Chapter Twenty-Five

*Zelo POV*

Miután egy kisebb nagyobb vitát láthattunk arról, hogy ki kivel alszik, én és Jongup eldöntöttük, hogy együtt leszünk, bár lehet, hogy ez így visszanézve nem is olyan jó ötlet. Megfogtuk a cuccunkat, majd bevonultunk a kis szobánkba. Egy kicsit zavart, hogy itt nincsenek külön ágyak, ezért mindenkinek együtt kell aludnia valakivel.

Ekkor elgondolkoztam, és hálát adtam az istennek, hogy Jiyeon és Bom eldöntötte, hogy nem mással, hanem egymással lesznek. Így nem kell azon idegeskednem, hogy az általam szeretett lány egy másik fiúval alszik. Mondjuk, lehet, hogy Daehyun hyung mégis csak meggyőzi a barátnőjét. Jiyeon noona remélem, hogy továbbra is makacs marad, és nem akar majd együtt tölteni egy éjszakát a barátjával.

Oh... talán megpróbálhatnám élőben is így hívni? Nem hiszem, hogy ennek akkora sikere lenne... Mondjuk, lehet, hogy ma megteszem. Talán ma nem harapja le érte a fejemet.

– Hyung - fordultam Jongup ágyához. – Szerinted Jiyeon beadja majd a derekát, és átmegy Daehyun hyunghoz aludni?

– Nem tudom. Talán lány létére azt gondolja ez kicsit még korai vagy, hogy Daehyun hyungnak rosszak a szándékai... Nem nagyon tudom, mi járhat egy tinédzser lány fejében. Még nem igazán volt barátnőm... De miért érdekel téged ez annyira? – fordult felém.

Nem tudhatja meg.. Határozottan nem! Ez csak az én és Jiyeon titka! Remélem, nem fogja elmondani senkinek. Egy kicsit haragudnék rá, ha megtenné.

– Hát... nem érdekes. Egyébként szerintem ő nem olyan ember, és véleményem szerint ezt ő is tudja... Szóval még a végén lehet, hogy Bom egy fiúval fog aludni. Nem az lenne a helyes, ha úgy aludnánk, ahogyan a dormban a lányok pedig ketten? Tökéletes megoldás lenne ez meglátásaim szerint! – mondtam miközben én felálltam az ülőhelyemről, és odamentem az ablakhoz.

– Miért baj neked az ha Bom Yongguk hyunggal alszik? Ugyanis ha fiúval alszik az tuti Yongguk lesz. Várj, te most engem akarsz lekoptatni innen vagy Bom miatt aggódsz ennyire?

– Egyik sem... - mondtam. – Sajnálom hyung.. Nem akarlak elzavarni.

Remélem nem bántottam meg. Amiért ilyen érzéseim vannak Bom iránt teljesen össze vagyok zavarodva. Mindig érdekel, hogy mit csinál meg az is, hogy kivel. Ha olyan a helyzet próbálok közbe avatkozni, ahogyan csak tudok. Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz szerelmesnek lenni. Valamiért, csak folyton mellette akarok lenni, és óvni akarom őt.

– Valamelyik biztosan különben nem aggódnál ennyire. Amióta csak bejöttünk és lefeküdtünk te itt forgolódsz meg minden ilyesmi. Ha valami baj van, nekem nyugodtan elmondhatod. Tudom nincs még valami nagy élettapasztalatom, de azért még jó hallgatóság vagyok.

– Valamikor a közeljövőben biztosan képes leszek mindenkinek beszélni erről, de most csak egy ember tudja, aki remélem, senkinek sem adja tovább – sóhajtottam mire Jongupból majd kitört a röhögés. Fogalmam sem volt, hogy miért nevet, de nem is igazán akartam tudni.

Úgy gondoltam, hogy az esküvő előtt, hogy tennem kell azért, hogy friss és illatos legyek, ezért fogtam magamat, és elmentem egy hosszabb fürdőzésre. Miután kimásztam a kádból magamra vettem egy tiszta bokszert, majd a száj higiéniámat is elintéztem. Fogtam és befújtam magam ismét a parfümömmel, majd felvettem a ruhámat.

Mire kiértem a fürdőből Jongup szőrén-szálán eltűnt. Gondoltam nincs mit tenni, ezért elindultam egy kis szállodajárkálásra. Kimentem az ajtón, majd elkezdtem jobbra haladni. Már körülbelül két perce mehettem, amikor megpillantottam Himchant és Jongupot egymással szemben állni, majd szépen közelebb mentem azzal a céllal, hogy betársulok hozzájuk, de amikor már olyan távolságban voltam, hogy halljam, amit beszélnek egy kicsit csalódtam Jiyeonban...

– Nem gondoltam volna, hogy Zelo beleszeret Bomba – csóválta Jongup a fejét hitetlenkedve. Most ezen mi olyan meglepő? Nem én irányítom azt, hogy kibe szeretek bele...

– Szerintem is olyan hihetetlen… Az elején annyira utálták egymást. Most meg miért vett ekkora fordulatot ez az egész? Ah… túl bonyolult – sóhajtott. Nektek erről egyáltalán nem kellene tudnotok... Miért... miért teszi ezt az az ember, akinek megnyílok?!

– Hát az... De valamiért Zelo nagyon meg szerette azt a lányt és ezért nekünk támogatnunk kell benne.

– Mindenki támogatni akarja őket. Hiszen aranyosak lennének együtt! Szóval ügyesnek kell lenniük, remélem tényleg össze fognak jönni – mosolygott Himchan. Oh, remek... Szóval nem csak ők ketten tudják, hanem rajtuk kívül mindenki?!

– Amúgy szerintem Zeloban már a panda megvételekor megindult valami... Különben miért vette volna meg? De egyáltalán mikor szeretett bele? Nekem ez túl zavaros Zelo pedig nem mond semmit. Azt se tőle tudtuk meg, hogy szerelmes és ez fáj... – sóhajtott Jongup. Talán igazad van hyung... Bár magam sem tudom, hogy mikor kezdtem el őt szeretni... Egyszerűen csak megtörtént és kész!

– Mindegy. Lassan megy az akció, szóval menjünk készülődni – veregette meg Himchan Jongup hátát, majd hirtelen észrevettek. – Te mind... végig... ott... álltál? – kérdezte meglepődve.

– Igen... - mondtam zavartan. Nem fogok egy hamar megbocsájtani Jiyeonnak az is biztos! Hogyan árulhatott el? Ez annyira... fáj. Belé vetettem a bizalmam, ő pedig megígérte, hogy nem mondja el senkinek. Mondjuk nem tett ilyet, de akkor is! Ha mondom, akkor megtehetné nekem... – Azért örülök, hogy ennyire meglepett titeket ez a hír. Úgy viselkedtek mintha ez olyan természetellenes dolog lenne. Pedig ez egyáltalán nem az! Meg fogom mutatni nektek!

Ezután ők nem igazán tudtak ehhez az egészhez úgymond hozzászólni, ezért csak fogták és továbbálltak. Azt hiszem jobban is tették... Remélem, hogy Bomhoz nem jutott el a hír, mert neki viszont már tényleg én akarom bevallani az érzéseimet! Nem fogom feladni egy könnyen... Viszont ha neki is elmondták, akkor biztosan nem fogom ezt elnézni Jiyeon noonanak!

Ez után késztetést éreztem arra, hogy magyarázatot kérjek Jiyeontol ezért, fogtam és elindultam a szoba felé ahol az előbb ott volt Bommal. Amikor odaértem sóhajtottam egyet, majd mérgesen berontottam az ajtón, de nem találtam ott azt a bizonyos személyt, akire most szükségem van. Szóval fogtam és ismét utamnak indultam. Gondoltam, hogyha itt, nincs akkor biztosan Daehyun hyunggal van. Ott is mérgesen léptem be a bejáraton, majd ahogy gondoltam tényleg együtt voltak.

– Miért vagytok ti ketten?! Miért cseréltetek helyet? Ennek nem így kellene lennie! - fogtam meg az arcomat. 

– Azért mert az én édesem rájött, hogy sokkal jobb lesz, ha velem alszik – mosolygott, mint egy vadalma majd megpuszilta Jiyeon arcát, aki erre elmosolyodott.

– De akkor most ki a franc van egy szobában Bommal?! – kérdeztem mérgesen.

– Természetesen Yongguk. Most miért vagy ilyen ideges hirtelen? – értetlenkedett Jiyeon.

– Miért mondtad el mindenkinek, hogy ezt érzem Bom iránt? Neked jobb lett ez valamennyivel is?! Mert nekem egyáltalán nem! Én akartam elmondani mindenkinek, amikor eljött volna az ideje! De te most szépen belerontottál a tervembe!

– Most miért aggódsz? Talán azért, mert azt hiszed, hogy Bom is tudja? Hm – húzta félmosolyra a száját. - Akármilyen köcsög is tudok lenni, azért ennyire nem vagyok az! Neki én... én nem mondtam el, hogy szereted! Szóval ne aggódj... – sóhajtott.

– Így sem tudom, hogy mikor fogok neked megbocsájtani. De ha Bom is megtudja, akkor tudd, hogy soha! – mondtam mérgesen.

– Sajnálom. Tényleg nem kellett volna, de csak segíteni akartam ezzel.

– Segíteni?! Mégis mit tudnál te ezzel akármit is elérni?!

– Hé, hé, hé! - szólt közbe Daehyun - Nem beszélhetsz így Jiyeonnal! Ő csak azt akarta, hogy neked jobb legyen és könnyebb, te pedig így hálálod meg? Plusz nem hallottad?! Semmit nem mondott Bomnak és nem is fog! De ha így folytatod, tőled tudja meg és nem úgy ahogy szeretnéd, mert nem messze vannak tőlünk és simán áthallhatják...

– Igen pontosan ez az, amit akarok! Azt, hogy tőlem tudja meg! Nektek is szépen elmondtam mondta, de valahogy most erről lemaradtam. Köszönöm Jiyeon noona! – tettem a vállára a kezemet.

- Először is, szeretném, ha nem hívnál „noona”-nak. Valahogy nem igazán szeretem ezeket az elnevezéseket. Másodszor pedig, most ezen mi a nagy baj? Egyébként pedig sok helyen általában nem az adott személytől tudja meg a másik, hogy mi a szitu. Ha itt is ez lenne, nem értem miért vágna agyon – mosolygott.

– De nem fogod fel te sem, hogy én azt akarom, hogy TŐLEM tudja meg? Daehyun hyung is bevallotta, és látod nem vesztett semmit, csak egy kicsit szenvednie kellett. De megérte neki végül is nem?! Én is harcolni akarok érte! Az már csak egy másik kérdés, hogy mikor leszek képes ezt megtenni – sóhajtottam.

– Szerintem ő azt, hogy megkedvelt a kezdetektől kinyilvánította. De te viszont nem tetted ezt. Ezért is szerettem belé egy részben. Mellesleg nem hiszem, hogy hozzád illene ez, amit a te drága hyungod csinált – mondta. - Egyébként meg te egy tökös csávó vagy! Be fogod neki még ma vallani. Még ma, ha mondom!

– Még ma? Ez teljességgel lehetetlen! – mondtam elcsuklott hangon.

– Na de ha kivitáztad most magad, akkor megkérnélek, hogy menj vissza a szobátokba, és kezdj el készülődni, mert másfél óra van az esküvőig – mondta, majd elkezdett kifelé lökdösni, én pedig csak néztem értetlenül. Ennyi? Nem akar megölni, vagy valami ilyesmi? Oh, mindegy, megyek és felöltözök.

*Jiyeon POV*

Miután olyan gyönyörűen kitettem Zelo szűrét a szobánkból, elkezdtem az egyik bőröndöm felé menni, majd szépen kiszedtem belőle mindent. Eközben Daehyun elment egy kicsit, de nem is baj. Úgy is kiküldtem volna, ameddig öltözök.

Körülbelül három ideillő ruhát is hoztam, de aztán egy halvány rózsaszín darabra esett a választásom.

Gyorsan elmentem lezuhanyozni – mint ma szinte mindenki – aztán még ott a fürdőszobában magamra vettem a fehérneműemet, plusz a szokásos alvós fehér pólómat. Helyesen cselekedtem ugyanis mire visszaértem Daehyun is megtette ugyan ezt. Ah, még jó, hogy nem az eredeti dolgot akartam bevetni. Mindegy, témaváltás.

Érdekes módon most az én drága barátom nem zaklatott a szokásos tetteivel, csak ült az ágyon és figyelte, amit csinálok. Én csak összevissza mászkáltam a szobában, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyik cipőmet vegyem fel a ruhámhoz. Igazán nehéz döntések előtt állok éppen. Körülbelül 10 percet vett igénybe mire ezt is eldöntöttem. Lassan már odajutunk, hogy egy óra van az esküvőig. Szóval gyorsan bementem a fürdőbe ismét, majd magamra öltöttem a kiválasztott ruhadarabot. Mire kimentem már Daehyun is fel volt öltözve.

– Igazán jól áll neked ez az öltöny – mosolyogtam, majd odamentem hozzá, és egy puszit nyomtam az arcára. Fogalmam sincs miért, de általában oda adok neki. Ez valahogy jobb, és kész.

– Te is gyönyörű vagy. Jó választás volt ez a ruha. Nem is értem mit kellett ezen annyit variálni.

– Hát tudtam, hogy ezt akarom felvenni, de biztonság kedvéért válogathattam nem? - mosolyogtam. – Lassan kezdetét veheti a kis akciónk.

– Hát igen, de... jó végül is elfért a kocsiban szóval nem gond - mondta majd áttért a másik témára. – Igen, remélem, ha ennyit gürcölünk értük már összejönnek. Ez nekik se jó meg nekünk se látni, ahogy szenvednek...

– Oh... Igazad van – mondtam. - Akkor lassan elindulhatunk Bomért? Vagyis először beszélnünk kellene Yonggukkal elvégre ő megy Zeloért. Mondjuk a másik 4 jó madárral is kéne... Remélem, rendesen előkészítik azt a szobát nekik.

– Először nem kéne nekik is végignézniük az esküvőt?

– Miért kellene megnézniük? A terv szerint ők nem lesznek jelen rajta. Azt sem tudjátok, hogy kik esküsznek ezért, szerintem lényegtelen. Meg amúgy is csak Bomot hívtam, meg téged! Zelonak nem kell látnia, és kész – morogtam. – Amúgy is mit leművelt itt?! Nem... Ez így pont jó!

– Hát oké... én csak gondoltam örülnének neki ha láthatnák-e megható eseményt. Oh Jiyeon pár év múlva mi fogunk oltár elé állni. Én mondom -–nézett felfelé álmodozóan mintha elképzelné az egész jelenetet.

– Nem rég kezdtük el a kapcsolatunkat.. Ne tervezgesd még az esküvőnket légy szíves. Ki tudja mi fog addig még történni – sóhajtottam.

– Nem baj. Inkább tervezem az esküvőnket, mint a temetésed vagy valami szomorú eseményt.

– Aranyos vagy – mosolyogtam, majd odamentem hozzá megint, viszont most csak megöleltem. – Nem akarok meghalni addig, ameddig ilyen ember van az oldalamon, mint te.

– Én, se akarom, hogy meghalj - mondta majd az államnál fogva felemelte a fejem és egy lágy csókkal jutalmazott.

– Na jó, most már keressük meg a többieket – mondtam, majd megfogtam a kezét, és elindultunk. Utána pedig átbattyogtunk Yongguk és Bom szobájába, majd szépen kicsempésztük onnan a szükséges személyt.

– Mikorra vigyem majd az adott helyre? – kérdezte.

– Szerinted az baj, hogy ők nem lesznek ott az ceremónián? – ragadtam meg Yongguk karját. – Amúgy majd megcsörgetlek – mosolyogtam.

– Nem – nyugtatott meg. – Egyébként akkor majd várom a hívásodat.

– Na látod? - nyújtottam ki a nyelvem Daehyunra. – Szerinte sem baj! - mondtam, miközben még mindig fogtam a leadert.

– Tudod mit látok azt, hogy Yonggukot ölelgeted helyettem. Szóval idejössz – mondta, majd szorosan magához húzott.

– Eh – húzta fel a szemöldökét Yongguk.

– Mit húzogatod a szemöldököd? Te ölelgesd csak Bomot. Jiyeon az enyém!

– Akkor most... megyek – mondta, majd visszament a szobájukba.

Mi pedig elindultunk Jongup és Zelo barlangja felé. Milyen csodálatos hasonlat ez... Na, szóval vígan elbattyogtunk. Mondjuk valószínűleg Jongup már nincs ott, de mindegy. Odaértünk és nekem tökéletesen eljutott az agyamig, hogy rám ő most haragszik.

– Te... hozd egyedül – mondtam matricának.

– Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiéééééééééééééérrrrrrrrrrttttttttttttt? Én veled akarok! Mi lesz, ha elrontok valamit? Ha véletlenül másik szobába viszem, akkor mit fogok tenni?

– Ide küldöm Yonggukot, és akkor megoldjátok, ketten én pedig megyek Bomért – mondtam.

– És mi lesz akkor, ha Bom nem akarja el engedni Yonggukot, mert ők együtt jöttek, és ebből adódóan, ők nekik ketten kell menni az esküvőre. Az meg mi, hogy egy fiú egy fiúval egy lány meg másikkal megy be? Még a végén azt hiszik, hogy mindannyian a másik nemhez vonzódunk.

– Akkor menjünk ketten Bomért?

– Mi lesz Zeloval?

– Érte elküldjünk Yonggukot.

– Jó, de siessünk, mert nem akarom lekésni az esküvőt.

– Oké.

Ezután ismét elkezdtünk menni. Ezen a kis szakaszon össze-vissza szaladgáltunk. Még szerencse, hogy nem igen vannak ezen az emeleten más emberek.

– Jiyeon! - fordultam hátra majd megláttam Hyerit. Ő a menyasszony... Már teljesen az eseményhez volt öltözve. – Jól láttam, hogy épségben megérkeztetek?

– Ühüm – mondtam oda, majd megöleltem a rég nem látott barátnőmet.

– Oh, ő lenne a barátod? - nézett Daehyunra

– Igen Jiyeon az én barátnőm én pedig az ő barátja vagyok és járunk. Amúgy teljesen normális vagyok, csak szeretem bizonygatni, hogy – Igen Jiyeon az én barátnőm én pedig az ő barátja vagyok és járunk. Amúgy teljesen normális vagyok, csak szeretem bizonygatni, hogy együtt vagyunk. Jung Daehyun – hajolt meg illedelmesen.

– Aranyos és jól néz ki Jiyeon. Jól kifogtad – veregetett vállba.

– Azért aranyos, mert nem ismered közelebbről – sóhajtottam. – A másodikkal nem vitatkozom.

– Mi az, hogy szerinted nem vagyok aranyos?! Most aegyozzak neked megint?

– Reggelente kifordulsz magadból... Akkor nem vagy aranyos! Egy színésznek képzeled magad.... – szűkítettem össze a szemeimet.

– Ajj Jiyeon olyan ideges vagyok! - ragadta meg kétségbeesetten a vállaimat.

– Miért? - kérdeztem értetlenül.

– Elszakadhat a ruhám, elejthetik a tortát, jöhet valaki, aki tiltakozik, beragadhatok a wcbe, letörhet a körmöm, szétjöhet a hajam, eleshetek, miközben vonulok az oltárhoz. Soroljam még?!

– Nem kell... Megértettem.

– Ja és el is késhetek.

– Hát, ha továbbra is itt maradsz és velünk társalogsz, akkor tuti, hogy el fogsz késni.

– Nekünk is van még egy kis dolgunk. – mondtam, majd fogta és elment, utána pedig elindulhattunk végre az eredeti célunk felé. Gyorsan írtam egy smst Yongguknak, azzal, hogy, 'Gyere ki egy kicsit az ajtó elé.'

– Mi a baj?

– Meg tudnád nekünk azt tenni, hogy te mész el Zelohoz? - kérdeztem tőle reménykedve.

– Meg. Bár miért?

– Megtudta, hogy elmondtam másoknak, hogy – hajoltam hozzá közelebb – tetszik neki Bom. Most pedig haragszik rám.

– Ja... Akkor muszáj lesz nekem mennem – mosolygott.

– Köszönöm – mondtam, majd ismét karon ragadtam Daehyunt, de most már nem mentünk egyéb helyekre, csak pár lépést tettünk előre, és ott is volt Bom elkészülve. Nagyon szép volt ő is, majd oda mentem hozzá, és megöleltem.

– Hiányoztál - mondta és szorosabban kezdett ölelni.

– Te is nekem, bár nem régen váltak el utjaink, de úgy látom, ez mit sem számít. Egyébként el tudnál velünk jönni valahova az esküvő előtt? - kérdeztem, majd elengedtük egymást, majd utána Daehyun bejött mellém.

– Hát persze. Miért? – kérdezte bizonytalanul.

– Mert... Mert mutatni szeretnénk valamit. Igazából a menyasszonnyal most találkoztunk és mondta, hogy szeretné nekünk megmutatni a tortát meg adni egy kis sütit ke... - fejezte volna be, de Bom félbeszakította.

- Sütiii. Indulunk, vagy még évekig itt leszünk? - sürgetett minket. - Hol van Gukkie?

– Hát.. ő neki most egy kis dolga akadt, viszont pár percen belül jön ő is. Ne aggódj – mosolyogtam. – De akkor indulhatunk?

– Nem akarok lemaradni a sütiről szóval persze – mosolygott majd karon ragadt és elkezdett húzni kifelé. Már sétáltunk egy ideje mikor megállt. – Apropó merre megyünk? - kérdezte egy kínos mosoly kíséretében.

– Ha itt befordulsz, akkor már is rengeteg süteménnyel találod szemben magad – mondtam, majd Bom rögtön módosította az irányát.

– De várj! Ti nem is jöttök? – kérdezte lebiggyesztett ajakkal.

– Mindjárt megyünk utánad – mosolygott rá biztatóan Daehyun mire ő megvonta a vállát majd beszökdécselt a szobába.

– Na, most megcsörgetem Yonggukot, majd utána szépen elmegyünk innen – mondtam, majd a kezembe vettem a telefonomat, és megtettem. Kicsörgött kettőt, majd Yongguk kinyomta jelezve azt, hogy értette. Ezután megfogtam Daehyun kezét, majd szépen elrángattam onnan. Pár perc múlva jött a másik két személy is akire vártunk, majd Zelot is becsalogattuk a szobába tehetségesen. Yonggukra volt bízva, hogy zárja rájuk az ajtót, és meg is tette. Most már csak szépen várunk kell. Mindhárman ott álltunk az ajtónál, és a fülünket szorosan odanyomtuk a csodálatos bejáratnak. De természetesen ezt nem csinálhattuk sokáig, mert nem maradhattunk le a ceremóniáról. De valami érdekeset így is hallottunk....

Adrienn & Minirigó xX