Most
kivételesen a telefonom ébresztőjére keltem. Muszáj, voltam beállítani mivel ma
én megyek Jiyeonért és hozom el hozzánk Bommal együtt ugyanis innen
fogunk elindulni.
Egyébként a
legjobb tudásom szerint ez egy ott alvásos program lesz, mivel eléggé mesze van,
az a hely ahol tartják az esküvőt ezért mindenki egy szállodában fog aludni.
Itt a remek lehetőségem arra, hogy kitapasztaljam az én édes szerelmem alvási
szokásait, ha már a múltkor Dongwoo úgy átvert. Olyan fájdalmas erre
visszaemlékezni.
Remélem, az az
ember nem jön, mert akkor biztos nem tudnánk nyugodtan együtt lenni Jiyeonnal.
Nem tudom miért, de szokása, hogy mindig megzavar minket…
Szépen
kinyomtam a telefonom, hogy ne keltsem fel a nem messze tőlem szépen alvó
Yonggukot. Még korán lenne neki a keléshez, hiszen csak hajnali fél 5 van.
Igazából nem tudom, hogy én miért nem Youngjaeval vagyok egy szobában… Itt
Himchannak kéne lennie Zelonak pedig Jonguppal. Most már mindegy valamiért ez
így alakult.
A készülékemet
visszatettem az éjjeliszekrényre majd a fürdőbe vettem az irányt. Gyorsan
letusoltam majd derekam köré csavartam egy törölközőt és a mosdókagylóhoz
lépkedtem. Kómásan megengedtem a csapot majd a fogkefémért nyúltam. A zubogó
víz alá helyeztem azután pedig rányomtam a fogkrémemet. Elzártam a vizet és
elkezdtem sikálni a fogam közben pedig próbáltam dúdolgatni.
Kíváncsi
leszek erre az esküvőre. Remélhetőleg Jiyeon nem lesz nagyon pipa rám és a
menyasszony, amiért plusz nyolc személy is jön, de hé, legalább több ajándékuk lesz,
plusz mi híresek vagyunk, ez meg már csak bónusz.
Kiöblítettem a
szám majd lemostam a fogkefém. Gyorsan felhasználtam egy kis szájvizet és
kimentem a szekrényemhez. Elővettem egy fekete halvány mintás felsőt hozzá
pedig egy piros térdgatyát és visszavonultam a fürdőbe. Letettem őket az ott
lévő polcra majd visszasiettem egy bokszerért. A fürdőben magamra kaptam a kint
felejtett darabot és a nadrágomat.
Bekentem magam
mindenféle illatszerrel majd magamra kaptam a felsőm. Beállítottam a
hajam majd magamra fújtam egy kis parfümöt, hogy meglegyen a tipikus Daehyun
illatom, amit remélhetőleg Jiyeon nagyon szeret. Habár ha nem tetszene neki már
biztos szóvá ejtette volna…
Elhagytam a
fürdőszobát és kivettem a kisszekrényemből egy piros maszkot. Felkaptam a
telefonom, a tárcám – ki tudja, hogy kell-e vennünk valamit -, a slusszkulcsot
és már száguldottam is barátnőmhöz.
Még ennyi idő
után is jó érzéssel tölt el, ha kimondom, hogy barátnőm. Oké nem sok ideje
járunk, de nekem már ez is soknak számít, az én esetemben ugyanis egy idolnak
nem könnyű mivel ott vannak a rajongók meg a fellépések és még sorolhatnám, de
Jiyeon kitart mellettem. Habár a rajongók eléggé bírják az aranyos pofikáját.
Egyébként, ha kocsival megyek, akkor miért tettem én fel a maszkot? – kérdeztem
magamtól, majd levettem az említett darabot.
Beszálltam a
járművembe majd elfordítottam a kulcsot. Felzúgott a motor én pedig szépen
lassan kitolattam a garázsunkból.
Tegnap mondta
Yongguk, hogy tömegközlekedést használt és, hogy mennyire rossz volt. Kérdem
én, miért nem ment kocsival?! Mindene meg van hozzá, hogy kényelmesen
utazhasson, sőt még ha nem akar vezetni itt, van a sofőr, de nem ő buszocskázik
aztán meg panaszkodik nekünk. Hát oké…
Abba is
beavatott minket egyébként, hogy Zelot és Bomot össze kell boronálnunk. Mikor
meghallottam, hogy ő Jiyeonnal volt több mint egy órát elfogott a féltékenység.
Nem vagyok normális, hogy a saját csapattársamra féltékenykedek. De ha én így
vagyok vajon szegény Zelo mit érezhet mikor Yongguk napokat is el szokott
tölteni Bommal? Szegénykének biztosan rossz.
Egyébként
Junhong, hogyan szeretett bele Bomba? Számomra ez olyan magas még mindig. Az
meg még jobban, hogy Bom hogyan kedvelte meg Zelot… Aztán azt se értem, hogy
miért mondta el hamarabb Youngjae barátunknak, mint Yongguk hyungnak. Csupa
megválaszolatlan kérdés.
Az ötlet pedig
miszerint zárjuk be őket egy szobába egyáltalán nem hiteles. Egy csomó drámában
látom ugyan ezt… Igaz ott bejönnek és remélhetőleg itt is befog, de nem tudtak
volna kicsit eredetibbek, lenni? Ezzel nem azt mondom, hogy én jobb dolgot
találtam volna ki, de akkor is.
Egy jó fél óra
alatt ott is voltam barátnőmnél. Leparkoltam majd az ajtóhoz siettem. Gyorsan
bepötyögtem a kódot majd a lifthez sétáltam. Szerencsémre pont akkor ért le
mikor odaértem. Egy idős néni és gondolom az unokája szállt ki belőle.
Belépkedtem majd megnyomtam Jiyeonék emeletének a gombját. Még épp időben értem
fel az emeletükre ugyanis úgy volt megbeszélve, hogy 6-ra érek ide most pedig 5
óra 48 perc. Az ajtójukhoz mentem, megnyomtam a csengőt és rögtön egy táskákkal
felszerelt Jiyeonnal találtam magam szemben.
Ennyi cuccot
hoz? Minek ennyi? Egy nagytáskát tartott a kezében, egy bőröndöt és egy
hátizsákot is viselt a hátán. Úgy tudtam csak két napra megyünk…
- Ö... Szia -
nyomtam egy kis puszit a szájára. - Már kész is vagy?
- Igen -
mosolygott. - Egyébként siessünk, mert még el kell mennünk Bomért is ugyebár -
siettetett. Oh igen Bom, őt is mi visszük el hozzánk, mert Yongguk lusta volt
felkelni, meg isten igazából így pénztakarékosabb is.
- Segítsek
vinni valamit? - ajánlottam fel segítségem.
- Nyugodtan
viheted a hátizsákomat, mert fáj tőle a hátam. Sok cuccot beleraktam -
mosolygott, majd levette a hátáról, és segített felvenni. Tényleg sokkal
nehezebb volt, mint gondoltam…
- Ennyi?
Mehetünk? – kérdeztem ugyanis azt hittem, hogy több cuccot fog nekem ideadni.
- Hát esetleg
akarsz mást vinni? Ha nem, akkor természetesen megyek én ekkora cuccokkal...
Amúgy igen, indulhatunk.
- Hát, te nem
mondtad, hogy vigyem. Kitudja, milyen dolgok vannak benne, amiknek én még csak
a közelükbe sem mehetek, de add ide a táskát. A bőröndöt gondolom, már tudod
húzni vagy vigyem én azt is? Tudod, multifunkcionális vagyok – húzogattam a
szemöldököm.
- Ááá, még a
végén az emberek fura barátnak hisznek... Ezért tessék - nyomta a kezembe a
másik tatyóját. Mikor leértünk a kocsihoz megnyomtam a kulcson lévő gombot és
kinyitottam. A csomagtartóhoz léptem és beletettem a két táskát. Jiyeonra
néztem, aki vette a célzást és átadta a bőröndöt is.
Beültünk a
kocsiba majd elindultam. Kifordultam az utcára és nyugodtan vezettem tovább.
- Mehetnél
kicsit gyorsabban, de természetesen ne ölj meg, miközben ezt teszed. Tíz órára
oda kell érnünk, és körülbelül két órás az út. Nem értem miért kellett a város
másik végébe szervezni ezt az esküvőt – sóhajtott én pedig gyorsabbra vettem a
tempót.
- Egyébként -
fordultam felé egy pillanatra - Miért hozol te ennyi cuccot? Úgy tudtam két
napra és egy éjszakára megyünk.
- Hát tudod...
Fogalmam sincs, hogy miben menjek az esküvőre, na meg a lagzira. Ezért sok
ruhát hoztam, és hozzá illő cipők is kellettek természetesen. Ráadásul hoztam a
sminkkészletemet is. Meg pizsama, rendes ruha is van ezekben a csodálatos
csomagokban – sorolta fel.
Atya ég.
Tényleg nem tudta eldönteni a két hét alatt, hogy mibe jöjjön? Hát oké… Erre
itt vagyok én. Az esküvőre tökéletes lesz az öltönyöm, amiben annyira jól nézek
ki és ettől Jiyeon el fog ájulni, a lagzira pedig felveszek egy fekete
szűkfarmert és egy rövid ujjú fehér inget, amit persze begyűrök a nadrágomba.
Igazán jól fogok kinézni.
- Ilyenkor
tényleg hálát adok az istennek, hogy nem vagyok lány...
- Én is
örülnék, ha nem lennék az... Olyan sok gonddal jár az, hogy nő nemű vagyok -
biggyesztette le az ajkát.
- Sajnálom -
simítottam meg fejét. - Viszont ha nem lennél lány, akkor nem lehetnék én itt
neked - kacsintottam rá.
- Áh...
Siessünk már inkább. Ha ilyen tempóban haladunk, akkor sohasem fogunk eljutni
Bomékhoz. Egyébként, ha nem lennék az aki, akkor most te is egyedülálló lennél
- mosolygott.
- Ha bemegyünk
szólni neki, hogy megjöttünk akkor már itt is lesz – biccentettem a lakóházuk
felé.
- Akkor
menjünk - vágott boldog fejet. Leállítottam a motort majd kiszálltunk a
kocsiból. Ujjainkat összefontuk majd elindultunk befelé. Jiyeon könnyedén
beütötte a kapukódot és a házba is bejutott a kulcsával. Miért van neki kulcsa
Bomék házához?
- Miért van
neked ide kulcsod? – kérdeztem meg tőle ugyanis roppant kíváncsi voltam rá.
- Azért, mert
ő is tudja a mi házunk kódját, és neki is van a miénkhez. Ez úgy szép, ha nekem
is van az övéhez.
- Oh, értem.
Már minden világos.
- Sziasztok! -
jött ki Bom két bőrönddel. - Akkor tényleg jól hallottam, hogy ideértetek.
Hiányoztál Jiyeon - ölelte meg az említett személyt így elváltak ujjaink...
- Te is
hiányoztál husikám - mondta, majd egy kicsit hosszabban megölelték egymást.
Igazából nagyon aranyosak együtt, de valahogy jobban szeretem, ha engem ölelget
ez a csodálatos nő.
- Mit segítsek
vinni? – csaptam össze a tenyerem.
- Igazából
bent van, még egy táska szóval az hozhatnád te és egy bőröndöt, a másikat pedig
Jiyeon ha nem baj – mosolygott ránk. Tuti, hogy ő se tudja, mégis mit vegyen
fel, az esküvőre és a lagzira… Komolyan mit csináltak ők az elmúlt két hétben?
- Oppa tudod,
én nem terhelhetem meg magam, mert apuci annak nem örülne. Egyébként pedig a
még névtelen pandámat viszem - szökdécselt vissza a szobájába majd kijött a
Zelotol kapott óriás pandával. Ez most komoly? Tényleg hozni akarja azt a nagy
valamit? Hát ilyen nincs… hogy fogunk mi elférni? Istenem…
- Miért kell
annak név? - nézett rá furcsán Jiyeon.
- Nem…
igazából nem a névvel van a gond. Engem jobban érdekel, hogy minek kell neked
az? - mutattam végig a plüssön.
- Azért, hogy
tudjam a nevén szólítani, na, nem mintha annyit beszélnék hozzá... De kell!
Majd Zelo szépen elnevezi. És azért kell, mert nem tudok nélküle elaludni. És
mivel most máshol alszom ezért vinnem kell magammal érted?
- Ja... –
válaszoltam tömören. Kicsit furcsa, hogy már Bom is oppának hív, de Jiyeon még
mindig nem… Oké, hogy már elmagyarázta, de azért jól esne.
- Nem hiszem,
hogy Zelonak az lesz a legnagyobb gondja, hogy a te pandádat nevezgesse el... -
bámult rá összeszűkített szemekkel, majd megragadta Bom kezét - induljunk. -
mosolygott, majd szépen elindultak.
- Csak szeret
annyira, hogy elnevezze a pandát, amit vett nekem ismeretlen okokból... -
hallottam még Bom hangját majd végleg eltűntek.
Hát oké ebbe bele kell törődnöm… Jiyeon Bom
kezét fogja és itt hagyott engem a két bőrönddel és a nagy táskával… Rendben…
Felkaptam a vállamra a táskát és elkezdtem húzni a bőröndöket magam után. Mikor
kiértem a lakásból bezártam az ajtót majd a számba vettem a kulcsot és elmentem
a kocsiig. Gyorsan betettem a poggyászt a csomagtartóba majd lezártam azt.
Beültem a vezetőülésre és meglepetten konstatáltam, hogy az Anonymus panda ül
az anyós ülésen a lányok pedig mögöttem kuncognak.
- Komolyan?
Tényleg? – fordultam hátra közben pedig kivettem a kulcsot a számból.
- Ez van –
vont vállat Bom.
- Édes itt a
kulcsod – nyújtottam át neki.
- Köszi –
nyomott egy puszit az arcomra. Visszafordultam előre majd elindultunk a dorm
felé. Az út alatt a lányok folyamatosan pusmogtak én csak néha-néha szóltam
közbe. Szépen beparkoltam a garázsba majd a lányok ki is szálltak az autóból.
Bementünk Bom pedig rögtön Yongguk nyakában kötött ki.
- Oppa!
Hiányoztál – ölelte, de szerintem olyan erősen hogy Yongguk alig kapott levegőt.
- Te is nekem!
- mondta, majd visszaölelte.
- Azt hittem,
csak engem szeretsz ennyire... Ez olyan fájdalmas... - műsírt Jiyeon, majd a
vállamnak döntötte a fejét, és úgy folytatta ezt a tevékenységet. Erre én csak
szorosan átöleltem.
- Mikor
indulunk? – jött ki a szobájából Jongup Zeloval karöltve.
- Hívott
valaki? - mászott elő Youngjae.
- Név szerint
nem - közölte vele Bom miközben Yonggukkal piszkálódtak. Vagy nem is tudom mit
csináltak. Zelot szinte észre sem vette. Most tényleg tetszik neki és nagyon
nagy baj van, vele vagy körülbelül teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy mégis
mi van Zeloval. De mivel Jiyeonnak azt mondta tetszik neki biztosan a nagy gond
lesz a jó megoldás.
Eldöntöttük,
hogy Jongup, Youngjae és Himchan megy egy autóval, amiben viszik a mi két
bőröndünk – igen nekünk, fiúknak összesen lesz kettő bőröndünk, mert mindenki
kiválasztotta mit vesz fel… - és Bom pandáját. Nagy nehezen, de végül is
sikerült rávennünk, hogy a pandának muszáj a másik kocsival mennie.
Mivel Youngjae
és Himchan tud jól tájékozódni ezért ők mennek elől. Oké, hogy van GPS, de
inkább menjenek ők elől a GPS társaságában én pedig szépen követem őket.
Mindenki beszállt a kocsiba. Yonggukot arra tudtuk alig rá venni, hogy legyen
szíves hátra ülni, hogy én tudjak elől Jiyeonnal.
Igazából
fogalmam sincs, hogy miért nem Yongguk vezet és ő ül elől Bommal. Oh, talán
azért mert ők nem járnak. Igen, biztosan ezért. Szóval beültünk a kocsiba, vagyis
csak csücsültünk volna, mert Zelo, Yongguk és Bom kint álltak…
-
Beszállnátok? – hajolt ki az ablakon Himchan.
- Be… de hogy?
– kérdezte Bom.
- Hogyhogy
hogy? – értetlenkedtem.
- Nem tudják
ki, ki mellé üljön, de mivel Bom a lány és neki kell, a kevesebb hely ő ül középre,
na – ültette be a kocsiba Yongguk Bomot majd beszállt mellé Zelo pedig a másik
oldalra helyezkedett el.
Már egy órája
utazhattunk szerintem mikor is Bom bealudt. Az elmúlt egy órában beszélgettünk
én énekelgettem meg minden féle butaságot csináltunk, de most, hogy Bom elaludt
Jiyeon megtiltotta, hogy hangoskodjunk, de ez nem igazán jött össze Zelo és
Yongguk miatt.
- Ohh - nézett
oldalra Yongguk -, nézd, már milyen aranyosan alszik. Hagyom, hogy rádőljön a
vállamra - majd nyúlt volna a lány felé, de Zelo rácsapott a kezére.
- Miért
kellene rajtad elhelyezkednie?! Természetesen rajtam fog pihenni! - mondta,
mire ő is már a kezével fogta volna Bom fejét, azzal a céllal, hogy magára
döntse. Igen pontosan azon kezdtek el veszekedni, hogy Bom kinek a vállán
szunyókáljon.
Na, most
szerintetek ez normális? Nem, hogy hagynák szegényt nyugodtan csucsulni, nem
majd mindjárt elkezdik ide-oda döntögetni a fejét, ami egyszer csak le fog esni
a helyéről a sok mozgás miatt.
- Én vagyok a
legeslegjobb barátja! Engem szeret a világon a legjobban! Szóval természetes,
hogy rajtam fog feküdni! El a kezekkel! - szólt oda mérgesen Zelonak Yongguk.
Vajon ez tényleg igaz? Én úgy tudtam, hogy Jiyeont szereti a világon a
legjobban… Azóta ennyit változtak volna az érzése? És Jiyeon ezt szó nélkül
hagyja? – kérdeztem magamban mire barátnőm fel is szólalt.
- Hát én ezzel
azt hiszem, vitatkoznék... - nézett hátra Jiyeon, majd valamiféle pillantást
vetett Yonggukra.
- Hagyjátok
már szegény lányt - szóltam bele, habár lehet nem kellett volna. - Egyszer
úgyis el fog dőlni valamelyik oldalra és ahova dől majd ott fog aludni ennyi.
Egyébként meg szerintem is Jiyeont szereti a legjobban... – álltam mágnes
oldalára.
- De én azt
akarom, hogy az a bizonyos oldal az én legyek! - mondta Yongguk.
- Szerintem én
leszek az! - mondta Zelo felfujt arccal, mire Yongguk száját egy gonosz mosoly
hagyta el, és rácsapott a kis maknae arcára. Úr isten, hova kerültem én?
Olyanok, mint két öt éves gyerek, akik az anyukájukért harcolnak… Ja,
természetesen Bom nem kelt fel Yongguk kis akciójára.
- Szerencsétek
van, hogy Bom még egy atomrobbanásra sem kel fel általában... Bár van, amikor
arra igen, hogy fejbe csapom valamivel. De ha lehet, akkor most inkább ezt ne
tegyétek meg. Csak hagyjátok már abba. Nem hiszem, hogy látni akarjátok azt,
hogy milyen hisztis miután valami vagy valaki felveri... - kommentálta ezt a
kis vitát Jiyeon.
- Miért ilyen
fontos, hogy Bom kinek a vállán alszik? Miért nem mindegy nektek? Az ember
általában örül, ha senki nem dől a vállára és nyálazza, össze miközben alszik,
ti pedig itt vitatkoztok érte...
- Ha
Jiyeon lenne, mondjuk köztem, és közted akkor te nem veszekednél azért, hogy a
te testeden legyen? És ne az enyémen?! - kérdezte Zelo miközben simogatta az
arcát - Amúgy ez most fájt, Hyung... - fordult egy kicsit Yongguk felé.
- Jó, de az
más Jiyeon az én BARÁTNŐM - emeltem ki a barátnőm szócskát - Bom pedig
egyikőtök barátnője sem… csak egy lány a „szomszédból”.
- No
comment... - sóhajtott Jiyeon.
- Most mi van?
- fordultam felé egy pillanatra.
- Tudod... -
hajolt oda hozzám közel, majd a mondandója többi részét a fülembe súgta -
lehet, hogy Bom nemsokára Zelo barátnője lesz, csak ezt még ők nem tudják -
mosolygott.
- Ohh -
mondtam nyugodtan. - Óhh! Már értem - mosolyogtam rá. Hirtelen annyit vettem
észre, hogy pirosra váltott a lámpa ezért gyorsan befékeztem minek
következtében Bom előre dőlt egyenesen az én vállamra. – VICTORY! – mondta ki
kicsit halkabban.
- Hát ilyen
nincs – pufogott Yongguk.
- Ez
egyáltalán nem igazságos Hyung! – társult mellé Zelo is.
- Ez van –
húztam sunyi mosolyra a számat mire Bom felébredt. Elkezdett pislogni és
törölgetni a szemeit.
- Mi történt?
– kérdezte majd ásított egyet.
- Elaludtál a
fiúk meg összevesztek azon, hogy kinek a vállán feküdj, de végül az enyémen
kötöttél ki.
- Aha, az jó –
mondta majd visszadőlt fejét a biztonsági övére helyezte, ami megtartotta azt
majd tovább folytatta az alvást.
- Háhá, hát
ezt megszívtátok – nevetett fel Jiyeon én pedig társultam hozzá. A két jómadár
hátul pedig a két ablak felé fordult csalódottan.
***
Himchan
leparkolt a hotel parkolójában és voltak olyan ügyesek, hogy olyan helyet
pécéztek ki ahol két szabad hely volt így szépen be tudtam parkolni melléjük.
Himchannal kiszálltunk az autóból majd közeledni kezdtünk egymáshoz mikor már
elég közelinek éreztem magam hozzá megálltam.
- És most? –
kérdeztem.
- Ne engem
kérdezz. Jiyeont, ő tudja – biccentett a barátnőm felé.
- Oh,
igaz-igaz - mondtam majd mind a ketten odamentünk Jiyeon ajtajához, aki erre
lehúzta az ablakot. - Hogyan tovább? - érdeklődtem.
- Menjünk
először, jelentkezzünk be a szállodába, majd osszuk el ki kivel lesz egy
szobában - mondta.
- Oké akkor
Himchan ti maradjatok itt mi Jiyeonnal bejelentkezünk. Zelo ti meg keltsétek
fel Bomot. Lehetőleg ne vesszetek rajta össze - nyitottam ki Jiyeon ajtaját
majd kisegítettem a kocsiból.
- Van
szobafoglalásunk Park Jiyeon névre, de mivel nyolcan vagyunk, ezért már
beszéltem az illetővel, aki meghívott, és azt mondta, hogy el tud még nekünk
intézni 3 szobát ezen kívül.
-
Üdvözlöm hotelünkben. A szobáik már készen állnak arra, hogy elfoglalják őket.
Alá kéne írnia pár papírt, amivel igazolja, hogy átvette a szobát és meg is
kapja a lehúzó kártyákat - mosolygott rá a férfi.
Miért mosolyog
ez az én barátnőmre? Komolyan mondom felháborító. Hogy tudassam vele Jiyeon
igenis foglalt. Ha abból nem jött volna rá, hogy fogom a kezét, magam felé
fordítottam fejét majd egy kis puszit nyomtam a szájára. Az én barátnőmmel nem
flörtölhetnek csak úgy…
- Na Daehyun,
most nem látod, hogy intézkedek? - tolta arrébb egy kicsit a fejemet. - Oké -
mondta, majd aláírta a papírokat a férfi pedig a kezébe adta a kártyákat, majd
mentünk is.
- Hé! Ne
koptass már le így mikor épp azt bizonygatom, hogy te az ÉN - mutattam magamra
- BARÁTNŐM vagy.
- Szerintem
rájött MAGÁTOL is. Nem volt szükség a „bizonygatásra”. Egyébként is, most mi
váltotta ki belőled ezt a hajlamot? - nézett rám furcsán.
- Az, hogy
mosolygott rád, ne mosolyogjon rád minden férfi ok nélkül. És mivel most eléggé
„lejárattál” tartozol nekem - húztam sunyi mosolyra a számat. - Mégpedig egy
csókkal - tapogattam mutatóujjammal a szám.
- Nem mintha
egy ilyen dolgozónak nem az lenne a feladata, hogy mosolyogjon az ügyfelekre...
De… mi lesz, ha véletlenül egy fotós pont erre jár... és lefényképez, és ezért
közutálat tárgya leszek, az iskolámban?! - biggyesztette le az ajkát.
- Ha te vagy
az ügyfél, akkor nem az a dolga - jelentettem ki. - Plusz már úgyis tudják,
hogy együtt vagyunk ebből adódóan gondolom, gondolják, hogy csókolózunk és más
egyéb dolgok. Plusz nem engedem, hogy kinyírjanak, mert megvédelek - kacsintottam
rá.
- Nem hinném,
hogy csak ezért járnál velem iskolába... – sóhajtott
- Mindegy
hagyjuk - mondtam majd szorosan magamhoz húztam és ajkaim az övére
tapasztottam. Először próbált elhúzódni, de aztán, mint vártam megadta magát és
behódolt az élvezetnek. Kezem derekára csúsztattam ő pedig hajamba túrt nyelvem
átcsúsztattam szájába és megkezdtük az annyira szeretett és már megszokott
csatánkat. Csak úgy faltuk egymás ajkait. Ebből sose elég az biztos. Sajnos
most nem a levegőhiány miatt váltunk el ugyanis Youngjae szakított minket félbe
a köhintésével.... Kinyírom.
- Khm...
Cuccozhatunk? - kérdezte.
- Ja,
megvannak a kártyák a szobaszám is szóval, ja - mondtam majd elkezdtem húzni
Jiyeont a kocsi felé ahol már ott álltak a többiek a bőröndjeikkel. Vagyis Bom
a pandáját fogta a fáradt fejével, Yongguk a két bőröndjét Zelo pedig a
táskáját... Jongup meg Himchan pedig a mi két bőröndünkkel állt mellettük. Már
csak Jiyeon cucca volt a csomagtartóban így hát kivettük őket. Jiyeon ismét
hátamra adta a táskát majd a kezembe a nagyobbikat ő pedig húzta a bőröndöt.
Viszont azt időközben átvette tőle Youngjae. Mihelyst Jiyeon üres kézzel maradt
Bomtól akarta elvenni a pandát miszerint ne erőltesse meg magát viszont Bom az
istenért se akarta neki átadni. Amúgy is nem mintha egy panda akkora
megerőltetés lenne ráadásul ez nem is igazi…
Mikor
felértünk a 4 emeletre és elértük a szobákat nem tudtuk, hogy ki kivel és
melyikbe menjen.
- Oké én
bemegyek a xy szobába - mondta majd kivette Jiyoen kezéből a kártyát lehúzta
bement a szobába és ledőlt az ágyra. Mitől ilyen fáradt ez a lány? - Jiyeon te
alszol velem vagy kihasználod az alkalmat? - emelte fel kicsit a fejét, de
szinte abban a pillanatban vissza is tette.
-
Természetesen alszok veled! - mondta, majd beugrott mellé az ágyba. Mi van? Ez
nem lehet! Nem engedem!
- Ohh, de kis
aranyos vagy - mondta Bom majd elkezdték ölelgetni egymást.
- É-és velem
mi lesz? - esett le az állam.
- Alszol
Youngjae-vel - mosolygott Yongguk mire én odamentem majd a füléhez hajoltam és
ezeket a szavakat suttogtam neki:
- Gondolom te
is jobban örülnél ha Bommal és nem valamelyik fiúval kéne aludnod egy ágyban.
- Én
tökéletesen megvagyok akárkivel egy ágyban - mosolygott. - Akár fiú, akár lány,
vagy akármi.
- Nem, nem és
nem! Nincs itt Dongwoo nem engedem, hogy Bom szétválasszon minket! - mondtam
majd közéjük ugrottam az ágyban.
- De most miért?
- kérdezte Jiyeon szomorúan. - Olyan régen aludtam már Bommal!
- Velem meg
még so-ha-sem érted soha!
- Elkezdhetjük
ezt máskor is, nem muszáj most... - szűkítette össze a szemeit.
- De máskor
nem tudjuk, mert ott van Dongwoo nálunk pedig Yongguk - biggyesztettem le ajkam.
- Ah,
Dongwooval jó aludni. Remek párna - mondta.
- Miiii
vaaaan?! - kérdeztem szokatlanul vékony hangon. - Te aludtál már vele?
- Ezt mégis
mikor akartad velünk megosztani? – kérdezte csípőre tett kézzel Bom.
- Most miért
olyan meglepő, hogy aludtam a bácsikámmal? Volt, amikor még a régi lakásunkban
éltünk... akkor nem volt vendégszoba, nekem meg francia ágyam volt már akkor
is. Mivel nem tudott hol aludni, ezért velem aludt. Szerintem ti is aludtatok
már a rokonaitok egyikével, ne kövezzetek meg, mert én megtettem a
legkedvencebb nagybátyámmal. Ráadásul csak hat! 6! év van közöttünk. Még ha
öreg lenne, megérteném ezt a felháborodást, de nem öreg! - magyarázta el a
helyzetet.
- Pont ez az,
hogy csak 6 év van köztetek ki tudja miket művelt veled fejben... Nem aludhatsz
ilyen fiatal pasasokkal együtt - kötöttem ki. - Persze én kivétel vagyok.
- Már aludtam
apával. Szeretek vele aludni - vallotta be Bom.
- V-várj! Mi
az, hogy legkedvencebb nagybáty? - kérdeztem hirtelen
- Az igazság.
- Csak mond,
kérlek, mond, hogy nem szereted jobban, mint engem és nem hagyod, hogy
elválasszon minket? – kérdeztem miközben megjelent Jongup és kivette az egyik
kártyát Jiyeon kezéből. - Zeloval együtt vagyunk - mondta majd kiment a szobából
át a sajátjukba.
- Öhm... Nem
választhat szét minket természetesen - mosolygott.
- És mi van a
másikkal? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Mindegy
Daehyun oppa te úgyse lehetsz első, mert, még én is itt vagyok - nyújtotta ki
rám a nyelvét Bom.
- Igen. Bom
mindig előrébb lesz a rangsorban, mint te - mondta, majd megborzolta Bom haját.
- Szeretlek
Jiyeon - ölelte át Bom az említett személyt mire az visszaölelt.
- Tudom-tudom.
Én is téged! - mondta.
- Oké...
Feladom - mondtam majd kivettem egy beléptetőt Jiyeon kezéből. - Youngjae
együtt vagyunk - intettem barátomnak majd kifelé indultam a szobából.
- Felőlem -
vont vállat.
- Jó! Várj,
nem hagyhatom! Ha nyilvánosság elé kerülsz, még lehet, azt hiszik, csak azért
'tartasz', hogy elfedd másságod - futott utánam Jiyeon, utána pedig megragadta
a kezemet.
- VICTORY! Ma
már másodjára - leheltem egy apró csókot ajkaira.
- Himchan egy
szobán osztozunk - ragadta meg barátja felsőjét Youngjae.
- Jól van –
mondta majd elkezdte maga után húzni a bőröndöt és bementek a szobájukba.
- Egyébként
Yongguk jobban tetted volna, ha rám hallgatsz és jelentkezel Bomhoz meg
megspóroltunk volna fél órát...
- Hallod...
Hagyj már. Miért kellene rád hallgatnom, mikor én vagyok a leader?! Na,
mindegy. Bommie együtt leszünk! Jupppii - ugrott oda a lány mellé.
- Olyan cuki
vagy oppa - ölelte meg Bom. Ha ezt Zelo látná... Apropó vajon mit fog ahhoz
szólni, hogy időközben Bom nem Jiyeonnal hanem Yonggukkal osztozik egy szobán?
Előbb utóbb úgyis kiderül. Mivel nagyon rendes vagyok bevittem a szobájukba Bom
cuccait majd rájuk zártam az ajtót.
- Kinyitod az
ajtónkat? - kérdeztem Jiyeont.
- Igen,
természetesen ki - mondta, majd ténylegesen megtette. Gyorsan behordtuk a
cuccainkat majd úgy döntöttük kipihenjük kicsit magunkat az esküvő előtt ezért
elterültünk az ágyon, de végül is egymás karjaiban kötöttünk ki.
- Szeretlek -
mosolyogtam rá mire ő is elmosolyodott.
- Én is téged!
- ölelt át szorosan engem pedig hatalmas melegség töltött el.
Minirigó & Adrienn xX
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése