogkakukk én pedig rohantam utána.
Zelo Jiyeon szülei szobája felé vette az
irányt én pedig követtem őt oda. Mikor beértem Zelo az ágyon volt négykézláb.
- Innen nincs menekvés - mondtam majd
kulcsra zártam az ajtót, azt pedig kivettem, hogy ne tudjon elszaladni.
- Ne tedd ezt velem! - kezdett el
rohangálni körbe-körbe a szobában majd visszatért az ágyra térdelő pozícióban
és védekezően maga elé tette kezeit, mire én csak felvontam a szemöldököm.
- Game Over - mondtam majd ráugrottam
ezzel leterítve őt az ágyra és a képébe nyomtam a tortát majd jóleső nevetésben
törtem ki.
Ő először csak nézett aztán fordított a
helyzetünkön így ő került felülre. Egyik kezével összefogta a két csuklóm és a
fejem felett megtartotta a másik kezével pedig leszedte a saját arcáról a
tortát és rám kente.
Erre a tettére én úgy reagáltam, hogy
felemeltem a fejem majd a hasának nyomtam így a fehér pólóját teljesen
beborította a tortám. Zelo farkas szemet nézett velem, viszont közben még
mindig rajtam ült és tartotta a kezemet…
Minirigó & Adrienn xX
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése