Chapter Fifteen

*2 nappal később*

*Zelo POV*

Éppen a konyha felé tartottam, hogy megreggelizhessek, majd megpillantottam ott Daehyun hyungot akinek fülig ért a szája. Mondanom sem kell, hogy sejtettem, hogy mi állhat ennek a háta mögött. Mivel hyung elvolt a saját kis elvont világában ezért szándékomban sem volt megzavarni őt.

Csendesen kinyitottam a hűtő ajtaját és kivettem az én kis dobozomat. A dobozon természetesen az én becsületes nevem állt, és a belsejében pedig koktélparadicsomok rejtőztek. Mondjuk így belegondolva ez az adag már eléggé kevés. Talán 10-20 szem lehetett benne. Tényleg semmi kedvem nem volt elmenni a zöldségeshez, hogy legyen több. Ezért a csodálatos észjárásommal kigondoltam egy tervet. Eldöntöttem, hogy inkább mást eszek. Úgyis tele van a hűtőnk ilyen jó kis ételekkel, mivel Manager- hyung gondoskodik az ilyen dolgokról. 

Miután megettem jóízűen a reggelimet rákészültem a délután tartandó fantalálkozónkra.

Fogtam és besétáltam a Youngjaeval közös szobánkba (történet szerint természetesen) aki még mindig az ágyban szundikált. Fogtam és ráugrottam. Az, hogy miért azt nem tudom. Valószínű, hogy ennek, azaz oka, hogy ha én is fent vagyok, legyen fent ő is elvet követtem.

- Mi a fene? - kérdezte meglepődve.

- Szundi time vége! - mosolyogtam, mire elkezdtem rajta fetrengeni, ami kicsit nehéz volt, ráadásul fájt is.

- Azt akarod, hogy kiköltöztesselek ebből a szobából?

- Hát... nem, de készülni kell a fantalálkozóra, mert körülbelül egy óra és indulunk.

- Zelo... Megkérdezhetném, hogy mi a jó büdös francért keltettél fel ilyen későn? - lett hirtelen ingerült.

- Egy perccel ezelőtt még az volt a bajod, hogy miért mertelek felkelteni ilyen hamar. Most meg már az, hogy  miért nem tettem meg előbb? Érdekes vagy hyung... 

- Jó, de egy perccel ezelőtt még nem tudtam, hogy ez a program ma lesz. Mára az volt a tervem, hogy alszok, alszok és alszok.

- Áh... értem... - mondtam majd inkább kisétáltam a szobából és magára hagytam Youngjaet hátha akkor nem lesz, ilyen morcos mire visszatérek. Szépen végig mentem a szobákon hátha valamelyik hyung a többi közül olyan felelőtlen-e mint Youngjae. De megnyugodva tapasztaltam, hogy csak ő ilyen... 

Szépen lassan elkészülődtünk már beültünk a kocsiba, amikor hirtelen megláttam egy kislány kezében egy plüss pandát, és rögtön Bom jutott eszembe. Csak bámultam a plüsst és teljesen elmerültem a gondolataimban.

Tényleg elkezdett engem érdekelni ez a lány. Tudni akarom, hogy milyen. Szeretném, ha sokkal közelebb kerülne hozzám. Olyan kapcsolatot szeretnék vele kialakítani, mint amilyen Yonggukkal van neki. Sőt azt hiszem, sokkal jobbat szeretnék.

Amikor a születésnapján farkas szemet néztünk akaratom ellenére is megvizsgáltam közelről az arcát. Közelről eléggé szép.

De az, hogy Yonggukkal aludt az egy kicsit rosszul esett, sőt mondhatni égtem a vágytól, hogy kiüssem mellőle hyungot... Sőt néha még az is rosszul esik amikor Jiyeont ölelgeti. Amikor összeesett akkor sem tehettem ellene semmit, mert Jiyeon intézkedett is.

Úr isten én most féltékeny vagyok Bom legjobb barátnőjére? Most komolyan? Na, most ez... ez mi egyáltalán? Azt sem tudom, hogy miért érzem ezt! Remélem, minél hamarabb letisztulnak bennem az érzések, és tudni fogom, hogy mit miért teszek és a többi.

- Zelo! - böködte meg a vállamat Himchan - Élsz még? 

- Igen... Csak kicsit elkalandoztak a gondolataim - mosolyogtam. Mire arra lettem figyelmes, hogy Yongguk hyung folyamatosan csak ásít - Nem aludtál eleget? - hajoltam oda hozzá.

- Áh.. Megint Bommal voltam alvás helyett tegnap előtt és hát még érzem a hatását... - jelentette ki.

Mi? Már megint ezek a szörnyű égető érzések kerítettek engem hatalmába. Miért?! 

- Miért voltál te megint vele? - kérdezte Jongup.

- Azért, mert valami cikk megjelent Bomról és rólam, meg Jiyeonról és Daehyunról... Azt akarta, hogy tegyek valamit ellene, de őszintén nem tudtam mit tehetnék.. Aztán pedig el kellett őt vinnem Jiyeonhoz. Szóval ismét volt egy eseményekkel teli éjszakám.

- Milyen cikk? Rólam és mágnesről? Mi van? - kérdezte tátott szájjal Daehyun.

- Hát... Azt írták, hogy elrabolták a szívűnket meg ilyesmi. Tudod ilyen tipikus pletyka - mosolygott Yongguk.

- Nem tipikus pletyka... Mert Jiyeon megtette! Mi lesz most az iskolában az én egyetlen kis édes angyalommal? - kérdezte kikerekedett szemekkel.

- Hát, biztosan megtámadják őket. Vagy lehet, hogy elsőre elfogadják őket, de ez nem valószínű - mondtam.

- Meg kell őket mentenem.. Vagyis csak Jiyeont. Igen Jiyeon fontosabb. Bom majd.. majd őt később, vagy Yongguk ketten leszünk a szuperhősük - nyújtotta ki a kezét diadalmasan, és ismét beleélte magát a szerepbe.

- Én... én... miért? - kérdezte Yongguk lebiggyesztett ajakkal.

- Mert te keveredtél vele pletykába? - kérdezte Himchan.

- Az egy dolog.. De mehetne, mondjuk Zelo is helyettem.

- Akkor még én keverednék ebbe bele, és nem igazán szeretnék - mondtam ki ezeket a szavakat, majd meg is bántam. De tényleg nem akartam ebbe belefolyni. Majd foglalkozom Bommal máshogy. Boldogítom skypon és majd felhívom mindennap. Bár lehet akkor eléggé tapadósnak fog hinni...

- Meg, mert veled van a legjobb kapcsolata... Már-már szinte össze vagytok nőve - mondta Youngjae.

- Tudom, de akkor is. Attól, hogy ennyire össze vagyunk nőve, én nem akarok tőle semmit, meg szerintem ő is csak a barátom szeretne lenni. Tegnap este már így is bizonyítgatnom kellet az apjának, hogy én bizony nem szeretem őt. Erre azt mondta, hogy nem vagyok elég tökös csávó. Ez tényleg felháborító volt.... - mondta, majd magára mutatott - ÉN IGEN IS TÖKÖS CSÁVÓ VAGYOK!

- Na, ne mond... - mondtam mire szinte mindenki ilyen 'nem tudom kicsoda ő' nézéssel elfordult. 

Ezek után már nem igazán beszélgettünk, csak fogtuk magunkat és ültünk a kocsiban szótlanul addig ameddig oda nem ért a találkozó helyére. Mikor kiszálltunk a autóból sok-sok Baby volt már az épület közelében. Sőt a parkoló is tele volt velük.

Néhány lány kezében voltak igen nagy csomagok is, plusz néhol szép kartonpapírra írt aranyos szövegek is voltak, ahogy láttam. Szépen bementünk az épületbe, és elfoglaltuk a helyünket.

Majd körülbelül 10 perc múlva el is kezdtünk mindent. Mosolyogtunk a rajongókra, aláírogattuk nekik a dolgokat, amiket akartak, csináltunk sok-sok képet az ő és a mi kameránkkal is. Himchanbol megint előjött a fotóművész és elkezdte ő is csinálni velünk és a babykkel vagy épp róluk a közös képeket

*Bom POV*
Reggel értesítettem barátnőm, hogy megjelentünk a neten így hát a túlélés érdekében úgy döntöttünk, hogy nem megyünk suliba. Helyette inkább elmegyünk a plazába.

Már-már szinte a szekrényemben álltam, amikor végre a kezembe akadt a tökéletes ruhadarab ami egy kék felsőt takar rajta egy nagy pandával. A felsőhöz egy sötétebb farmer nadrágot húztam. Gyorsan megmostam a fogam és az arcom majd felvittem a fejemre az alap dolgokat és késznek nyilvánítottam magam. Csodák csodájára apa nem volt otthon ugyanis dolgozik. Igen ő olyat is szokott. Óvó bácsi. Igen ő egy óvodában dolgozik, a gyerekek nagyon szeretik habár megértem én is imádom csak olykor, mint például tegnap eléggé kiakaszt, de egyébként egy nagyon jó fej és rugalmas apuka. Nagyon szeretem.

Kiléptem a lakásból majd becsuktam az ajtót, a kulcsot pedig eltettem a táskámba. Elmentem a buszmegállóba és vártam, hogy megérkezzen a busz amin Jiyeon már foglalja nekem a helyet. Mikor megérkezett felszálltam és ledobtam magam a barátnőm mellé.

- Szia! - köszöntem neki. - Azt hittem sose ér ide a busz... - morogtam.

- Ja sokszor kaptunk piros lámpát...

- Dongwoo bácsikád jól van? Tegnap szegénykét fellöktem és fél füllel hallottam, ahogy szentségel...

- Fáj a popsija, egész nap azt hallottam utána, hogy "A fenekem, jaj, a fenekem, sajog, jaj fáj, bepirosodott" és a többi. De túléli.

- Erről jut, eszembe mikor akar haza menni?

- Azt mondta marad pár hónapot.

- Szegényke mit fog ő addig itt csinálni, mert a jelek szerint Daehyun eléggé kisajátított a bácsikád meg nem bír egyedül lemenni még a sarki boltba sem - nevettem.

- Előbb utóbb meg tanul tájékozódni, úgyis jön jövőre is.

- Tényleg Daehyun  keresett az óta? Nekem Zelo mondta, hogy beszéljünk, de ahhoz képest a buli óta baszott írni vagy valami, de mindegy...

- Nem.

- Elrabolták őket vagy mi? - kérdeztem majd kinéztem az ablakon mikor a plazához értünk. - Ő Jiyeon - kocogtattam meg a vállát mire felém fordult. - Talán mégis csak a suliba kellett volna menni, mert szerintem itt van a fele...

- Ők híresek nekik több dolguk van. Amúgy mi? Mi van? - rázta meg a fejét hátha észhez tér

- Annyi ember van itt, hogy szerintem jobban jártunk volna, ha bemegyünk a suliba. Szerettelek, de eljött a búcsú ideje - borultam a nyakába.

- Ha már eljöttünk ide nem halhatunk meg. Menjünk és győzzünk!

- Milyen optimista valaki... Viszont én be vagyok kaksizva... - mondtam miközben leszálltunk a buszról viszont én Jiyeon karjába voltam kapaszkodva és csak bújtam, mint a nem tudom mi.

- Nem lehetek mindig borúlátó - mondta miközben mentünk befelé a plazába. Mikor beértünk össze vissza olyan plakátok voltak, hogy "It's B.A.P" rajta a srácok képével meg mindenhol, hogy ilyen fantalálkozó olyan fantalálkozó.

- Isten adja, hogy ezek a fanok a holnapi napra várjanak, és ne ma legyen - mondta Jiyeon. Csak mentünk és mentünk, amikor észrevettem egy hosszú asztalt ahol ott volt Youngjae, Jongup, Zelo, Yongguk, Daehyun és Himchan.

- Jiyeon! Hiányzik neked Daehyun? - löktem oldalba.

- Ha nem csesztet, akkor olyan egyedül érzem magam.

- Akkor nem sokáig leszel így, mert ott ül - mutattam az asztal irányába mire Jiyeon oda kapta a fejét és csak állt és állt.

- Miért vannak ők itt egyálatlán?! - hadarta el.

- Hát a plakátokból és a sok fanból ítélve fantalálkozót tartanak...

- Te igen csak genius vagy - mondta.

- Jól van, na, nem kell a cink amúgy is te kérdezted én csak válaszoltam. Álljunk, be a sorba találkozni akarok Gukkieval.

- És ahhoz nekem miért kell beállni a sorba?

- Azért, hogy ne egyedül álljak, és mert az előbb mondtad, hogy hiányzik neked Daehyun. Szóval gyere - húztam magam után majd beálltunk a sorba. Miközben sorba álltunk szerencsére nem ismertek fel minket a rajongok, de ez lehet csak azért volt, mert most magára a B.A.P-re koncentráltak és nem a "barátnőjelöltekre". Kemény 23 perc sorban állás után végre sorra kerültünk. Daehyun épp Himchannak dumált valamit így észre sem vette Jiyeont. Viszont Yongguk és Zelo meg mindenki a két előbb említett embert észrevett minket.

- Gukkie! - vidultam fel majd átöleltem. - Hiányoztál.

- Csodálkozol, hogyha pletykálnak rólunk? - kérdezte, de azért visszaölelt.

- Nem is hiányoztam? Szóval akkor még mindig haragszol? - biggyesztettem le az ajkam.

- De, de, hiányoztál, még szép, hogy hiányoztál drága kicsi panda girl - mondta mire elnevettük magunkat.

- Remélem, mostantól nem leszel olyan elfoglalt mert hiányzik, hogy beszéljünk. Egyébként ugye milyen kis cuki a felsőm? - húztam szét a ruhadarabot, hogy jobban szemügyre tudja venni a rajta lévő panda medvét.

- Én mindig elfoglalt vagyok, de rád mindig van időm. És nagyon aranyos - borzolta össze a hajam.

- Ya! - nyávogtam. - A múltkor se volt rám időd, de ebből a mondatodból azt szűröm le, hogy ezután lesz - mosolyodtam el mire egy köhintést hallottam a jobb oldalamról. Oda néztünk és Jiyeon csinálta. Ezt a tevékenységét meg ismételte még egyszer, de Daehyun és Himchan még mindig nem vették észre.

- Cső Daehyun! - tolta be a fejét a két beszélgető fél közé.

- Mágnes! - lepődött meg. Mágnes?! WTF??? Honnan jött ez az elnevezés? Furcsa. - Te hogyhogy itt vagy?

- Ne hívj ilyen nagy tömeg előtt mágnesnek... Amúgy éppen járkáltunk suli helyett és megláttuk, hogy ti itt vagytok és beálltunk a sorba. Hát ez az ide kerülésem története.

- Daehyun hiányzott Jiyeonnak! - "súgtam" Daehyunnak mire egy elégedett mosoly terült szét az arcán barátnőm pedig csak nézett ide-oda rák vörös fejjel.

- Öm... Bom! Azt hiszem mindenki minket bámul... - kocogtatott meg.

- Akkor azért éreztem magamon rengeteg, rengeteg lyukat - gondolkoztam el - Valaki védjen meg! Tudtam, hogy itt meg fognak ölni mikor megláttam a tömeget. Meg fogok halni idő előtt! - estem kétségbe. - Oppa védj meg! - bújtam Yongguk háta mögé miután az asztal mögé futottam és két oldalt szorítottam a felsőjét. Hirtelen észrevettem, hogy Zelo ott áll mellettünk és figyel. Erősen figyel. - Ya! Te! Mit nézel? Egyébként... Nem azért mondom, hogy rosszul érezd magad - o, de igen - ahhoz képest, hogy a múltkor mondtad, hogy beszélgessünk többet, lusta voltál akárcsak egy hülye sms-t is írni! Lusta disznó! - ütöttem meg kicsit a karját.

- Miért szerinted én Yonggukkal együtt nem voltam elfoglalt? Nem csak egyedül van a bandában tudod...

- Jó, de Gukkie ő a leader neki több feladata van te pedig a maknae ezért gondolom, rád nem bíznak semmit, mert biztosan elcseszed... Plusz neki szabad nem írnia neked meg nem! Te megígérted ő meg nem!

- Ez egyáltalán nem igaz.

- Mármint melyik? - kérdeztem, mert annyi mindent mondtam, hogy teljes zavar támadt az agyamban.

- A maknae dolog... Mindig engem küldenek vásárolni, ha Manager- hyung nincs otthon.

- Vártam, hogy írj - biggyesztettem le ajkam. - De nem írtál... Most szomorú vagyok... - öleltem át szorosabban Gukkiet aki immáron ült a többiekkel egyetemben és osztogatta az aláírásokat és képeket. Szegény Babyk majd az oppával közös képeiken ott lesz két kar, ami az enyém... De szeretem őt ölelni és ezért nem engedem el. Időközben Jiyeon is az asztal mögé került, hogy Daehyunhoz engedjen más fanokat is.

- Talán írhattál volna te is, ha annyira beszélni akartál volna - mondta Zelo miközben egy képet irt alá.

- De te mondtad, hogy írni fogsz ezért én úgy gondoltam, hogy nem zavarlak majd te írsz, ha ráérsz. De nem tetted! Pedig ez csak pár pillanat lett volna az értékes idődből.

- Zelo oppának nincsen ideje ilyen jelentéktelen személyeknek írogatni, aki rácsimpaszkodik Yongguk oppára és nem tudja elengedni - mondta az egyik rajongó mire én hirtelen elengedtem Gukkiet azonban ő egyik kezével visszatette a karom.

- TE vagy a jelentéktelen! - ugrott neki Jiyeon mire a lánynak kikerekedtek a szemei. Ez az én barátnőm, megvéd, mint egy anya farkas a kicsinyét. Ez furcsa hasonlat volt...

- Tényleg jelentéktelen lennék? - fordult Daehyun felé.

- Jelentéktelen nem vagy, de igazi Baby se ha ilyeneket mondasz annak a lánynak akit Yongguk hyung annyira szeret mint láthatod - mutatott ránk ugyanis mióta oppa visszatette a kezem még nem vettem le.

- Ja és Bom sem jelentéktelen személy - tette hozzá Zelo.

- Sőt igazán fontos személy a B.A.P-nek - mondta Jongup.

- És nektek is szeretnetek kéne őt, mert mi is szeretjük - állt ki mellettem Youngjae is. Nem hiszem el, hogy ennyire szeretnek. Olyan aranyosak.

- Bom nagyon rendes lány. Ja és Jiyeont is szeretnetek kéne, mert Daehyun hát öm... Eléggé oda van érte - mondta Himchan mire Jiyeon oda kapta a fejét.

- Rendben... Megpróbálom elfogadni őket... - törődött bele a lány - De! Csak addig ameddig nem bántják oppáék érzéseit!

- Köszönjük - mondták a srácok egyszerre.

- És kérlek a többi Babyt is próbáld jó útra téríteni - mosolygott rá Youngjae mire a lány bólintott majd elment.

- Köszönöm szépen, hogy megvédtetek - öleltem végig az összes fiút. Furcsa módon Zelo sem ellenkezett sőt... Mikor még be se fejeztem Jongup ölelgetését már tárta ki nekem a karját és mosolygott, mint a tejbe tök. Alapvetően aranyos volt - nagyon is - csak furcsa ez még nekem. Jiyeonnal megpróbálkoztunk azzal, hogy megvárjuk, amíg a fiuk befejezik a fantalálkozót, de kiderült, hogy még lesz, kérdez-felelek meg minden fajta izé-bizé ezért elmentünk vásárolgatni. Vásárolgatás után a fiuk még mindig ott voltak ezért leültünk az asztal mögé és vártunk. Közben beszélgettünk meg minden, de 1 óra után már tényleg meguntuk a várakozást ezért inkább elköszöntünk és hazafelé vettük az irányt.

Adrienn & Minirigo xX