Chapter Ten

*2 órával ezelőtt*

*Jiyeon POV *

Éppen nyugalmasan és egyedül rendezgettem a berendezéseket, amikor meghallottam, a csengő hangját.

- Nyisd ki - ordítottam oda Dongwoonak.

- Okkkééééééé - szólt vissza vidáman, hallottam, hogy kinyitja az ajtót és hirtelen nagy hangzavart véltem felfedezni a folyosón. Szépen lassan abbahagytam a tevékenységemet majd kimentem, és megpillantottam, hogy ott áll az egész B.A.P és mindegyiknél volt egy jókora csomag.

- Te... Yongguk... nem azt beszéltük, hogy csak te jössz?

- Hát én azt mondtam Daehyunnak, hogy ha megtesz nekem egy szívességet, akkor eljöhet, és megtette ezért ő itt van, de a többiek nem az én hibámból vannak itt! - próbált mentegetőzni.

- Akkor ti most, hogy kerültetek ide? - fordultam Zeloék felé.

- Hát mára nem volt programunk, és megbeszéltük, hogy eljövünk mi is - mosolygott Himchan.

- Ne döntsetek csak így magatoktól.... - mondtam majd szépen elvonultam.

 Már egy ideje űztem azt a tevékenységet, amit ezek a marhák hirtelen félbeszakítottak amikor Daehyun ismét a zaklatásomat kezdte véghezvinni egy ölelés kíséretében. 

- Szia, angyalka 

- Szia, te matrica. Na, most engedj el - próbáltam letépni magamról ezt az idegesítő ragadó gyermeket.

- Matrica? Miért vagyok én matrica? De várj az a puhafajta vagy a sima?

- Ööö hát... had gondolkodjam.... Szeretnél a puha lenni, vagy csak lennél a csúnya? - kérdeztem mire megragadta a kezemet az arcához rakta és elkezdte húzogatni.

- Érzed?! Puha vagyok! Akkor szerinted melyik akarok lenni? - kérdezte felháborodottan.

- Na, hagyjuk... Inkább dolgozz! 

- Akkor most szerinted az vagyok vagy nem? - fogta két keze közé az enyémeket és reményekkel teli szemekkel nézett egész közelről az enyémekbe.

- Hát puha... és szőrös - mondtam mire Daehyun kétségbeesetten elkezdte fogdosni az arcát. Erre én szépen elvonultam a szoba másik végébe.

- Nem is szőrös! - kiáltott utánam.

- Miért neked nő egyáltalán szőr az arcodon? Csak vicceltem... 

- Tudtam én tudtam én - lobogtatta meg a nem létező hosszú haját.

Éppen keresgéltem a lufikat, de úgy őszintén fogalmam sem volt arról, hogy hova a francba tűnhettek. Elkezdtem gondolkozni, hogy utoljára kinek a kezében is láthattam utoljára, de arról sem volt éppenséggel fogalmam. Átbattyogtam a szobámba hátha ott van, de a lufik nem voltak ott, csak egy Jongup.

- Öhm... Nem tudod, hogy hová raktam, vagy rakták a lufikat?

- A szív, a gömb, vagy a csillag alakút?

- Mind a három eltűnt, szóval tudod, vagy nem tudod?

- A szív alakút Yongguk fújja a fürdőben, a csillag alakút Himchan a konyhában, a gömböt pedig Zelo az anyukádék szobájában.

- Mi a francot keres Zelo a szüleim szobájába?

- Mert Zelo be akart menni, Dongwoo bácsikád pedig lufi fújási feltétellel beengedte.

- És te miért itt vagy, mikor segíthetnél a többieknek? Most úgy őszintén?

- Daehyun azt mondta végezzek terepszemlét.

- Na, jó ez már túlságosan is mániákus. Be van szívva éjjel-nappal? Mi ütött belé?

- Szerelmes, de még nem teljesen! Megkérte, hogy képeket is csináljak, szerintem jók lettek, de nem biztos megmutassam?

- Nem, nem akarom... De miről is csináltál képeket? - néztem rá összeszűkült szemekkel.

- Magamról... - mondta.

Ezután csak megfogtam a fejemet és néztem rá értetlenül egy ideig... de ezt hamar meguntam ezért mentem és begyűjteni készültem a lufikat.

Először elkezdtem menni a fürdőszoba felé, hogy leellenőrizzem milyen erős volt Yongguk száj munkája majd megláttam, hogy eléggé jó volt ezért sokat fel tudott fújni így hát megkértem Dongwoot, hogy szépen hordja át ezeket a mesés szív alakú csodákat a konyhába. Aztán átmentem Himchanhoz aki még eléggé keveset produkált. Örömmel észrevételeztem az apukámék szobájában, hogy Zelo az összeset felfújta. Szóval elkezdtem áthordogatni a nappaliba ahol a matricát láttam, meg aki éppen törölgette az asztalt és közben rázta a fenekét Madonnára a Secrettől.

- Daehyun... segíts nekem légy szíves lufit hordani - mosolyogtam.

- Neked bármit - pattant fel és nem rázta tovább a fenekét.

Telt múlt az idő és mi pedig apránként készen lettünk minden részlettel. Az egész házunkat teleraktuk lufikkal. Az ajándékokat, amiket hoztak szépen beraktuk a szobámba. A tortát pedig elhelyeztük a konyhában. Minden nassolni valót és üdítőt elhelyeztünk a nappaliba, plusz a meglepetés ajándékot is. Ami nem más volt, mint a csoki szökőkút. Ezek után már csak arra vártunk, hogy Bom végre beérkezzen. Majd mikor megjött Yongguk átölelte.

*Bom POV*

Eléggé meglepődtem azon, hogy ilyen szívélyes fogadtatásban részesültem Gukkie részéről, de nem igazán zavart a dolog, úgyhogy aranyosan visszaöleltem. Ez nem sokáig tartott ugyanis Jiyeon kicserélte magukat egy hirtelen mozdulattal és ő került a karjaimba.

- Sziasztok! - integettem az embereknek, akik ott voltak miután barátnőm elengedett. - Ti mit kerestek itt?

- Jöttünk a szülinapodra - jelentette ki Youngjae.

- Ohh, de aranyosak vagytok - mosolyogtam. - De miért van itt mindenki? - fordultam Jiyeon felé.

- Hidd el... én is ugyan így reagáltam. Fogalmam sincs, Yongguk hibája az egész - mutatott a mellette lévő fiúra mire ránéztem.

- Hazudik! Deahyun hibája az egész - mutatott tovább az említett egyénre mire rávezettem a tekintetem.

- Nem igaz! Zelo miatt van, mert Yongguk hyung őt is hozni akarta... És így már jött az egész banda szóval Zelo te vagy a hibás! - irányult a mutató ujja a legfiatalabb tag felé majd mindenki szeme.

- Térjünk el erről a témáról... - mondta Zelo majd elvonult a nappaliba. Én pedig utána mentem habár nem igazán tudom, hogy miért. Szóval miután beértem a nappaliba Zelo csak állt a közepén. Nagy nehezen, de oda lépkedtem mellé. Pár perc néma csend után úgy döntöttem, hogy megtöröm.

- Finom volt a múltkori paradicsom? - kérdeztem egy kissé kínos mosoly keretében.

- Finom... - mondta nagyon lassú tempóban.

- Szerintem is - dülöngéltem össze-vissza.

- Hogyhogy hirtelen ilyen jóba lettél Yongguk hyunggal? - fordult hirtelen felém mire én kínosan elkezdtem vakargatni a halántékomat.

- Hát... ő... izé... Szóval... Egyszer haza kellett kísérnie és hát eléggé jól elbeszélgettünk és hát utána sokat sms-eztünk és skype-oltunk szóval így - mondtam el tömören.

-  Mi lenne ha elkezdenénk építeni a kapcsolatunkat? Arra gondoltam, hogy skypeolhatnál és sms-ezhetnél velem is - mondta vonakodva. Mi van? Jól hallottam, hogy mit mondott? Most ő kajak velem akar kapcsolatot kiépíteni? Pont velem? Eddig olyan ellenséges volt most meg már sms-ezni akar velem? Oké most kövezzetek meg, de nekem ez magas. Mi történt ezzel a fiúval? Talán beteg? Nem, nem is inkább agyrázkódása van. Ez eléggé hihetetlen. Lehet a fiúk begyógyszerezték és attól mond ilyen képtelenségeket. Vagy eltévesztette a házszámot és Jiyeon helyett most nekem dumál... Kétségbeesésemben gyorsan Zelo homlokára tettem a tenyerem.

- Zelo, te jól vagy? Esetleg agyrázkódás ért? Vagy lehet én hallucinálok? - tettem a szabad kezem saját homlokomra.

- Ha nem akarod, hát akkor nem kell - fordított hátat majd elindult a konyha felé. Már majdnem beért mikor utána szóltam.

- Aish! Mit tegyek? - motyogtam az orrom alatt.

- Szóltál? - fordult vissza, de a menést nem hagyta abba így neki ment a falnak és lecsúszott a földre mire elkezdtem nevetni, ő pedig csak vakarta a fejét. Miután eléggé kinevettem magam odaszaladtam hozzá majd leguggoltam.

- Jól vagy? - kérdeztem kissé aggódó hangon miközben próbáltam neki segíteni, felállni. Ilyenkor hol vannak a többiek? De, most komolyan úgy eltűntek, mint egy csoki a hűtőnkből.

- Jól vagyok. Köszi - mondta miután felállt.

- A skypeos dologra visszatérve... szóval... rendben - mondtam ki, de a végére elhalkult a hangom.

- Még egyszer. Nem értettem.

- Rendben - mondtam alig érthetően mire Zelo közelebb hajolt ezzel jelezve, hogy megint nem értette mit mondtam. - Rendben! - ordítottam a fülébe mire hirtelen hátralépett. A nagy ordításra végre megjelentek a többiek is egy fura kifejezéssel az arcukon.

- Minden rendben? - kérdezte Dongwoo.

- Persze semmi gond - vakargattam a tarkóm.

- Ajándékok! - ordította el magát Jiyeon majd összecsapta a kezét. Karon ragadta Daehyunt és átpattogtak a szobájába.

- Ezek meg mikor lettek ilyen jóban? - mutatott a füst csíkra, amit maguk után hagytak Himchan.

- Fogalmam sincs - súgtam a fülébe habár nem tudom miért. Mindegy. Súgtam és kész. Mi szépen nem törődve a két félnótással leültünk a nappaliba és elkezdtünk enni meg inni. Később éreztem, ahogy besüpped mellettem a kanapé, oldalra néztem és egy cuki Gukkieval találtam szembe magam.

- Szia - mosolyogtam rá.

- Te miért vagy ilyen nyugodt, amikor azok ketten az ajándékaidért mentek el? - kérdezte értetlenül.

- Mi?! - pattantam fel. Az én ajándékaimért? Úr isten! Olyat is kapok? Ez komoly? Jujj, de jó - kezdtem el ugrálni majd oppa megfogta a kezem és visszarántott a kanapéra.

- Nyugi, nyugi. Nem azért mondtam, hogy elkezdj pattogni, mint egy bolha - nevetett majd én is csatlakoztam hozzá.

- Bocsánat - mondtam majd lenyugodtam. Elkezdtünk beszélgetni Yonggukkal majd kicsit később Daehyun és Jiyeon megjelentek felpakolva dobozokkal, mint egy málhás ló. Nem hiszem el! Ennyi és ilyen nagy ajándékokat kapok? Ez csodás. Ez a legjobb szülinapom egész életemben! Na jó, csak majdnem. Izgatottan beültem az óriási fotelbe majd letették elém az ajándékokat. Mivel egyáltalán nem vagyok telhetetlen a legnagyobb dobozzal kezdtem, amit fel véltem fedezni a szobában. Felnyitottam a doboz tetejét majd egy óriási - de tényleg nagyon nagy volt - pandát találtam benne.

- Wááá! - ugrottam fel a pandával az ölemben majd azzal együtt Jiyeon nyakába ugrottam és elterültünk a földön majd elkezdtem puszilgatni miközben agyon dicsértem - A legeslegjobb barátnő vagy az egész világon. El sem hiszem, hogy vettél nekem egy ilyet. Annyira, de annyira aranyos vagy imádlak, imádlak, imádlak! Keresve, se találnék ilyen jó barátnőt, mint te. Mostantól mindig ezzel alszok és te fogsz róla eszembe jutni. Olyan lesz, mintha mindig együtt aludnánk!

- Nem. Is. Én. Vettem - mondta tagoltan barátnőm.

- Akkor ki vette? - pattantam fel a földről, de úgy, hogy szegény Jiyeont eléggé összenyomtam így fájdalmas nyögések hagyták el száját.

- Öm... Én voltam - jelentkezett Zelo. Mi? Akkor ez most olyan lesz mintha Zeloval aludnék, mert tuti ezzel a pandával fogok mostantól aludni. Furcsa, de késztetést éreztem arra, hogy Zelo nyakába kössek ki... De ha megtenném az gáz lenne nem? Viszont a lábaim már fordultak felé. Valaki segítsen! Megindultam Zelo felé elég gyorsan, de szerencsémre Gukkie mellette állt így utolsó akaraterőm bevetve az ő nyakába ugrottam mire mindenki furán bámult. - Én vettem ezt a kibaszott pandát legalább megköszönhetnéd! - fakadt ki Zelo majd csuklómnál fogva elhúzott oppától és magához rántott majd átölelt mire nekem koktélparadicsom vörös lett a fejem és majd kiugrottak a szemeim, de szerintem nem csak nekem, hanem mindenki másnak a szobában. Most kajak megölelt? De mit kéne tennem... Visszaöleljek? Talán. Végül is kaptam tőle egy óriási pandát. Szóval megérdemli. Szépen lassan, de azért viszonoztam Zelo ölelését. Biztonság... Meglepő, de teljes biztonságban éreztem magam és megnyugodtam a karjaiba. Úr isten ez tiszta nyálas! Fúj! Nem akarom! Hirtelen eltoltam magamtól és mind a ketten eléggé zavarban éreztük magunkat.

- Öm... Megnézem a többi ajándékot! - csaptam össze a kezem majd visszaültem a helyemre az újdonsült pandám - akit majd elnevezek valahogy - kíséretében és megfogtam a sorban 2. legnagyobb dobozt. - Na, ezt vajon kitől kaptam? - kérdeztem mire Youngjae felelt.

- Tőlem! - mondta büszkén majd alig tudták benn tartani a nevetést Himchannal. Felnyitottam a dobozt és nagy meglepetésemre egy kisebb doboz volt benne. Hát oké... Folytattam ezt a tevékenységem és újra csak egy kisebb dobozt találtam benne. Ez most komoly? Egy, vagyis nem is egy, hanem több kibaszott dobozt kapok Youngjaetől? Mikor már vagy a hetedik doboznál jártam mindenki szakad a nevetéstől, én pedig majd felrobbantam. A végén egy körülbelül 5x5 centis dobozt találtam.

- Ajánlom, hogy ez legyen az utolsó doboz! - néztem rá olyan "kinyírlak" szemmel mire teljesen megkomolyodott és elkezdett bólogatni. Kinyitottam a dobozt és ugyan olyan fülbevaló volt benne amilyenből már van kettő darab csak ez piros volt... Kinyírom! - Most véged van Yoo Youngjae! - mondtam majd felugrottam a hátára és elkezdtem ütögetni.

- Áú, áú, áú! Most meg mit követtem el? - próbált védekezni és lerázni a hátáról, de nem igazán ment neki. A többiek az egész kis akcióm alatt a földön fetrengtek és nevettek. Rájuk tört a röhögő görcs az biztos.

- Mit? Mit?! Azt, hogy kinyittattál velem több tíz dobozt majd az utolsóban találtam egy olyan fülbevalót, amiből ezen kívül van kettő! Érted?! - ütögettem tovább.

- Sajnálom! Sajnálom! Honnan kellett volna tudnom? Ígérem, veszek neked valami mást csak ne bánts!

- Mondjuk egy marcipánt? - álltam le egy pillanatra az ütögetéssel majd csillogó bájos szemeket vetettem rá.

- Igen-igen - tette maga elé védekezően a kezeit. - Csak ne bánts, kérlek! - mondta mire egy elégedett mosolyt vetettem rá majd leszálltam a hátáról. Miután földet értem eléggé instabilnak éreztem magam és majdnem összeestem, de szerencsére a megijedt Jiyeon segítségemre sietett majd gyorsan a szobájába vitt és ránk zárta az ajtót. Kivette a kis szekrényből a gyógyszereket, amik itt vannak szükség esetén majd gyorsan ideadta és én bevettem azokat.

- Hamarosan jobban leszel! Érted?! - kérdezte kétségbeesetten. Ilyenkor mindig nagyon megijed szegény pedig ez nem annyira kritikus helyzet csak egy kis rosszul lét. Nem válaszoltam csak bólintottam egyet mire ő szorosan átölelt majd éreztem, ahogy egy kis könnycsepp csordult végig az arcán. Az elején még hallottam a többiek kétségbeesett kopogtatását és kiabálásait miszerint "Lányok minden rendben?", "Mi történt?", "Jól vagytok ugye?", "Kérlek, engedjetek be minket!", "Nyissátok ki az ajtót'", "Nincs semmi baj ugye?" aztán még jöttek egy kis ideig a mit csináltok fajtakérdések, de mi mindegyiket leignoráltuk. Majd ha kimentünk bocsánatot kérünk tőlük, vagyis én biztosan. Pár perccel később mikor már éreztem, hogy semmi bajom én is visszaöleltem mire megnyugvása jeléül elkezdett nevetni miközben folytak a könnyei majd csatlakoztam hozzá. Jiyeonnak a betegségem a leggyengébb pontja. Pedig ennek az enyémnek kéne lennie viszont az enyém Jiyeon.

Adrienn & Minirigó xX